Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testülete a 2015. április 16-i ülésén tárgyalja azt az előterjesztést, amely a szabálysértési törvény felhatalmazása alapján kijelöli azokat a szentendrei közterületeket, „ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül” – vagyis ahol a rendelet hatályba lépését követően a közterületi hajléktalanság büntethető lesz.  

Tisztelt Képviselők!

Hallgassanak a lelkiismeretükre, ne szavazzák meg a „Szentendre Város közigazgatási területének egyes közterületein az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás tilalmáról”, vagyis a hajléktalan emberek hatósági üldözéséről szóló előterjesztést!

A hajléktalan emberek hatósági üldözését elítélte az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, továbbá számtalan szakmai, egyházi és civil szervezet mind Magyarországon, mind pedig külföldön. A hajléktalanság kriminalizálása ellen felszólalt többek között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociális Munka és Szociálpolitika tanszéke, a Habitat for Humanity magyarországi szervezete, a Szent Egyed katolikus közösség és számos egyházi vezető, a Menhely Alapítvány, a Társaság a Szabadságjogokért, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a budapesti hajléktalan-ellátó szervezeteket tömörítő Hajléktalan Embereket Segítők Budapesti Társasága, a hajléktalansággal foglalkozó szervezeteket tömörítő (brüsszeli székhelyű) FEANTSA, a Human Rights Watch, az Amnesty International, továbbá az Európai Bizottság és az ENSZ szakértői. Tavaly télen három földrészen 14 városban tiltakoztak civil szervezetek Magyarország külképviseletei előtt a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen.

A hajléktalanság kriminalizálása, és így az erről szóló előterjesztés is: embertelen, alapvető jogokat sért, és hiábavaló.

• A hajléktalanság kriminalizálása embertelen

  A hajléktalanság kriminalizálása embertelen, hiszen azt eredményezi, hogy hajléktalan embertársainkat a társadalmi kirekesztés, a mindennapos diszkrimináció és megaláztatások, valamint a természeti erőknek való kiszolgáltatottság mellett a hatósági erőszak fokozottabb veszélye is sújtja. Ez azt is jelentheti, hogy még inkább rejtőzködniük kell, és így sokkal nehezebben érheti őket utol az utcai szociális munkások és a jó szándékú állampolgárok gyakran életmentő segítsége.

• A hajléktalanság kriminalizálása alapvető emberi jogokat sért

  Szeretnénk emlékeztetni a Képviselő-testület tagjait az Alkotmánybíróság 2012 novemberi döntésére, amely egyértelműen kimondta, hogy „önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti” – ezért a közterületi hajléktalanság büntetése alkotmányellenes. 

  Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az „Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen önmagában azért társadalomra veszélyesnek minősíteni és büntetni azokat, akik lakhatásukat valamely okból elvesztették és ezért kényszerűségből a közterületen élnek, de ezzel mások jogait nem sértik, kárt nem okoznak, más jogellenes cselekményt nem követnek el. Sérti az egyén emberi méltóságából folyó cselekvési szabadságát az is, ha az állam a büntetés eszközeivel kényszerít a szociális szolgáltatások igénybe vételére.”

  Jogtechnikai szempontból az Alaptörvény 4. módosításával sikerült ugyan megkerülni az Alkotmánybíróság egyértelmű határozatát, az abban szereplő normatív érvek azonban továbbra is érvényesek. 

• A hajléktalanság kriminalizálása hiábavaló

  Az utcai hajléktalanság karhatalmi „kezelése” hiábavaló is. A hajléktalan embereket a kirekesztés, üldözés és zaklatás biztosan nem fogja otthonhoz juttatni. A tervezett intézkedés azonban még a saját célkitűzésük, a hajléktalanság láthatatlanná tétele szempontjából is hiábavalók. Ameddig nincsen mindannyiunknak otthona, a jóléti ellátórendszer pedig nem képes minden rászorulónak megfelelő ellátást nyújtani, addig mindig lesznek olyanok, akik arra kényszerülnek, hogy közterületen éljenek. Az utcai hajléktalanság nem attól fog visszaszorulni, ha a hajléktalan embereket esténként rendőri erőszakkal kényszerítik tömegszállásokra (amelyeken egyébként sincs elég férőhely), ha rövidebb-hosszabb időre bebörtönzik őket, vagy ha az egyik közterületről az önkormányzat átkergeti a hajléktalan embereket egy másikra, hanem attól, ha egyre kevesebben kényszerülnek rá, hogy az utcán éljenek.

Végül, a legutóbbi érvvel kapcsolatban arra kérnénk Önöket: gondolják át, tudnának-e jó szívvel, józan ésszel vitatkozni az Alkotmánybíróság azon megállapításával, miszerint „a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie”?

Meggyőződésünk tehát, hogy felelős döntéshozónkként Önöknek nem az volna a feladata, hogy tovább nehezítsék hajléktalan embertársaink életét, hanem az, hogy a lakhatási válság megoldásán, a lakhatási problémák enyhítésén, vagyis, hogy azon dolgozzanak, hogy mindenkinek legyen emberhez méltó otthona. Ezzel kapcsolatban örömmel az Képviselő-testület és az Önkormányzat rendelkezésére bocsátjuk a szakmai javaslatainkat.

2015. április 15.

A Város Mindenkié