A lakhatási válság felszínre tör 3. – Egy család megrázó története

Ez a cikk több mint 6 éves.

A családdal 2013 novembere óta áll kapcsolatban a kerületi gyermekjóléti Központ, a legkisebb gyermek iskolakerülése miatt. A családban két kiskorú és két nagykorú gyermek van, akiket az édesapa kb. két évig egyedül nevelt. Az édesanya utólagos elmondása szerint a sorozatos veszekedések miatt elhagyta a családot, két kiskorú gyermekét vitte magával egy albérletbe. Sajnos akkor nem tudta őket eltartani, mert elveszítette a munkahelyét, így a két fiú visszakerült az édesapa háztartásába. Albérletről, albérletre költöztek. Vagyonuk illetve olyan kapcsolati tőkéjük, amire támaszkodni tudnának nincsen. Az édesapa állami gondozottként nőtt fel, szüleit nem ismerte. Első feleségétől született két gyermeke, akik már nagykorúak. A második gyermek 8 hónapos volt, amikor az első felesége elhagyta a családot. Nem sokkal később összeismerkedett jelenlegi feleségével, akitől szintén két gyermeke született, ők még kiskorúak.

lakás_blog_kicsi.jpg

Az édesapa kőművesként dolgozott, illetve a legnagyobbik gyermek szerszámkészítőként, ők tartották el a családot. Mindennapi megélhetési gondokkal küzdöttek, ennek ellenére a lakbért és a számlákat mindig kifizették. Az édesapa a Központtal együttműködő volt, próbálták a legkisebb fiút helyes irányba terelni.

2014. márciusában az édesapa egészségi állapota leromlott, orvosi vizsgálatokra kellett járnia, így nem tudott dolgozni, ez jelentős jövedelem kieséssel járt. Emiatt tetemes albérleti díj tartozást halmoztak fel.

2014. április végén az édesapa kórházba került. Az akkori vizsgálatok vérző daganatot mutattak ki a tüdejében, de ennek okát nem tudták. Egyre rosszabbul volt, már alig tudott beszélni, olyan nagy fájdalmai voltak.

2014. 05.08-án az édesapa elhunyt. Négy gyermeke azóta is az általa bérelt ingatlanban lakik, aminek igen magas az albérleti díja és a közüzemi számlák összege, ezek együttesen 115.000 Ft-ot tesznek ki. Édesapjuk megbetegedése után a két legnagyobb fiú annál a vállalkozónál kezdtek el dolgozni, akinél édesapjuk 15 évet dolgozott. Órabérük 600 Ft volt. Miután az édesapjuk meghalt a vállalkozó együttműködése irányukban erőteljesen meglazult, majd végleg eltűnt. A telefont nem vette fel, nem hívta őket. A legidősebb fiú azóta elhelyezkedett, nagyjából 75.000 Ft-os havi jövedelme van. A nagylány napi 4 órában dolgozik, havi bruttó 50.000 Ft-os jövedelemmel rendelkezik. Megpróbálják a tartozásaikat a főbérlő felé kifizetni, de közben az aktuális bérleti díjat is fizetniük kell, hogy ne kerüljenek az utcára.

Az édesanya visszajött gyermekeihez, de anyagilag ő sem tudja támogatni őket, mert bruttó 100.000 Ft-ot keres.

Megtakarított pénzükből szerettek volna egy kisebb és olcsóbb albérletet találni, de elmondásuk szerint mindenféle mondvacsinált okokból visszautasították őket. Feltehetően cigány származásuk miatt.

Mivel van kiskorú a családban, ezért nagyon fontos lenne a tartós lakhatás a számukra, mert egy kiskorú sem lakhat az utcán. A helyzetüket nehezíti, hogy a főbérlő szeretne visszaköltözni a lakásába, így igen sürgetővé vált egy új albérlet a számukra. Ez, mint kiderült, augusztus végén esedékes. Ahhoz, hogy együtt tudjanak maradni, a családnak szüksége lenne egy albérletre, ami tartósan biztosítaná lakhatásukat. Ha nem találnak albérletet, az édesanya és két kiskorú gyermeke esetleg kaphatna anyaotthoni elhelyezést, de a két nagykorú gyermek oda nem költözhetne.

Összetartó család, erősen kötődnek egymáshoz, próbálnak talpon maradni, de ez nem könnyű. Sok veszteség és megpróbáltatás érte őket az elmúlt időben. A lakhatás bizonytalanná válása, édesapjuk elvesztése miatti gyász, illetve a mindennapok megoldása lassan felőrli őket.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.