A Dunakeszi Önkormányzat NEM hozott rendeletet a hajléktalanság büntetéséről

Ez a cikk több mint 6 éves.

A dunakeszi önkormányzat 2014. december 11-i ülésén napirendre tűzte az önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatának és rendjének helyi szabályozásáról szóló 28/2008. (XI. 10.) sz. rendelet módosítását, kiegészítve a 17/A §-sal, ami alapján büntethető lenne az életvitelszerű közterületen tartózkodás. Dunakeszi lakos lévén, a jogegyenlőségre igen érzékenyen figyelő állampolgárként (no, meg A Város Mindenkié tagjai is szóltak, hogy mennék már oda :-), elmentem az ülés előtti közmeghallgatásra.

dunakeszi.jpg

Az ülés előtt találkoztam két ellenzéki képviselővel, Lukácsi Bálinttal és Radnóti Henrikkel, akik a DK, PM, Együtt, a Liberálisok, a MOMA és az LMP képviselői. Ők addigra beadták a javaslatukat, hogy vegyék le a napirendről ezt ez előterjesztést.

Három kérdést tettem fel:

* Mi indokolja a szabálysértési rendelet módosítását, s utaltam az erre vonatkozó Alkotmánybírósági és Kúriai döntésekre?

* A városban mennyi hajléktalan, fedél nélküli embert tartanak nyilván, megemlítve azt is, hogy személyes tapasztalatom szerint nincs utcán, téren alvó ember.

* Milyen szerződése van az önkormányzatnak a Myrai Szent Miklós Egyesülettel?

A polgármester és a jegyző mindegyik kérdésre érdemben válaszolt. A közelmúltban két, a városi szakrendelő melletti bokrosban alvó hajléktalan embert jelentett be a szakrendelő illetékese. Őket eltanácsolták onnan. Konkrétan, a Myrai Egyesület a szerződés alapján befogadta őket egy éjszakai menedékhelyre. Mivel Dunakeszin csak a Vöröskereszt által fönntartott nappali melegedő van, a Myrai éjszakára saját kocsijával elszállítja azt, aki ezt igényli. A probléma szerinte így megoldódott. Egyébként mintegy ötven hajléktalan embert tart számon a Vöröskereszt, akik helyzete a lehetőségekhez képest megoldott a városban.

Ezután elmondtam a véleményem, vagyis, hogy nincs szükség ilyen, a jogérzéket, jogegyenlőséget sértő korlátozásra, hiszen az érvényes szabályozások alapján is kezelhető a probléma. Az ismert érveken túl megemlítettem, hogy az értelmetlen, betarthatatlan szabályozás éppen ellenkező hatást ér el: a lakosság nem törődik vele és nem tiszteli a törvényességet.

Hangsúlyoztam, hogy az AVM a jogegyenlőségért száll síkra, nem az utcán lakást védi. Ellenkezőleg olyan programokat ajánl az önkormányzatoknak, amelyekkel – a közösség és a bajbajutott ember, család együttműködésével – megelőzhetik vagy orvosolhatják a bajt. Arról nem is beszélve, hogy karácsony közeledik, s a kirekesztés bármennyire elvi lehetősége is embertelen színben tűnik fel.

A szünetben volt alkalmam a jegyzővel is beszélgetni és elfogadta az ajánlatomat, hogy szívesen megismeri az AVM javaslatait egy későbbi személyes találkozás keretében.

A közmeghallgatás után a testületi ülésen a polgármester szavazásra tette föl Lukácsi Bálint és Radnóti Henrik javaslatát, a képviselők pedig egyhangú szavazással levették napirendről a szabálysértési rendelet módosítását.

Utóirat:

Volt egy kis Facebookos felvezetés is az előterjesztés kapcsán a dunakesziek nyílt csoport oldalán. Az ismert érvek, ellenérvek ismétlődtek, de örültem, hogy a vita kulturált keretek között zajlott 52 hozzászóláson keresztül.

Ez volt az egyszemélyes Facebook-kommunikációs kampányindítóm:

„A hajléktalanság, mint jelenség kétféle szinten kezelendő: „operatíve, azaz most és itt kell segíteni. Erre való a Vöröskereszt és a Myrai nappali melegedője; altruista emberek alamizsnát adnak, személyesen egy koldusnak, ez is a segítség egy formája, más altruisták fényes bálokat rendeznek és a bevételt jótékony célra adományozzák.


Van távlatos cél: a hajléktalanságot előidéző okokat és következményeket orvosolja az állam a szociálpolitikával, a foglalkoztatási politikával; helyi szinten szintén lehetséges (van is ilyen – albérleti támogatás, kedvezményes étkeztetés, fűtési támogatás).

 

Van egy harmadik síkja a hajléktalanság kezelésének: ez erkölcsi-elvi. Ami azt jelenti, hogy a szegény/hajlék nélküli egyenrangú magyar állampolgár, tehát jogait jogi úton nem korlátozzák, a szegénység következményét nem szabálysértésnek tekintik, divatos szóval nem kriminalizálják. Ad absurdum: az állam nem tűz rá sárga csillagot.

 

Ennél fogva, az egyén hangot ad nem tetszésének, felszólítja, hogy ne szemeteljen, ne építsen kunyhót, kalibát a háza elé, a látóterébe. Rosszabb esetben „hasba is rúghatja”, mint Habony Árpád … Legfeljebb szabálysértési eljárás lesz belőle, két egyenrangú állampolgár közötti nézeteltérés miatt.

 

AZ ÁLLAMPOLGÁRI EGYENLŐSÉG ELVE ÉS ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ EGYETLEN, ami a szociális egyenlőtlenséget némileg egyensúlyozza. Nem a szociálpolitika helyett, nem lakáspolitika helyett. Ezt védi, aki tiltakozik a hajléktalanokat korlátozó rendelet ellen, NEM az utcán lakást akarják intézményesíteni.”

2014. december 12.                                                                            Koós Anna

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.