Jogszabály vagy önkény?

Ez a cikk több mint 5 éves.

Rendszeresen hallani úgy a kormány, mint a főváros vezetése, illetve a többségi társadalom egyes kritikus csoportjának szájából, hogy a hajléktalan emberek nem szeretnek, nem is akarnak dolgozni, azt várják, hogy az adófizető állampolgárok és az állam tartsa el őket, hivatkozva szerencsétlen élethelyzetükre. És természetesen a mai napig él az emberekben egy nagyon szerencsétlen kép, – öreg, szakállas, boros flakont tartó, koszos férfi – ami megalázó sztereotípia, mint egy bizalmatlanságot keltve akár ismeretlenül is. S hogy ne legyen könnyebb a fedél nélkül élő emberek helyzete, akár a hajléktalanellátó-rendszer szállóira bejelentett, akár csak település szintű lakcímmel rendelkező hajléktalan emberek hátrányt szenvednek élethelyzetük miatt.

lakcimkartya.jpg

Hátrányt szenvednek az egészségügyi ellátásban, a telefonszolgáltatók és egyes bankok szabályzatai miatt és hátrányt szenvednek a munkahelyek területén.

Pedig úgy a hajléktalan szállásnak a címe, mint a település szintű lakcím a törvényi rendelkezés szerint Magyarországon hivatalos, elfogadott lakcím.

Mégis, vannak munkahelyek, akik sem szállócímmel rendelkező, sem település szintű lakcímes hajléktalan embert nem hajlandó foglalkoztatni. Sok esetben arra hivatkoznak a munkáltatók, hogy lakcím nélkül nem tudják bejelenteni a dolgozni kívánó hajléktalan embert, pedig a jogszabály egyértelműen előírja, hogy akinek érvényes adókártyája, (és minden más, személyiségét igazoló irata) van, az törvényes keretek között foglalkoztatható.

Ami ugye azt jelenti, hogy nem törvényi, nem jogszabályi akadálya van, hanem a munkavállalóval szembeni, személyes diszkriminációról. A munkáltató lakcímkártya után minősít. Anélkül, hogy kipróbálná, hogy a munkára jelentkező fedél nélkül, vagy hajléktalan szállón élő ember hogyan dolgozik, mit tud, mennyire lehet számítani munkaerejére. Miközben sok esetben hangzik el, hogy a hajléktalan embereket úgy lehetne kiemelni a szomorú élethelyzetükből, hogy segíteni kell őket a társadalomba „visszavezetni”. Ennek pedig egyik legfontosabb feltétele a munkához jutás lehetősége, a munkába állás. Tehát mást mond a szakember, és mást tesz a munkáltató.

Jogszabály-ellenesen, törvénytelenül, embertelenül. Mert megteheti. Hiszen nincs munkáltató, aki le merné írni a közvetítő lapra, hogy azért nem veszi fel a jelentkezőt, mert hajléktalan, hanem különböző kifogásokkal utasítja el a jelentkezőt.

Minden embernek joga van az emberhez méltó élethez! És ehhez minden embernek szüksége van munkahelyre, hogy megteremthesse megélhetésének alapját, az életének javulásához vezető lehetőségeit. Még akkor is, ha hajléktalanszálló címével, vagy csak település szintű lakcímmel rendelkezik!

Ha téged is ért hátrányos megkülönböztetés a lakcímed miatt, jelentkezz A Város Mindenkiénél és harcoljunk közösen a diszkrimináció ellen!

Lakatosné Jutka

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.