A „hajléktalanoktól” meg kell menteni a kutyákat?

Ez a cikk több mint 6 éves.

Hát, ismét bosszankodom. Elszáll az agyam, amikor olyanokat olvasok, mint most, a Facebookon. A Herman Ottó Magyar Országos Állat – és Természetvédő Egyesület, vagyis a HEROSZ közlése szerint „hajléktalanoktól mentették meg” a szépséges kutyust. Bár jelenleg még karanténban van és beteg a kutyus, de felépülése után olyan gazdit várnak, aki felelősséggel felneveli a kiskutyát… Hát, csak egy kis tájékoztató a HEROSZ-nak. Lakatosné Jutka írása.

kutya.jpg Míg a normális emberi körülmények között élő emberek között vannak olyanok, akik egyszerűen elhagyják, szándékosan eldobják a kutyájukat, addig a hajléktalan emberek többsége magához veszi és akár a saját gyomra árán is eltartja, élethelyzetéhez képest gondozza a kutyát. Nem egy, nem kettő olyan kutyás hajléktalan ismerősöm van, akik először  a kutyusnak vesznek kis pénzecskéjükből, ami telik, aztán maguknak. Ha akad is olyan, aki kutyával ül valahol pár forint reményében, az nem felhasználja koldulás céljára a kutyust, hanem nincs hol biztonságban hagynia, inkább mindig, mindenhol magával hordja, mert szereti, mert magányában társa, mert több szeretetet kap tőle, mint embertársaitól. A kutya önzetlenül, érdek nélkül van vele, ami az emberek többségéről nem mondható el.

Hogy a hajléktalantól hogyan „mentették” meg a kutyust, arra külön kiváncsi lennék! Ha egyszerűen elvették tőle, undorító, mocskos munkát végeztek, akkor szégyelljék magukat!
Én magam is kutyagazda vagyok, hosszú évek alatt szinte számlálhatatlan kutyust vettem magamhoz, többek között Audiból kidobott, illetve tartózkodási helyemnél, sorompóhoz kikötött, vagy sétatéren szándékosan otthagyott kutyusokat, mikor is autóval szökik meg a gazda a szaglászó kutyustól…Más elhagyja, elzavarja, én befogadom. És szeretem őket. És minden nap, rendszeresen adok nekik kaját. Hogy az oltásuk nem mindig megoldott?  Bocsi, a kutyus oltása hajléktalan ember számára megdöbbentő összeg, bár az enyémek zárt területen élnek, ahol nem veszélyeztetnek egyetlen embert sem, mégis én azt hiszem, hogy a hajléktalan emberek kutyusai sem veszettek, és nem is veszélyesek. Talán vicsorgással védik a gazdit, aki magához vette sanyarú sorsában is, de nem hiszem, hogy veszélyesek lennének. 
 
Arról, hogy az ilyen embertelen intézkedéssel „megmentik” a kutyust a hajléktalantól, – ahogy írják, –   inkább a kutyusok oltásába kellene besegíteni valami humánus megoldással, erre jelentkezhetnének állatorvosok, állatmenhelyek, jó érzésű, állatbarát civilek, mert sok hajléktalan embernek a kutya az egyetlen társa! 
 
Számtalanszor hallom, állatbarát emberek özöne él a városban. És természetesen az országunkban. Kedves emberek! Esetleg nem segítenének hajléktalan embernek úgy, hogy beoltatják a kutyusát? 
Akár az is, aki már hagyott, dobott el kutyust magától, bármilyen oknál fogva.
Szép és humánus cselekedet lenne a kutyusok és a hajléktalan emberek felé is.
 
Köszönöm,
Lakatosné Jutka
Egy hajléktalan 4 kutyás (cicás, kecskés) gazda.
Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.