Nyílt levél Demszky Gáborhoz

Ez a cikk több mint 6 éves.

Tisztelt Demszky Gábor ex-főpolgármester úr!

Olvasó ember vagyok. Ennél fogva tájékozott is olyan eseményekről, történésekről, melyek vagy felháborítanak, vagy megmosolyogtatnak, valamilyen érzelmet csalnak ki belőlem. Ilyen az a cikk is, melyet képpel illusztrálva hozott le egy újság. „Demszky lebukott: a bokorba pisilt Budán„. Felháborodott, dühös vagyok, de egyben megmosolyogtat a cikk, a kép. Van miért írnom Önnek, és – önző módon – örömmel kapok az alkalmon, lehetőségen.

vécé.jpg

Ön Budapest főpolgármestere volt 20 éven keresztül, hatalmánál fogva számos olyan fontos problémát orvosolhatott volna, amelyekre soha nem kerített sort, talán azért, mert nem látta fontosnak, vagy mert nem is érzékelte őket problémának. Ilyen volt – a mai napig – a közvécék problémája.

És az, amire Ön 20 éven keresztül érdemben nem reagált, az most visszaütött.

Talán nem mondok Önnek újat, Budapesten kevés a közvécé. Ami van, az annyira kevés, hogy többnyire elkerülhetetlenül nagy távolságra van adott helytől (ahol éppen jelentkezik a szükséglet), vagy éppen zárva tart állítólagos felújítási munkák miatt (akár több hónapon vagy éveken keresztül), vagy egyszerűen megfizethetetlen – például a hajléktalan emberek számára – akkor, amikor rendszeresen megbélyegezve kirekesztik, megbüntetik őket, például pont azért, mert arra kényszerülnek, hogy közterületen végezzék a dolgukat.

Tisztelt Demszky Úr!

Ön volt az első, aki főpolgármesteri hatalmánál fogva, a hideg idő, krízis időszak ellenére kizavarta a hajléktalan embereket az aránylag védettséget nyújtó aluljárókból. Ön is látta, tudta, hogy ezeknek az elesett embereknek nincs hol megoldaniuk a szükségletüket, mégis az aluljárók „visszafoglalása” mellett tette le a garast. Itt járt Budapest utcáin, itt hallotta a hőzöngést, amit a lakosság egy része a hajléktalan emberek köztéri jelenlétével szemben kinyilvánított, talán még drukkolt is hőzöngésnek, mert Önnek, mint az egyik hatalommal rendelkező embernek, Önnek, mint akkori főpolgármesternek érdeke volt, hogy ellenséges hangulat alakuljon ki a hajléktalan emberek és a lakhatással rendelkező polgárok között. Ön volt, Ön lett volna akkor a felelőse annak, hogy úgy a polgárok, mint a turisták, valamint a hajléktalan emberek védelmében tegyen a közvécé problémái megoldása érdekében. De, valahogy erre a fontos kérdésre 20 év alatt nem volt ideje.

Igaz, utódjának sem, a politikai hatalmon lévőknek sem érdeke erről a problémáról bármilyen módon intézkedéseket tenni, azt viszont (így az Ön idejében is) rendszeresen hallani, hogy a hajléktalan emberek piszkítják a közterületeket.

Gondolom, most, amikor a fenti hírnek a megjelenése kapcsán köztudottá vált malőr Önnel előfordult, rögtön eszébe jutott, hogy pont ott, ahol Ön jár, miért nincs közvécé?

Erre mondja a közmondás azt, hogy a bumeráng visszavág!

Csak éppen ott a baj, hogy amíg Ön „szivarzsebből” kifizeti a bírság bármily összegét, addig tudni kell, tudni illik, hogy a hajléktalan ember erre képtelen. De a szükséglet náluk ugyan úgy működik, mint Önnél, mint bárkinél. És ha nincs megfelelő problémakezelés, ha nincs jó szándék, ha nincs hatalmi akarat, ha nincs lehetőség adva a szükséglet kezelésére, akkor néhol bizony pisi-kaki szagú lesz az utca, a város.

Most már nem csak a beteg emberek, a hasmenéstől váratlanul szenvedők, nem csak a hajléktalan emberek különféle ürítésének átható szaga, hanem az Ön, az ex főpolgármester vizeletének szaga is érezhető egy ideig ott, ahol szükségletét elvégezte.

De hát ez nem lesz soha akkora bűn, mint amikor fedél nélkül élő ember kénytelen szükségleteit ily módon elvégezni.

Demszky Úr! Csak úgy szemérmesen kérdezem: nem akar esetleg hajléktalan emberek számára is elérhető közvécék ügyében lobbizni? Jót tenne a városnak, az itt élő polgároknak, a külföldi turistáknak, a hajléktalan embereknek, mindenkinek!

Nézek egy képet, olvasom a hírt: Demszky utcán végezte a dolgát. És mosolygok.

Tudja, én nem örvendenék ilyen hírnévnek. Igyekszem megtalálni az emberi módját szükségleteim elvégzésére, pedig csak egy kirekesztett, előítéletektől sújtott, fedél nélkül élő hajléktalan ember vagyok.

2014. november 18.                                                                              Lakatosné, Jutka, hajléktalan ember

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.