A lakhatási válság felszínre tör 6. Pszichiátriai kezelés alatt álló gyerekek kilakoltatása

Ez a cikk több mint 9 éves.

A Város Mindenkié Utcajogász programjának több, mint 2 hónapja ügyfele egy három gyermeket egyedül nevelő kőbányai anya, akit az Önkormányzat a gyerekekkel együtt 2014. november 24-én tervez kilakoltatni abból a szociális bérlakásból, amelyben évek óta élnek.

petrohai.jpg

Bár mindhárom gyerek „anyának” szólítja, ügyfelünk csak a legnagyobb gyerek vér szerinti édesanyja, a másik két gyerek édestestvére, akiket hosszú évek óta gyámként nevel. A két testvér súlyos pszichiátriai beteg, ezt a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai szakvéleménye tanúsítja, a gyerekeket folyamatos kezelés alatt tartják. A gyerekek szülei mindketten öngyilkosok lettek, az anyuka az idősebb kisfiú (aki ekkor kb. négy éves volt) szeme láttára. A gyerekek először nevelőszülőkhöz kerültek, akik bántalmazták őket, ezért a nővérük (ügyfelünk) magához vette őket. A gyerekek nem tudták kiheverni a szüleikkel történteket, a kislány tavaly nyáron az iskolai napközis táborban ugrókötéllel akarta magát felakasztani egy fára, így kerültek a gyerekek (a kislány 8, a fiú 11 év körüli) a pszichiátriára. Ügyfelünk, aki a gyerekeket egyedül neveli, gondozási díjat kap, nem tud elmenni dolgozni, mert a gyerekekre pszichés állapotuk miatt folyamatosan vigyázni kell, hozni-vinni őket az iskolába.

Ügyfelünk a X. kerületi önkormányzati lakás bérleti díjával 2007-ben maradt el először (ekkor még csak 41.000 forintos elmaradás volt). A 3 hónapos bérleti díj hátralék miatt az önkormányzat felmondta a szerződést, de mivel ügyfelüknek nem volt hova mennie a gyerekekkel és nem költözött ki, az Önkormányzat bírósági eljárást indított. A bírósági eljárás azonban nem a tartozás megfizetése iránt folyt (aminek ügyfelünk lassacskán eleget tudott volna tenni) hanem a lakás kiürítése céljából. Mivel a bírósági eljárás során nem volt vitás, hogy eredetileg valóban keletkezett 3 havi elmaradás és ezért jogos volt a bérleti szerződés felmondása az Önkormányzat részéről, a bíró helyt adott az Önkormányzat kérelmének és elrendelte a lakás kiürítését (úgy, hogy ügyfelünknek esélyt sem adtak tartozása rendezésére!).

Mivel a szerződést az Önkormányzat 2007-ben felmondta, ügyfelünk azóta „lakcím nélkül” lakik a lakásban, amiért a bérleti díjnál jóval magasabb használati díjat fizet. Az Önkormányzat tehát továbbra is szed pénzt a lakás után, még többet is, mintha fennmaradt volna a szerződés, másik szociális bérlakást azonban nem biztosít a hátrányos helyzetű háromgyerekes családnak, mert a kőbányai önkormányzat lakásrendelete kimondja, hogy azzal a személlyel, akivel az önkormányzati lakás bérleti szerződése nem fizetés miatt szűnt meg, az önkormányzat 10 évig nem köthet új bérleti szerződést.

Ügyfelünk tehát 2017-ig nem juthat szociális bérlakáshoz a kerületben, a végrehajtási eljárás viszont idén nyáron abba a szakaszba jutott, hogy a végrehajtó kitűzte a 2014. október 20-i dátumot a lakás kiürítésére, a rendőrség bevonásával. Ezt a dátumot A Város Mindenkié közbenjárásával sikerült kitolni egy hónappal, azonban az Önkormányzat a tárgyalások során kifejezetten jelezte, hogy csak olyan határidő-hosszabbítást hajlandóak kommunikálni a végrehajtó felé, amivel már biztosan nem esik be a család a moratórium idejébe. December 1-től ugyanis a téli hidegre tekintettel a végrehajtó már nem lenne jogosult kitenni a családot a lakásból jövő áprilisig, de az Önkormányzat direkt azt kérte a végrehajtótól, hogy olyan meghosszabbított dátumot adjon, amivel idén télen biztosan utcára kerül a család.

Az Önkormányzat számára teljesen ismert a család háttere, a gyermekek pszichés állapota, ugyanis ügyfelünk a bírósági eljárás során és azt követően is minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vett, kérelmezte a végrehajtás felfüggesztését is. A végrehajtás felfüggesztése iránt kérelmét a bíróság arra tekintettel utasította el, hogy a bíró megkereste az Önkormányzatot, amelyik kifejezetten nem járult hozzá ahhoz, hogy ügyfelünk a lakásban maradhasson.

Ügyfelünknél családlátogatáson kint volt a kerület egyik önkormányzati képviselője, álláspontja szerint anyagi helyzetükhöz képest rendezett körülmények között élnek, az édesanya próbál mindent megadni a gyerekeknek a pár tízezer forintos ápolási díjból és családi pótlékból.

Mivel azonban az Önkormányzatnak a kezdetek kezdetétől az volt a célja, hogy a „problémás” család távozzon a kerületből, hiába is gyűjtene össze ügyfelünk annyi pénzt, hogy minden tartozását kifizesse, az Önkormányzatnak nem a pénz kell, hanem az, hogy eltűnjenek. Ezt támasztja alá az is, hogy az Önkormányzat lakásrendelete egy három hónapos szorult anyagi helyzetű időszak és lakbér-nemfizetés után 10 évre zárja el lakosait attól, hogy bármennyire is rossz helyzetben vannak, szociális bérlakáshoz jussanak.

A család tehát rettegve várja, hogy 2 hét múlva rendőri karhatalommal kiegészülve megérkezzen a végrehajtó, és kitegye őket a lakásból. A Város Mindenkié álláspontja szerint ez a megoldás senkinek sem jó, sem az anyának, sem a gyerekeknek, sem az Önkormányzatnak, sem a társadalom egészének. Ez az elképzelhető legrosszabb megoldás. A mai magyar kormányzat mégis ezt választja és támogatja… 

Fotó: Papp Dóra

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.