Üdvözlet (és kritika) Zuglónak – az AVM véleménye a pénzbeli ellátások új zuglói rendszeréről

Ez a cikk több mint 5 éves.

Bejárta a magyarországi sajtót annak a híre, hogy a Zuglói Önkormányzat kerületi szintű minimumjövedelem rendszert vezet be rászoruló lakosai számára. A javaslat országos kontextusa a jóléti állam rombolásának és a szociális jogok gyengítésének az a legutóbbi fordulója, amelyről tavaly december 15-én szavazott a parlament. A költségvetés megalapozásáról szóló törvény értelmében idén március 1-től számos, korábban a szociális törvény által meghatározott ellátás megszűnik: a lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás, az óvodáztatási támogatás, a méltányossági közgyógyellátás, valamint a méltányossági ápolási díj. A helyi önkormányzatoknak pedig február végéig új rendeletet kellett alkotniuk a helyi pénzbeli ellátásaikról. A zuglói képviselő-testület február 26-án szavazta meg az új rendeletet.

profit.jpg

A zuglói képviselő-testület elutasította a hajléktalanság kriminalizációját

Aznap fogadták el Karácsony Gergely polgármester előterjesztését is a hajléktalan emberek hatósági üldözéséről szóló helyi szabályozás hatályon kívül helyezéséről. Az előterjesztés előzménye a Kúria tavaly decemberi döntése, amely 2015. május 31. napjával megsemmisítette az „életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás” büntetéséről szóló fővárosi rendelet tíz kerületre vonatkozó rendelkezéseit, és külön is kiemelte a Zuglói Önkormányzatot, amely „kirívó törvénysértést” követett el azzal, hogy a kerületi tulajdonú közterületek egészéről kirekesztette „a kényszerű lakhatási szegényeket”.

A február 26-án elfogadott határozat értelmében viszont a fővárosi rendelet zuglóról szóló részét úgy kell majd módosítania a fővárosi közgyűlésnek, hogy az „a kerület tulajdonában lévő közterületek tekintetében az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást ne minősítse jogellenesnek.” Ez sajnos nem jelenti azt, hogy Zuglóban a fedél nélkül élő emberek ezután védve lesznek az alapjogokat sértő hatósági zaklatásoktól, bírságolásokról és előállításokról (hiszen a szabálysértési törvény és a fővárosi rendelet egész Budapestre vonatkozó rendelkezései továbbra is vonatkoznak a kerületre). A Zuglói Önkormányzat viszont azáltal, hogy nem kívánt élni a lehetőséggel, hogy „tiltott zónákat” jelölhet ki a kerületben, lényegében elutasította a hajléktalanság kriminalizációját, és ezzel példát mutatott a többi önkormányzatnak is.

A Város Mindenkié csoport melegen üdvözli a képviselő-testület döntését, és reméljük, hogy legalább más ellenzéki vezetésű települések és budapesti kerületek (így például a XIII. kerület MSZP-s vezetői) is követik majd a példáját.

Helyi támogatások, helyi források

Visszatérve a pénzbeli ellátások új rendszerét is magába foglaló új zuglói rendeletre, fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy szemben a korábbi rendszerrel, amelyben a törvényben szabályozott, de az önkormányzatok által nyújtott támogatásokat nagyrészt a központi költségvetés finanszírozta, március 1-től az önkormányzatoknak alapvetően maguknak kell előteremteni a helyi támogatásaikhoz szükséges forrásokat. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a rászoruló háztartások még sokkal inkább ki lesznek szolgáltatva a helyi döntéseknek (illetve az önkormányzat erőforrásainak), és minden bizonnyal a korábbiaknál is jelentősebb különbségek alakulnak majd ki abban, hogy egy-egy nagyon hasonló (hasonlóan rossz) helyzetben lévő háztartás mennyi támogatásra számíthat attól függően, hogy hol lakik. Másrészt, már ahhoz is jelentős helyi források bevonására van szükség, ha egy önkormányzat úgy dönt, hogy legalább a korábbi (nagyrészt a központi költségvetésből finanszírozott) rendszert fenntartja, immár saját forrásokból. Ebből a szempontból önmagában is előremutató, hogy a zuglói önkormányzat több ponton is a korábbi támogatások növeléséről, illetve az azokhoz való hozzáférés bővítéséről döntött.

A továbbiakban a pénzbeli ellátások rendszerének három elemével – a minimumjövedelem juttatással, a rendszeres lakásfenntartási támogatással, valamint az adósságcsökkentési támogatással – kapcsolatban fejtjük ki az álláspontunkat, majd pedig felhívjuk a figyelmet az új rendszer egy-egy fontos problémájára (a támogatásokra való jogosultsághoz kapcsolódó együttműködés indokolatlanul szigorú szabályozására) és hiányosságára (a zuglói állandó lakcímmel nem rendelkezők jogosultságával kapcsolatban). A rendelet értékelésekor egyaránt tekintetbe vettük az azt megalapozó, a Budapest Intézet által kidolgozott koncepciót, valamint a saját javaslatainkat, amelyeket még januárban személyesen ismertettünk a kerület polgármesterének és szociális ügyekért felelős alpolgármesterének. 

Minimumjövedelem: példamutató, de alacsony összegű

A rendeletet megalapozó szakmai koncepcióval és az AVM javaslataival egyaránt összhangban a rendelet bevezeti – mint új támogatási formát – a „minimumjövedelem juttatást”. A támogatás az európai jóléti államokban bevett (és Magyarországon a 2006-ban bevezetett „családi segélyezés”, valamint azóta a hosszú távú munkanélküliek bizonyos csoportjai számára a „rendszeres szociális segély”, illetve március 1-től szűkebb körben az „egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás” keretei között alkalmazott) technikával egy minimális jövedelembiztonság megteremtését szolgálja azáltal, hogy minden (a kerületben állandó lakcímmel rendelkező) zuglói háztartás jövedelmét kiegészíti egy meghatározott szintre. A minimumjövedelem juttatás 26 ezer forintra egészíti ki valakinek a jövedelmét, többfős háztartások esetében pedig a fogyasztási egységre jutó jövedelmet egészíti ki erre a szintre (ami annyiban tér el attól, mintha az egy főre eső jövedelmet egészíti ki, hogy tekintetbe veszi, hogy egy kétfős háztartásnak nem kétszer annyiba kerül a megélhetés).

A Város Mindenkié csoport a kerület számára összeállított javaslatai között szerepelt egy helyi minimumjövedelem-rendszer, így természetesen üdvözöljük annak bevezetését, és bátor dolognak tartjuk hogy ezt egy kerület helyi szinten felvállalja. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet rá (a Budapest Intézet által kidolgozott koncepcióval összhangban), hogy a minimumjövedelem rendszerek célja a megélhetéshez szükséges minimális jövedelem biztosítása minden arra rászoruló háztartásnak, amihez (a fogyasztási egységre jutó) 26 000 forint nyilvánvalóan nem elégséges. Reméljük, hogy a Zuglói önkormányzat évről évre az inflációt meghaladó mértékben emeli majd a támogatás összegét, ezzel egyaránt bővítve a támogatásra való jogosultságot, és növelve a támogatáson keresztül biztosított minimális jövedelem szintjét. További probléma, hogy a rendelet nem igyekezett megkerülni a szociális törvény 45. § (7) bekezdésében szereplő azon megszorító szabályozást, miszerint „a települési önkormányzat rendeletében a havi rendszerességgel nyújtott települési támogatás havi összegét úgy kell szabályozni, hogy az nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét”, vagyis 28 500 forintot, ami viszont nyilvánvalóan ellehetetleníti, hogy a támogatás betöltse a funkcióját.

Lakásfenntartási támogatás: példamutató

A kerületi rendelet talán leginkább előremutató – illetve legköltségesebb – eleme egy új rendszeres lakásfenntartási támogatás, amely a korábbi támogatásnál jelentősen magasabb összegű támogatásokat jelent majd a legalacsonyabb jövedelemű háztartások számára. Összehasonlításként: a Budapest Intézet koncepciójában szereplő becslés szerint 2015-ben 380 millió forintba kerül az új lakásfenntartási támogatás, szembe a minimumjövedelem juttatás költségeire becsült 40 millióval.

Üdvözöljük, hogy a kerületi önkormányzat nem csupán a korábbi lakásfenntartási támogatás helyi forrásokból való továbbműködtetését vállalta fel, hanem előreláthatóan többet szán majd erre a támogatásra, mint amennyit korábban a központi költségvetés és az önkormányzat összesen. Szintén üdvözlendőnek tartjuk, hogy a nemzetközi gyakorlatból ismert, és a hazai lakáspolitikai szakma által hosszú ideje óta szorgalmazott támogatás-típus került bevezetésre (ld. például Bényei Zoltán, Győri Péter, Misetics Bálint, valamint a Városkutatás tanulmányait). Előremutatónak tartjuk továbbá a lakásfenntartási támogatás összeg jelentős emelését a leginkább rászoruló háztartások esetében. Noha a változtatásokkal nem mindenki járt jól, hiszen a korábban jogosultak közül az aránylag magasabb jövedelemmel rendelkezők ezután csak kevesebb támogatásra lesznek jogosultak, és egy részük ki is került a jogosultak köréből, az átmeneti rendelkezések biztosítják, hogy a korábbi támogatottak se járjanak egyelőre rosszabbul (amennyiben a korábbi támogatottak a kérelmük felülvizsgálatakor további egy évig legalább a korábbi támogatási összegre jogosultak).

Adósságcsökkentési támogatás: példamutató

Példamutatónak tartjuk az adósságcsökkentési támogatáshoz való hozzáférést is. A korábbi szabályozás hibája volt (ahogyan azt a szakirodalom már jóval korábban jelezte), hogy kizárta a jogosultak köréből a 6 hónapnál rövidebb ideje fennálló (vagy 50 ezer forintnál kisebb) hátralékkal rendelkező háztartásokat – ezt a problémát a zuglói szabályozás orvosolja. Növekedett továbbá az adható támogatás mértéke, valamint a bevonható maximális adósság mértéke is. Külön is előremutatónak tartjuk, hogy a rendelet 40. §-ában szereplő szabályozás szerint „különösen indokolt esetben”, a rászoruló háztartások egy szűkebb köre számára az önkormányzat alacsonyabb önrészt, és magasabb támogatást is megállapíthat, amennyiben a háztartás jövedelme nagyon alacsony, „a háztartás legalább egyik tagja várandós nő, tartósan beteg, kiskorú, fogyatékkal élő személy, egyedülálló 60 év feletti kérelmező”, illetve „amennyiben a háztartás kiskorú tagja(i), anyagi vagy lakhatási problémák miatt veszélyeztetett(ek)”. Ha az önkormányzat ezt a szabályt a hajléktalanság megelőzése, és a gyermekek anyagi okokból történő állami gondozásba vételénekjogsértő, embertelen – gyakorlatának visszaszorítása érdekében megfelelően alkalmazza, az jelentős további védelmet jelenthet a kerület leginkább rászoruló lakosai számára, és jelentős mértékben hozzájárulhat az elhelyezés nélküli kilakoltatások elkerüléséhez.

Amivel nem értünk egyet: indokolatlanul szigorú együttműködési feltételek

Problémának tartjuk azonban, hogy a támogatások feltételélül szabott együttműködés indokolatlanul szigorú, és indokolatlanul széles körre vonatkozik. Az eredetileg elfogadott rendelet szövegében az együttműködési kötelezettség a lakásfenntartási támogatás esetében kiterjedt – a támogatás mértékétől függetlenül – minden aktív korú és munkaképes, de nem dolgozó háztartástagra. Ezt a problémát egy módosító előterjesztés, amelyről március 26-án szavazott a zuglói képviselő-testület orvosolta, és így a lakásfenntartási támogatáshoz csak 13 500 forintos támogatási összeghatár felett kapcsolódik együttműködési kötelezettség (hasonlóan a minimumjövedelemhez, ahol 12 000 forintos az összeghatár).

Az említett előterjesztés sem orvosolja viszont azt az általánosabb problémát, hogy az együttműködési kötelezettség oly módon került szabályozásra, ami ellehetetleníti, hogy ahogyan azt a rendeletet megalapozó koncepció is javasolta, „a családsegítő központ személyre szabottan, együttműködési megállapodásban határozza meg az együttműködés részleteit”. A rendelet szövegéből ezzel szemben az következik, hogy az önkormányzati támogatásokhoz való hozzáférés feltétele az állami foglalkoztatási szervvel való együttműködés is. Ez azt eredményezi, hogy egy jogosult hiába felel meg a családsegítő központtal való együttműködési megállapodásban foglaltaknak: ha eközben nem felel meg bármilyen olyan feltételnek, amit a központi szabályozás – vagyis lényegében a kormány – ír elő, az önkormányzati támogatásra való jogosultságától is elesik. Ezt – különösen annak tükrében, hogy a központi szabályozás által elvárt együttműködési feltételek, és azok alkalmazása gyakran nem a munkavállalás elősegítését, hanem az értelmetlen (köz)munka-kényszert, és a szegénységben élők megregulázását szolgálják – nem tartjuk sem szakmailag indokoltnak, sem erkölcsileg helyesnek.

Ami kimaradt: Zuglóba nem-bejelentett lakosok jogosultsága

A rendeletet megalapozó szakmai koncepcióban szerepelt, hogy a támogatásokra való jogosultságot indokolt kiterjeszteni azokra a kerületi lakosokra is, akik – noha folyamatosan, életvitelszerűen a kerületben laknak – nem rendelkeznek állandó lakcímmel Zuglóban. Ahogyan ezt a koncepció adatokkal alá is támasztja: a támogatásokhoz való hozzáférés állandó lakcímmel rendelkezőkre való szűkítésének – általános – gyakorlata éppen a lakosok egy olyan körét rekeszti ki a támogatásokra való jogosultságból, amelyben a szegénységi kockázat magasabb az átlagnál. A Város Mindenkié csoport rendszeresen értesül olyan ügyekről, amelyekben valaki azért kerül hátrányba – az élet legkülönbözőbb területein: ügyintézésben, munkavállalással kapcsolatban, egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, a választójog gyakorlásával kapcsolatban – mert nincs állandó bejelentett lakcíme, vagy nem ott, ahol ténylegesen lakik vagy tartózkodik. Nyilvánvaló, hogy ez a támogatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban is súlyos probléma. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a zuglói önkormányzat végül nem vállalta fel, hogy a kerületben állandó lakcímmel nem rendelkező, de ténylegesen ott lakó rászoruló háztartások számára is biztosítsa a támogatásokra való jogosultságot, és reméljük, hogy a későbbiekben még sort kerítenek ennek a problémának a megoldására, ami egyúttal ösztönzően hathat más kerületek és települések számára is.

Következtetések és javaslatok

Álláspontunk szerint tehát fontos előrelépéseket tartalmaz a pénzbeli ellátásokról szóló új zuglói szabályozás.

Budapest többi kerületi önkormányzatainak és más településeknek egyaránt javasoljuk, hogy tanulmányozzák a zuglói rendeletet, és fontolják meg hasonló helyi szabályozás bevezetését.

A Zuglói Önkormányzatnak pedig javasoljuk, hogy a kerületi közpolitikák további megreformálásával tegyen meg minden tőle telhetőt a társadalmi igazságosság – és közelebbről a lakásszegénység és a hajléktalanság csökkentése – érdekében, különös tekintettel

  • az önkormányzati lakásállomány bővítésére, felújítására és kezelésének felülvizsgálatára, ideértve a lakbérek szabályozását a lakók teherbíró képességével összhangban, valamint az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát;
  • az üresen álló ingatlanok bérlakásként történő hasznosítására;
  • a szociális lakásügynökség-modell helyi bevezetésére;
  • egy helyi ”elsőként lakhatás„ program bevezetésére;
  • a fizikai akadálymentesítésre;
  • a családok átmeneti otthonainak fejlesztésére és bővítésére;
  • a helyi hajléktalan-ellátó intézményrendszer fejlesztésére;
  • nyilvános, éjjel-nappal hozzáférhető ingyenes illemhelyek működtetésére;

és mindezt a kerületi lakosok, és különösen az említett problémákban közvetlenül érintett csoportok döntés-előkészítésbe és döntéshozatalba való lehető legszélesebb körének bevonásával tegye – ahogyan azt a kerület számára korábban összeállított javaslatainkban részletesebben is kifejtettük.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.