Tapasztalatok a mentőszolgálattal 6.

Ez a cikk több mint 6 éves.

A Város Mindenkié korábban felhívást tett közzé azért, hogy történeteket gyűjtsünk a hajléktalan emberek és a mentőszolgálat közötti találkozásokról. A történetgyűjtéssel a célunk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve egyeztetést kezdeményezhessünk az Országos Mentőszolgálattal, amelynek során közösen vitathatnánk meg a hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatos tapasztalatokat. Sokan küldetek nekünk történeteket és tapasztalatokat, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni az OMSZ-szel, még többet szeretnénk begyűjteni ezekből. Arra kérünk Titeket, hogy ha hajléktalan emberként szükségetek volt már a mentők segítségére, akkor írjátok le nekünk a tapasztalataitokat, illetve ha szociális munkásként, járókelőként vagy esetleg barátként voltatok ennek tanúja, az arról szóló beszámolót is juttassátok el hozzánk. Az alábbiakban Ildikó történetét közöljük.

mento.jpg

„Körülbelül 5 éve történt, télen, hidegben (mínuszok voltak), hogy a belvárosban egy szökőkút mellett egy férfit láttunk fekve. Ott dolgoztam egy kollégával, az irodából láttuk a férfit. Nem szokott ott senki feküdni és mivel nagyon hideg volt, kimentünk hozzá, megkérdeztük, hogy jól van-e. Nem válaszolt, csukva volt szeme. Kicsit megrázogattuk, hátha felébred, de semmi. Akkor felhívtuk a mentőket.

 

Azt kérdezték, hogy miért gondoljuk, hogy ki kellene jönniük, lehet, hogy csak alszik. Mi mondtuk, hogy nem tudjuk, hogy rosszul van-e, vagy csak alszik, de ha alszik, akkor is baja lehet, mert nagyon hideg van. Azt mondták, hogy bizonyosodjunk meg róla, hogy rosszul van, egyébként nem tudnak ki jönni. Mi mondtuk, hogy próbáltuk már felébreszteni, de nem sikerült. Azt mondták, hogy amíg nem tudják biztosan, hogy baj van, nem jönnek ki, nincs elég autójuk, sok részeg ember alszik el kint, nem tudnak mindhez kimenni.

 

Mi dühösen, és mert nem volt több ötletünk letettük a telefont. Megint megrázogattuk a vállát a férfinak és kérdeztük, hogy hall-e minket. Semmi válasz nem jött. Gondoltuk, hogy várunk egy kicsit, aztán meg látjuk, hogy felébred-e, fel tudjuk-e ébreszteni.

 

Visszamentünk befejezni a munkát. Utána, amikor kijöttünk a férfi ugyanabban a pozícióban feküdt ugyanott, és nem tudtuk felébreszteni. Újra felhívtuk a mentőt. Persze egy másik ember vette fel, neki elmondtuk részletesen az előzményeket és mondtuk, hogy tényleg aggódunk, hogy baja lehet, még ha csak alszik is. És azt, hogy rosszul van-e, azt nem tudjuk kideríteni. Azt mondták, hogy kiküldenek valakit, amint felszabadul egy autójuk. Kérdeztük, hogy mennyi idő, mert nekünk indulni kellett egy értekezletre. Nem tudták megmondani. Megint megpróbáltuk felébreszteni a férfit, megint nem sikerült.

 

Egy kis idő után elindultunk az értekezletre. Amikor vége lett visszamentünk és a férfi már nem volt ott. Az nem derült ki számunkra, hogy a mentősök kijöttek-e, vagy nem volt rosszul a férfi, és egy idő után felébredt és elsétált…”

A történetekben nem kell személyes adatokat leírni, elég a helyszín és a dátum megnevezése, valamint az eset viszonylag részletes leírása. Az eseteket ide várjuk e-mailben: avarosmindenkie@gmail.com

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.