Mindenekelőtt szeretném mindenkinek megköszönni azt, hogy a javaslatotok alapján rész vehettünk – Pósfai Zsuzsi és én Beck Magdi – az Európai Lakhatási Hálózat Athénban 2015. június 19-24 között rendezett találkozóján. Az AVM részéről már korábban is Zsuzsi volt a kapcsolattartó ebben a hálózatban, de én első alkalommal vettem részt. Nagy izgalommal mentem ki a repülőtérre. Fábián Karcsi kikísért, ami nagyon jól esett, a Ryanair gépével utaztam, ami önmagában is egy különleges élmény volt, kétórai repülőút után megérkeztem Athénba. Ott már nyárias meleg volt, a reptérről taxival mentünk a belváros központjában lévő nagyon szép, görög stílusú jelképekkel (hatalmas babérkoszorús mettlachi a recepciónál, dór oszlopok) díszített TITANIA Hotelbe. Kétágyas szobában laktunk Zsuzsival. A legtöbb külföldi résztvevő, aki ennek a Lakhatási Hálózatnak a konferenciájára jött, itt lakott. A szállodai elhelyezéshez minden nap svédasztalos reggelit kaptunk.
A munka érdemi része másnap kezdődött a közelben lévő építészmérnöki egyetem nagy előadótermében. Az első két nap (szombat és vasárnap) egy nyilvános konferencián vettünk részt, ahol a lakhatási válság különböző európai megnyilvánulásairól voltak előadások, kerekasztal-beszélgetések. Nagyon izgalmas előadásokat hallhattunk a lakáshitelezésről, a migrációs válság és a lakhatás összefüggéseiről, alternatív lakhatási formák létrehozásának lehetőségéről.
Ezt követően, hétfőn és kedden az Európai Lakhatási Hálózat belső, stratégiai megbeszélése volt. Ez már nem volt nyilvános, és sokkal inkább munkamegbeszélés jellegű volt, bár röviden mindenki kapott lehetőséget, hogy beszámoljon a saját országának/ mozgalmának helyzetéről. A hálózat tagjai alulról szerveződő lakhatási mozgalmak, melyek közül sokan érintettek bevonásával dolgoznak. A hálózat tagszervezetei Franciaországból, Olaszországból, Angliából, Spanyolországból, Írországból, Szerbiából, Lengyelországból, Romániából, Horvátországból, Németországból, Belgiumból, Portugáliából, Ciprusról és természetesen a most rendező Görögországból érkeztek. Magyarországról mi ketten érkeztünk Zsuzsival.
A Lakhatási Hálózat lényege és célja, hogy megtaláljuk azokat a témákat, amelyekkel kapcsolatban közösen tudunk fellépni Európaszerte a lakhatáshoz való jog biztosítása érdekében, illetve hogy olyan cselekvési formákat találjunk, amivel kölcsönösen támogatni tudjuk egymás mozgalmait. Alapvetően abból a felismerésből született meg a Hálózat létrehozásának ötlete, hogy ha a lakhatási problémákat az egyes európai országokban jelentős mértékben nemzetközi gazdasági folyamatok okozzák, akkor azok ellen szintén nemzetközi módon lehet hatékonyan fellépni. A Hálózat célja, hogy igazságos, biztonságos, megfelelő lakhatása legyen mindenkinek, ne legyen elhelyezés nélküli kilakoltatás, és a lakhatáshoz való hozzáférést minél kevésbé a piac határozza meg. Minden ország képviselője elmondta, náluk milyen a lakáshelyzet, hogy van az önkormányzati lakások elosztása, hogyan működnek a kilakoltatások. Beszéltünk különböző lakásszegénységben élő csoportok érdekeiről – hajléktalanságról, lakáshitelesekről, kilakoltatás előtt állókról, migránsokról. Szó volt még foglaltházakról, közösségi házakról és arról, hogy az egyes országokban ki milyen eszközöket használ a céljai megvalósításához. Nekem a legjobban azok a beszámolók tetszettek, amikor a házfoglalásokról meséltek. Más országokban sokkal gyakoribb és elfogadottabb a lakásfoglalás. Az én álmom, egy közösségi ház megvalósítása, ilyen típusú lakhatási formákról is sok szó esett.
Ezután arról beszéltünk, ki hogyan, miben látja a megoldást a saját országában és hogyan és miben tud segíteni a Lakhatási Hálózat. Felmerült például, hogy közös, egy időben megszervezett figyelemfelkeltő akciókat szervezzünk. Megbeszéltük, hogy október 10 és 18 között lesz minden résztvevő tagországban, ugyanabban az időben valamilyen akció, ami összeköti az üres lakások és a kilakoltatások kérdést. Mi ezt az Üres Lakások Menetével fogjuk összekötni. Ennek az akcióhétnek a megszervezésére alakult egy munkacsoport. Egy másik munkacsoport a lakhatás „financializációjával” foglalkozik, és a MIPIM nevű ingatlanos vásár ellen fognak akciót szervezni. A két fő akcióötleten kívül fenntartottuk a korábban létrehozott kutatócsoportot is, és megbeszéltük, hogy jövőre lesz egy „aktivista tréning” is, ahol praktikus dolgokat tanulhatunk egymástól.
Szinkrontolmácsolás volt, Zsuzsi nekem mindent egy az egyben fordított, még a magánbeszélgetésekben is rengeteget segített, ezúton is köszönöm a fáradhatatlan munkáját. A Lakhatási Hálózat következő konferenciája Lengyelországban, Poznanban lesz. A konferencia általában este 7-ig tartott, közben kaptunk ebédet, amit a görög vendéglátók főztek, vagy ettünk az egyetem menzáján.
Június 20-án este részt vettünk a görög Parlament előtt egy nagy tüntetésen is, amit annak kapcsán szerveztek, hogy a görög kormány tárgyalásai az európai intézményekkel és kormányfőkkel ebben az időszakban hágott a tetőfokára. A tüntetők nyomást akartak gyakorolni a kormányukra, hogy ne engedjenek a trojka követeléseinek, ne fogadják el az újabb megszorításokkal járó hitelcsomagot. Néhány nappal a hazajövetelünk után ezzel kapcsolatban kiírtak egy népszavazást is. Hazautazásunk előtti este megnéztük az Akropoliszt, csodálatos volt. Barátságok alakultak ki, Zsuzsi munkáját, javaslatait, a személyét tisztelik és szeretik, és engem is befogadtak. A konferencia búcsúestéjét egy foglaltház tetején (ami olyasmi volt, mint nálunk egy romkocsma) ünnepeltük.
Azzal az élménnyel jöttem haza, hogy az összefogásnak, az együttgondolkodásnak hatalmas ereje van. Nekem személy szerint erőt, határozottabb cselekvést és sok munkát kell végeznem, ami fontos és jó. Meghatározó élmény volt ez a konferencia az életemben. Mindenkinek köszönöm a lehetőséget.
Beck Magdi
