Tapasztalatok a mentőszolgálattal 2.

Ez a cikk több mint 6 éves.

A Város Mindenkié korábban felhívást tett közzé azért, hogy történeteket gyűjtsünk a hajléktalan emberek és a mentőszolgálat közötti találkozásokról. A történetgyűjtéssel a célunk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve egyeztetést kezdeményezhessünk az Országos Mentőszolgálattal, amelynek során közösen vitathatnánk meg a hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatos tapasztalatokat. Sokan küldetek nekünk történeteket és tapasztalatokat, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni az OMSZ-szel, még többet szeretnénk begyűjteni ezekből. Arra kérünk Titeket, hogy ha hajléktalan emberként szükségetek volt már a mentők segítségére, akkor írjátok le nekünk a tapasztalataitokat, illetve ha szociális munkásként, járókelőként vagy esetleg barátként voltatok ennek tanúja, az arról szóló beszámolót is juttassátok el hozzánk. Az alábbiakban egy szociális munkás, Attila történetét közöljük.

mento.jpg

2012. november 13-án az egyik hajléktalanellátó szervezet utcai szociális munkásai végezték a speciális utcai szolgálatot Budapesten. A Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálata hívott minket, hogy az Őrs vezér terén ül a padon egy férfi, akit valószínűleg csak el kell szállítanunk egy szállóra, mivel kinn volt nála a mentő és szerintük „makkegészséges” és csak „Irányba kell rakni az embert”. A helyszínen mi mást tapasztaltunk. Kiderült, hogy napok óta ott ül a padon, mert annyira fáj a lába, és fullad, hogy nem tud eljutni az éjjeli menedékhelyre, ahol aludni szokott. Kértük, hogy mutassa meg a lábát, amikor felhúzta a nadrágja szárát, látszódott, hogy nagyon be van dagadva, vizes. Elmondta azt is, hogy súlyos szívbetegsége van, ezt a bedagadt lába is alátámasztotta.

A helyszínen lévő ismerősei is arról számoltak be, hogy Attila kb. 3 napja gyakorlatilag nem tudja másfél méternél messzebbre elhagyni a padot. A diszpécserrel egyeztetve orvoshoz vittük, mire odaértünk, addigra Attila már alig bírt a saját lábán megállni. Az orvoshoz már kézben kellett bevinnünk. Amikor megmérték a testhőmérsékletét, az nem érte el a 35 Celsius-fokot. Annyira alacsony volt a hőmérséklete, hogy a nővér két hőmérőt is kipróbált, mert azt hitte, rosszul működik és azért nem mér magasabbat. Attilát végül felvették a lábadozóra, ahol két nap múlva elhunyt.

A kifejezetten hajléktalan embereknek fenntartott lábadozón kikértük a dokumentációt, majd írtunk az Országos Mentőszolgálatnak és arra kértük őket, hogy vizsgálják ki az esetet. A válasz nagyon későn érkezett meg…

 

A történetekben nem kell személyes adatokat leírni, elég a helyszín és a dátum megnevezése, valamint az eset viszonylag részletes leírása. Az eseteket ide várjuk e-mailben: avarosmindenkie@gmail.com

 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.