Tapasztalatok a mentőszolgálattal 3.

Ez a cikk több mint 6 éves.

A Város Mindenkié korábban felhívást tett közzé azért, hogy történeteket gyűjtsünk a hajléktalan emberek és a mentőszolgálat közötti találkozásokról. A történetgyűjtéssel a célunk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve egyeztetést kezdeményezhessünk az Országos Mentőszolgálattal, amelynek során közösen vitathatnánk meg a hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatos tapasztalatokat. Sokan küldetek nekünk történeteket és tapasztalatokat, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni az OMSZ-szel, még többet szeretnénk begyűjteni ezekből. Arra kérünk Titeket, hogy ha hajléktalan emberként szükségetek volt már a mentők segítségére, akkor írjátok le nekünk a tapasztalataitokat, illetve ha szociális munkásként, járókelőként vagy esetleg barátként voltatok ennek tanúja, az arról szóló beszámolót is juttassátok el hozzánk. Az alábbiakban egy szociális munkás, Jolán történetét közöljük.

mento.jpg

Igaz nem most történt, hanem 4 évvel ezelőtt, de nem hiszem, hogy a helyzet azóta bármit is változott volna, és most másképp alakult volna a történet.

 

A munkából hazafele menet a Margit híd budai hídfőjénél az aluljáróban feküdd az újságos mellett a földön egy hajléktalan férfi. Akkor még nem tulajdonítottam neki sajnos nagy figyelmet. Másnap reggel munkába menet, ugyanabban a helyben, ugyanabban a pozícióban feküdd a bácsi. Megnéztem és akkor láttam, hogy az arca csupa vér és nem kosz. Megkérdeztem az újságos hölgyet, hogy megmozdult a bácsi, látta-e mozogni. Elhajtott, hogy mit képzelek én, van neki ideje figyelni, hogy mozog-e egy hajléktalan? Akkor meghunyászkodva elmentem és bementem a munkába. Kb. 10 percig bírtam, és végül az egyik kolléganővel visszamentünk.

 

Felhívtuk a mentőket, elmondtuk, hogy egy hajléktalan ember fekszik ugyanabban a pozícióban, csupa vér az arca, szuszog, de nem reagál a szólításunkra. Azt mondták, hogy hívjuk a Máltai Szeretetszolgálatot, hívtuk őket is, majd ugyanazt elmondtuk. Ők is hárítottak, hogy ez sérült ember, mentőt kell hívni hozzá. Szerintem ők jogosan hárítottak. Újra hívtuk a mentőt, most már kissé idegesek voltunk, akkor sem akartak kijönni. Odáig jutottunk, hogy azt mondtuk nekik, hogy fel fogjuk jelenteni őket, hogy megtagadták, hogy kijöjjenek egy sérült emberhez. Több mint fél órát vártunk míg kiérkeztek, és elvitték a sérült hajléktalan bácsit.

Kettős érzés uralkodott bennünk sokáig, és sajnos a frusztráció volt az erősebb a boldogság mellett. Egyszerűen nem hittük el, hogy van ilyen… hogy a mentő nem jön ki egy olyan emberhez, aki nem mozog, véres az arca. Végig ott álltunk mellette, ott telefonáltunk, szólítgattuk, de nem reagált. Tehát biztos, hogy nem volt jól, szüksége volt a segítségre.

A történetekben nem kell személyes adatokat leírni, elég a helyszín és a dátum megnevezése, valamint az eset viszonylag részletes leírása. Az eseteket ide várjuk e-mailben: [email protected]

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.