GYULA: Hi! I am Gyula Balog, a homeless activist in The City is for All. I am the coordinator of our sensitizing school program.

TESSZA: My name is Tessza Udvarhelyi. I am one of the founders of The City is for All. I am a cultural anthropologist and I live in stable housing.

GYULA: Nekünk csak a köztér jutott az alvásunk megoldására, de a karhatalmak négy éve már a törvény támogatásával zaklatnak és üldöznek.

TESSZA: Én Budapest egyik zöld kerületében lakom saját tulajdonú lakásban. Minden este nyugodtan fekszem le, mert tudom, hogy a lakhatásom egy életre meg van oldva.

GYULA: Pisilni is csak a köztéren tudunk, mert nincs a városban ingyen WC és a Hiltonba sem engednek be elvégezni a dolgunkat. Ezért akár 100 euróra is megbüntethetnek.

TESSZA: Ha az utcán vécére kell mennem, egyszerűen bemegyek egy közeli kávézóba, ahol akár ingyen is pisilhetek, de sokszor még arra is van időm, hogy megigyak egy teát és megegyek egy sütit.

GYULA: Órákat állunk sorban ételosztáskor, miközben akár kétszer is igazoltatnak a rendőrök.

TESSZA: Sokszor üldögélek kiülős helyeken, ahol azt rendelhetek, amihez kedvem van, és soha nem kérdezi meg senki, hogy mit csinálok ott.

GYULA: Amikor leülünk egy parkban vagy utcalapot terjesztünk, szinte mindig igazoltatnak a rendőrök. Az öltönyösöket miért nem?

TESSZA: A barátaimmal gyakran ücsörgünk az utcán egy padon vagy egy parkban. Még soha életemben nem igazoltattak.

GYULA: Ha segítséget kérünk a lakhatásunk megoldásához, tömegszállóra küldenek.

TESSZA: Ha segítséget kérek a lakhatásom megoldásával kapcsolatban, kedvezmények lakáshitelt ajánl fel az állam.

GYULA: A hazámban a világon egyedülállóan az Alkotmányba foglalták a hajléktalan emberek köztéren történő életvitelszerű tartózkodásának büntethetőségét. Ez alapján a törvény alapján Budapesten az elmúlt négy év alatt több ezer esetben zaklatták a hajléktalan embereket és küldték el őket alvóhelyükről. 2013 októbere óta több, mint 450 esetben indult szabálysértési eljárás hajléktalan emberek ellen csak azért, mert a köztéren kénytelenek élni.

Az elmúlt években divattá vált a boltkirakatok és más bemélyedések rácsozása és tüskékkel való felszerelése. Ezeknek egyetlen célja van: hogy távol tartsák azokat, akiknek nincs hova hazamenniük.

Döntéshozóink minden lakásnélküli embert tömegszállásra küldenének, pedig a lágerek kora már lejárt. A magyarországi szállások körülményei sajnos gyakran azokra emlékeztetnek.

Ha valaki saját erejéből otthont épít magának az erdőben, folyamatos veszélyben van, hogy a hatóságok egyszerűen el fogják dózerolni.

Tízszer annyi üres lakás van hazámban, mint ahány hajléktalan ember. Ezeket mi is látjuk, és nem értjük miért kell mégis az utcán élnünk.

TESSZA: A hajléktalanság kriminalizációja és a fedél nélkül élő emberek üldözése a magyar állam központi politikájává vált, és egy sokkal mélyebb válság tünete. A kormány a fedél nélkül élő embereket pontosan azokért a dolgokért bünteti, amiket maga mulasztott el megoldani. Vagyis a fedél nélkül élő embereket a saját maga kudarcáért bünteti.

Az elmúlt 25 évben a szociális bérlakásokat privatizálták, a lakhatási támogatási rendszer lényegében megszűnt és a szociális ellátórendszert is folyamatosan leépítik. A városrehabilitációra szánt pénzt nem lakások felújítására költik, hanem látványos köztéri beruházásokra. A lakástámogatásokra költött állami pénz legnagyobb része a társadalom gazdagabb feléhez vándorol kedvezményes lakáshitelek formájában. Vagyis pénz van, de azt a nem azok kapják, akik a leginkább rászorulnak.

A hajléktalan emberek üldözése egy sokkal tágabb büntetőpolitika részét képezi. Ma Magyarországon bűnbaknak számítanak a szegények, a munkanélküliek, a fogyatékkal élők, a romák és a migránsok is. A kormány szerint ők mindannyian tehetnek azért, hogy az ország nem halad előre. Pedig a valóság az, hogy az állam politikája a felsőbb osztályok gazdagodását a szegények kisemmizésével támogatja.

A Város Mindenkié csoportban 6 éve azon dolgozunk, hogy ez a helyzet megváltozzon. Kicsi sikereink vannak – például több kerületben beindítottunk elsőként lakhatást programot – de a valódi változáshoz rendszerszintű megoldásokra van szükség.

GYULA: Magyarországon egyáltalán nincs lakáshiány, de lakáspolitika sem. Ha lenne lakáspolitika, akkor nem kéne az utcán aludnom, ennem vagy pisilnem és nem zaklatnának a rendőrök sem.

Ha Magyarországon lenne megfelelő és szociálisan érzékeny lakáspolitika, akkor a köztereink is sokkal inkább egyenlőek lehetnének. Akkor nemcsak ezen a konferencián, de a köztéren is egyenlő lehetnék egy fiatal középosztálybeli társadalomtudóssal!