Miskolcon jártunk a számozott utcákban

Ez a cikk több mint 6 éves.

Miskolcon járt A Város Mindenkié három tagja: Lakatosné Jutka, Csizi Zsolt és Udvarhelyi Tessza. Mindhármuknak van miskolci kötődése, Zsolt és Jutka maguk is laktak a számozott utcákban és dolgoztak a már bezárt Lenin Kohászati Művekben. A médiában elhíresült „számozott utcák” lakóinak gondjai miatt kerestük fel helyi roma önkormányzatot, akikkel előbb beszélgettünk, majd bejártuk a terepet, amiről olyan sokat hallottunk már.

miskolc2.JPG

A Roma Önkormányzat képviselői, köztük Váradi Gábor elnök először arról beszéltek, hogy mit látnak rossznak a miskolci önkormányzat és a képviselő-testület részétől. Elmondták, hogy több esetben meg sem hallgatják őket, vannak ülések, ahol a felszólalnak, a képviselők közül kerek-perec kimennek a teremből, támadják őket azzal, hogy ha a romákat védik, akkor bűnözőket védenek. A települési önkormányzat uszító, hangulatkeltő megnyilvánulásai kapcsán megosztja a lakosokat, sokszor cigányoznak, bűnözőknek, drogosoknak, munkanélkülieknek titulálják őket.

A Roma Önkormányzat sajnálja, hogy csak a számozott utcák ügye híresült el, mert nem csak itt vannak ilyen problémák. Elmondásuk szerint a roma önkormányzat ne csak a romákért, hanem Miskolc minden szegény családjáért dolgozik, akiknek lakhatási vagy egyéb nehézségeik vannak. „Mi, a Roma Önkormányzat, befogadók vagyunk, de Miskolc vezetése nem ül velünk egy asztalhoz, más szemmel lát minket” – mondta nekünk az egyik vezető.

A városvezetés lépéseivel az a legnagyobb baj, hogy a felszámolási tervek nem oldják meg a szegénységben élő romák helyzetét, hanem még nagyobb nyomort idéznek elő. Miskolc városán belül eddig kb. 250 kényszerkiköltöztetés történt, a számozott utcákból is jó néhány családot érintett, de még nincs vége. A gyámügyi és hatósági fenyegetettség miatt sok család elvándorol: elhagyják az országot vagy a városban más helyre kötöznek, de sokszor senki sem tudja, hova, és hol kerülnek újra bajba. A roma önkormányzat szerint egyértelmű politikai akarat a romák és szegény emberek ellehetetlenítése! A megfélemlítés egyik eszközéül a Miskolci Önkormányzati Rendészetet (MÖR) használja fel az önkormányzat: örökös razziák, erődemonstrációk, megfélemlítések folynak.

A városvezetés napi népszerűségi statisztika alapján dolgozik: ha esik a támogatottság, gyorsan „intézkednek”, ha stagnál, minden marad akkori helyzetben. Jelenleg a városvezetés rombolással kezeli a nyomort, pedig az önkormányzat nem gazdasági vállalkozás, kötelezettsége, felelőssége van minden polgárával szemben!

A számozott utcákban élő emberek egy része korábban is telepeken élt, amiket felszámoltak, most pedig, hogy innen is menniük kell, sokan a Lyukó-völgybe mennek, amit – feltételezések szerint – hamarosan szintén meg akarnak majd szüntetni, így folytatódik az üldözésük, hogy Miskolctól minél távolabb kerüljenek. Bár a Kúria kimondta, hogy az önkormányzat ún. kiszorítós rendelet alkotmányellenes, az önkormányzat hozzáállása nem változott.

Az utolsó két utcát (Tizedik és Tizenegyedik utca) eladták annak a vállalkozónak, aki a DVTK stadiont felújítja és mellé parkolót fog kialakítani. A megmaradó három utcában élőknek a Máltai Szeretetszolgálat ad segítséget, bár ennek a segítségnek a pontos formája még nem egyértelmű. A roma önkormányzat elmondása szerint jelenleg is több jogi és szakmai szervezet próbál tenni valamit a helyzet javítása érdekében. Úgy gondolják, szükség volna a szervezetek munkájának összehangolására, így egy platform létrehozását szervezik. Szeretnék, ha a Miskolci roma- és szegénykérdés nyilvánosságra kerülne, hogy az ilyen jellegű kiszorítás sem Miskolcon, se máshol ne történhessen meg.

A telepen komfort nélküli otthonokról van szó, amit a kilakoltatás után az önkormányzat azonnal lakhatatlanná tesz: ajtókat, ablakokat, szükség esetén közfalakat döntenek le, tetőcserepeket szednek le, törnek össze, hogy lakhatatlanná tegyék a már üres lakásokat. Szándékosan megrongált, tönkretett lakások, miközben belülről tapasztalható, hogy szépen kezelt, gondozott lakások voltak. Színes falak, díszcsempe, járólapok, különféle külső, belső díszítések.

A még ott lakók udvarai rendezettek, van, ahol nyírt fű, van ahol csodálatos rózsák, máshol kis konyhakertek vannak művelve. Mindeközben a DVTK stadion mellett húzódó hatalmas zöld területet embermagasságban nőtte be a gaz (a háttérben az üres ipari épületek meredeznek). Nem értjük, hogy miért nem ebből a hatalmas területből lesz parkoló?

A telepen rendszeres a rendőri igazoltatás és a lakcímkártyák ellenőrzése, ami már talán zaklatásnak is hívható – ott jártunkkor négy különböző egyenruhás csoportot láttunk a telepen vagy annak közvetlen közelében.

Nagyon szomorú volt látni, hogy egy nyomortelepnek egyáltalán nem nevezhető területen az önkormányzat saját maga teszi tönkre a tulajdonát, és családok lakoltat ki úgy, hogy nem biztosít elhelyezést. Ha Miskolcon lakhatási válság van – ahogyan az ország egész területén – annak biztosan nem ez a megoldása! Bontás helyett az önkormányzat abba kellene pénzt és energiát fektetnie, hogy a számozott utcák megfelelő lakókörnyezetet biztosítsanak az ott élőknek (közművesítés, utak aszfaltozása stb.), ahonnan a gyerekeik iskolába tudnak járni és megfelelő munkát tudnak találni.

2015. május 25.                                                                Lakatosné Jutka

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.