A Nemzeti Galéria és Dósa Mariann szervezése jóvoltából ismét kiállításra mehettek A Város Mindenkié csoport hajléktalan tagjai. A Nemzeti Galériában rendezett Derkovits Gyula-kiállítást néztük meg.

A Galéria előtt találkozott a kis csapat (összesen nyolcan mentünk el). A bejutás nem volt egyszerű, de a belépő és toalett-kálvária után még jött a fekete leves: csak egy kis válltáskát vihetünk be. Nagy nehezen le tudtuk adni a ruhatárban a csomagokat, bár az sem ment zökkenőmentesen. Végre mehettünk kiállítást nézni!

A kiindulópontnál megbeszéltük, hogy mindenki mehet, amerre akar s addig marad ameddig jól érzi magát de max. 18 óráig, mert akkor zár a múzeum. Kísérőmmel elindultunk a legelső ajtón. Ahova bejutottunk ott az 1930-32 években készült fotói voltak a művésznek. Volt sok festmény és ceruza rajz is volt, melyek nekem személy szerint jobban tetszettek. Megcsodálhattuk a kedves párja portréját is, bár abból sokkal kevesebb volt mint maga a művész önarcképekből. Ebben az volt az izgalmas, hogy minden önarckép más és más volt. A festményeken voltak forradalmi és munkásképek is. Ebből is látható, hogy milyen sokoldalú festőművész Derkovits. A szép halas képek láttán a végére meg is éheztünk!

Találtunk sok szép képet, s nagy élmény volt. Nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehetünk a kiállításon!

2014. július 28.                                                           Erdős Jánosné Csurika