Semmit rólunk nélkülünk! Érdekképviselet a társadalom szélén

Ez a cikk több mint 5 éves.

Meghívást kaptunk a Zöld Nyári Egyetemre, melyen 2015. július 5-én kaptunk szót. Ezen a napon – többek között – a kisebbségi csoportok, kirekesztett emberek képviselői beszélhettek mindazon gondokról, melyek helyzetüket nehezítik. Természetesen ezáltal szóba került a politika is.

blog_37.jpg

A Város Mindenkié (AVM) képviseletében engem jelölt a csoportunk a megszólalásra és Dósa Mariann moderálta le a fogyatékkal élő emberek és az AVM programját, amelynek témája a hátrányos helyzetű emberek érdekképviseleti tevékenysége volt.

Többek között elmondtam, hogy az AVM politikai cselekvése elsősorban az, hogy tájékozódjunk és részt vegyünk a közéletben. Ha a törvényekkel, helyi rendetekkel nem értünk egyet, akkor nyomást gyakorlunk a törvényhozókra, elmondjuk véleményünket a minket is érintő közügyekben.

A szervezők megkérdezték, hogy nekünk milyen nehézséget okoz a politikához kapcsolódó kommunikáció. Itt elmondtam, hogy a kommunikáció teljes hiánya él a kiszolgáltatott emberekkel szemben. A hajléktalan embereket lenézik, nem ülnek le velük tárgyalni, nem tartják őket egyenrangú partnernek, így nem velük, hanem nélkülük döntenek a törvényhozók – például arról, hogy rendészeti eszközökkel lépjenek fel az otthontalanokkal szemben. Elmondtam, hogy gondot okoz a technikai eszközök hiánya; az, hogy a közösségi közlekedés pénzbe kerül; és hogy nincs számunkra ingyenes illemhely.

Kérdésként merült fel az is, hogy hogyan tudjuk erősíteni az emberek tudatosságát. Itt utaltam arra a szövetséges, szimpatizáns, illetve külsős emberek által nyújtott sok-sok képzésre, ami az AVM egyik fontos munkája. Meséltem, hogy akár kutatásokba is bevonnak minket, valamint beszéltem az elvonulásunkról, ahol szintén felkészítésekkel növeljük tudásunkat. Utaltam arra, hogy – főleg új tagoknál – nehézséget okoz, hogy nem mindenki tudatos a közélettel kapcsolatosan, és hogy nehézséget okoz az információkhoz való hozzáférés, de azt is leszögeztem, hogy csoportunk megértéssel, egymás segítségével győzi le az akadályokat.

Elmondtam, hogy szerencsére vannak segítőink, szimpatizánsaink, akik erőforrásuktól függően segítenek minket pl. telefonnal, laptoppal, internet hozzáféréssel.

Beszéltem arról, hogy vannak szövetségeseink más elnyomott csoportok körében, és büszkék vagyunk arra, hogy számottevően növekszik azoknak az embereknek a száma, akik érdeklődnek munkánk, csoportunk után. Büszkék vagyunk arra is, hogy rengeteg meghívásunk van beszámolókra, kerekasztal beszélgetésekre, előadások, illetve képzések megtartására, akár egyetemeken is, valamint konferenciákra itthon és külföldön is.

Büszkék vagyunk arra, hogy munkánk után egyre elismertebbek vagyunk és sok-sok kis eredményt tudunk felmutatni, amivel segíteni tudtuk nehéz helyzetben élő emberek sorsát.

Kaptam kérdéseket, elsősorban a lakhatással kapcsolatosan. Mit tudunk tenni, mit teszünk, mit értünk el eddig?

Hogy mit tudunk tenni? Nyomasztjuk a döntéshozókat, például a polgármestereket a szociális bérlakások bővítéséért, valamint az üres lakások rendelkezésre bocsátásáért rászoruló embereknek.

Hogy mit teszünk ennek érdekében? Nos, levelet írunk, találkozóra, megbeszélésre időpontot kérünk, kidolgozott lakhatási javaslatainkat átadjuk, minden évben megrendezzük az üres lakások menetét, melyben rámutatunk a pocsékolásra (hogy rengeteg épület áll üresen szerte az országban), miközben több ezer rászoruló emberhez méltatlan körülmények között él. Felszólítjuk a pártokat, hogy lobbizzanak a lakhatáshoz való jogért, valamint annak kikényszerítéséért.

Hogy mit értünk el? Büszkén meséltem el az AVM egyik sikerét, a zuglói esetet, amelyben a bíróság többmilliós kártérítést ítélt meg a kunyhóikból jogtalanul kilakoltatott emberek számára, így most az önkormányzatnak fizetnie kell. Beszéltem az erdei kunyhókból lakásba került családokról, és arról, hogy jelenleg is folyamatban van az Elsőként lakhatást! programunk, amelyben az AVM, az Utcáról Lakásba! Egyesület és a Habitat for Humanity Magyarország sikeres együttműködésben juttat családokat lakhatáshoz.

Egy nagyon érdekes kérdést is kaptam a végére: az AVM-ben milyen a különböző etnikai származású emberek megoszlása és milyen a közös munka? Elmondtam, hogy nálunk roma, zsidó, „fehér” emberek egyaránt dolgoznak, és most már szíriai kötöttségű tagunk is van, ragyogóan dolgozunk együtt, nem ismerünk kirekesztést, megkülönböztetést, az egész AVM demokratikusan működik. És ezt kívánjuk mindenkinek!

Lakatosné, Jutka

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.