Polgári engedetlenséggel a kilakoltatások ellen: aktivisták a bíróság előtt

Ez a cikk több mint 6 éves.

Ma volt a bírósági tárgyalása annak a négy aktivistának a szabálysértési ügyében, akik (másokkal együtt) 2014. november végén, néhány nappal a téli kilakoltatási moratórium előtt erőszakmentes polgári engedetlenséggel tiltakoztak egy szegénységben élő, három gyermeket nevelő nő kilakoltatása ellen Kőbányán. A Város Mindenkié aktivistáit és szimpatizánsait akkor a készenléti rendőrség eltávolította a lakás ajtajából, majd szabálysértési eljárást indítottak ellenük. Az aktivisták a tárgyalás során hangsúlyozták: nem az ő polgári engedetlenségük, hanem az elhelyezés nélküli kilakoltatások gyakorlata veszélyes a társadalomra. A bíróság helyben hagyta a szabálysértési hatóság korábbi határozatát és megállapította, hogy az aktivisták szabálysértést követtek el.

blog_31.jpg

2014. november végén, egy héttel a téli kilakoltatási moratórium életbe lépése előtt kilakoltattak egy három gyereket nevelő nőt egy kőbányai önkormányzati bérlakásból. A kilakoltatás sajnos több szempontból is jellemzőnek tekinthető. A Kőbányai Önkormányzat még 2007-ben szerződést bontott a bérlővel (egy egyszeri kisebb fizetési hátralék miatt), ami miatt automatikusan „jogcím nélküli lakóvá” váltak, és sok éven keresztül megemelt lakbért (ún. lakáshasználati díjat) kellett fizetniük. Mindeközben az önkormányzat nem nyújtott a családnak érdemi segítséget, szerződéses viszonyuk rendezésére sem adott lehetőséget, és adósságkezelő szolgáltatásban sem részesülhettek. 2014-ben, miután már 7 éve fizették a megemelt lakáshasználati díjat, elsősorban az együttéléssel kapcsolatos gumiszabályok állítólagos megszegésére hivatkozva az önkormányzat megindította ellenük a lakáskiürítési végrehajtási eljárást. Ennek során az anyát több ízben fenyegették a gyerekek állami gondozásba vételével, alternatív lakhatás biztosításában viszont nem nyújtottak segítséget.

Általános probléma ma Magyarországon, hogy az önkormányzatok nem érdekeltek lakásállományuk fenntartásában, azt csak tehernek tekintik. A nem kellőképpen fizetőképes bérlőktől igyekeznek megszabadulni, a rendkívül rossz állapotú lakásokat lebontják (vagy egyszerűen befalazzák), a jobbakat gyakran árveréseken értékesítik. A fennmaradó, egyre inkább szűkülő állományt pedig gyakran lehetetlen feltételekhez kötött módon (pl. több millió forintos felújítási kötelezettség vállalása), gondosan szelektált bérlőknek adják ki (gyakran nem is szociális alapú lakbérrel). Az önkormányzati bérlakásokból való kilakoltatások, a szegény lakók kiszorítása (akár közvetett eszközökkel, mint a lakbér drasztikus emelése) rendületlenül zajlik Budapest VIII. kerületétől Miskolcig. A Kőbányai Önkormányzat 2015 februárjában, a kilakoltatási moratórium vége előtt külön tájékoztató alkalmat tartott a sajtó munkatársainak, melynek során előre igyekezett igazolni azt a mintegy 30 elhelyezés nélküli kilakoltatást, amit már akkor terveztek.

A kilakoltatott családok számára lényegében nincsenek átmeneti megoldások, szinte lehetetlen újra szociális bérlakást kapni, a piaci albérleti árak rohamosan emelkednek, és sokaknak a kaució kifizetése is lehetetlen. Aki tehát egyszer utcára kerül, annak utána rendkívül nehéz újra stabil lakhatást biztosítania magának és családjának. Pedig tény, hogy akár jelentős tartozások esetén is kifizetődőbb (mind társadalmilag, mind gazdaságilag), ha az önkormányzat érdemi segítséget nyújt számukra, hogy tartozásaikat rendezni tudják és ezáltal együtt maradhassanak, mint ha különböző ellátó intézményekbe űzi őket, ahonnan helyzetükön nem fognak tudni változtatni. Ma Magyarországon egyre több ember számára jelent nehézséget lakhatási költségeinek fedezése. A szükségletekhez képest a megfizethető bérlakás-szektor mérete elenyésző, a lakhatási támogatási formák pedig egyre inkább szűkülnek.

A Kőbányán novemberben kilakoltatott család esete is jól mutatja, hogy a kilakoltatás rosszabb anyagi helyzetben élő állampolgárok egyértelmű kiszorításával és élethelyzetük romlásával jár. Ők egy aránylag stabil lakhatásból egy rendkívül rossz állapotú, fűtési lehetőséggel sem rendelkező külvárosi albérletbe kerültek. Mostanra pedig ez az albérlet is bizonytalanná vált; a hosszútávú megoldás lehetősége még távolabbra került.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság ma tárgyalta a kilakoltatás ellen élőlánccal tiltakozó 15 aktivista közül négy eljárás alá vont személy szabálysértési ügyét. A novemberi élőláncban részt vevő aktivisták felhívták a figyelmet a szegénység és a lakhatási nehézségek magyarországi kiterjedésére, és az ezzel kapcsolatos súlyos állami mulasztásokra. Tettük minden következményét vállalták, ugyanakkor fenntartották: nem a kilakoltatások elleni polgári engedetlenség, hanem az elhelyezés nélküli kilakoltatások veszélyesek a társadalomra. Az aktivistákat dr. Fazekas Tamás és dr. Pelle Andrea, a Szuverén Pro Bono ügyvédei védték.

A Bíróság a koradélután meghozott döntésével helyben hagyta az aktivistákat „jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség” szabálysértésében elmarasztaló korábbi határozatot.

A Város Mindenkié csoport álláspontja továbbra is az, hogy az elhelyezés nélküli kilakoltatások magyarországi gyakorlata igazságtalan, embertelen és alapvető jogokat sért – ezért az ez elleni fellépés során igazolt a polgári engedetlenség alkalmazása.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.