Kisokos hajléktalan nőknek – gyermekvédelem

Ez a cikk több mint 6 éves.

A Város Mindenkié csoport női munkacsoportja, a HaNEM (Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport) 2015. június 23-án szakmai napot tartott a Wesley János Főiskolán. A rendezvény célja a csoport által kiadott, a hajléktalan, illetve lakásszegénységben élő nők élethelyzetével kapcsolatos információs Kisokos bemutatása volt. A nap során az információs füzetben megjelenő 4 nagyobb téma mindegyikével kapcsolatban szakmai beszélgetést tartottunk az egyes témák szakértőinek részvételével. Ebben a sorozatban a tematikus beszélgetések összefoglalóit közöljük.

blog_38.jpg

2. rész: Gyermekvédelem

Szakértők: Kovács Vera (Utcáról Lakásba! Egyesület), Dallos Judit (a Józsefvárosi Gyámhivatal volt munkatársa), Pál Csaba a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI)

Kovács Vera előadásában elmondta, hogy bár a gyermekvédelmi törvény (gyvt) egyértelműen kimondja, hogy gyermek csak anyagi okok miatt nem választható el a szüleitől, ez mégis igen gyakran megtörténik. A leggyakoribb ok pedig a lakásvesztés, melynek hátterében az áll, hogy nagyon kicsi az önkormányzati és ezen belül is a szociális bérleti díjú bérlakások állománya Magyarországon.

Vera bemutatta az általa lefojtatott vizsgálat eredményeit, ami szerint az intézményi adatgyűjtésekben a családból való kikerülés első három leggyakoribb kategóriájaként a „jövedelem nélküli család”, a „hajléktalan szülők” és a „szülő lakásproblémája” szerepel, ami fontos bizonyítéka annak, hogy nagyon gyakran anyagi okok (is) állnak a gyermek családból való kiemelése mögött. A fővárosban 2003 és 2012 között egyértelműen nőtt azoknak a családoknak az aránya, ahol valószínűsíthető volt, hogy anyagi indok szerepelt a gyermekelhelyezés hátterében. A kutatási adatok tanúsága szerint minden tízedik esetben valószínűsíthető ez.

A területi eloszlás is árulkodó: a 8. és a 12. kerület adatait összevetve elmondható, hogy a VIII. kerületben 15-ször gyakrabban történik gyerekelhelyezés anyagi okok miatt, mint a jóval gazdagabb budai kerületben. Vera a költségeket is számba véve elmondta, hogy a családból való kiemelés állami költsége egy évre 1-2,5 millió forint, ami a rászoruló családok lakhatásának támogatásában sokkal jobban hasznosulna, mint most, az intézményi megoldások szorgalmazásával.

Dallos Judit volt gyámhivatali munkatársként elsősorban arról beszélt, hogy a problémák megjelenésekor minél hamarabb kellene segítséget nyújtani a családoknak. Már azt meg kellene előzni a gyermekvédelem és a gyámügy segítségével, hogy sor kerüljön az úgynevezett „nevelésbe vételre”. Ekkor ugyanis a gyermek a családból kikerül és bekerül a gyermekvédelmi rendszerbe. Innen pedig már nehéz a visszaút, ezért is ajánlotta Judit, hogy ezt megelőzően minden érintett hivatal tanúsítson maximális együttműködést.

Véleménye szerint egy normális gyámhivatal ilyenkor minden követ megmozgat, hogy a gyermeket a tágabb családban, vagy akár csak a megszokott lakókörnyezetben, barátoknál, ismerősöknél tartsa. Egy távoli nagynéni, még, ha vidéken lakik is sokkal jobb, mint bekerülni a gyermekvédelem intézményrendszerébe. Ő egyébként is azt vallja, hogy az intézményrendszerbe öntött pénz sokkal jobban hasznosulna, ha azt a rászoruló családok kapnák.

Judit beszélt még az úgynevezett „gyerekjogi képviselő” intézményéről, melyet egy hasznos és támogatandó intézménynek tart. A gyerekjogi képviselő a gyermekvédelmi intézménybe bekerült gyermek panaszait meghallgatja és azt közvetíti az illetékeseknek.

Pál Csaba a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) által működtetett anya-gyermek krízisszálló működésének tapasztalatiról beszélt. Ezen a szálláson a válsághelyzetbe került édesanya kiskorú gyermekével 5+5 napot maradhat. Nincs várólista, azonnali ellátást biztosítanak számukra és az ott tartózkodás alatt tartós ellátást próbálnak intézni nekik.

Tavaly 150 család kérte a segítségüket, de mindössze 26%-uknak sikerült valamilyen végleges megoldást találniuk. A krízisszálló 14 férőhellyel működik, az innen kikerülő családok számára pedig a jelenlegi intézményrendszer képtelen tartós megoldást nyújtani. Csaba kiemelte azokat a bizonytalanságból fakadó lelki sérüléseket, melyek mind a gyerekeket, mind pedig a szülőket sújtják ezekben az esetekben.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.