A Város Mindenkié a Muzsikus Rádióban – 2014. június 24.

Ez a cikk több mint 7 éves.

2014. június 24-i adásunkban az AVM Akadémián belül tartott önismereti képzésről beszéltünk, ahol többen is részt vettünk. Oktatóink Vojtonovszki Bálint és felesége, Juhász Judit volt. A képzés célja a személyes és csoportos problémamegoldó képesség fejlesztése volt.

Bemutatkozás után elsőként különféle tárgyakat tettek le oktatóink, melyekből mindenki szabadon választott, majd elmondtuk, miért az adott tárgyat választottuk. Én egy elemlámpára „csaptam le”, ismertetve helyzetemet, hogy erdős, bokros külterületen élek, ahol már nincs utcai világítás és nagyon hasznos lenne nekem a lámpa az esti haza menetelemkor. (Erről még a későbbiekben lesz szó.)

Aztán átbeszéltük, hogyan lenne jó ez a két napos képzés, hogy kellemesen teljen a két napos oktatás. A résztvevők az egymás iránti türelmes meghallgatást, az őszinteséget, bizalmat, szeretetet, játékos oktatási formát, oldottságot, vidámságot, jó hangulatú két napot sorolták fel. Az oktatóink arra kértek minket, ne minősitsük egymást, figyeljünk mindenki érzéseire.

Első játékunk a „Forgószél fújja” volt, ahol először olyan magunkra jellemző tulajdonságot kellett mondani, ami – feltehetőleg – a csoportban másra is jellemző (pl. szakáll, szemüveg, stb.). Utána olyan jellemzőt kellett magunkról ismertetni, ami feltételezésünk szerint nem jellemző egyik résztvevőre sem. Érdekességként ez egy „székes” játék volt, eggyel kevesebb székkel, mint ahányan voltunk. Az volt a fontos, hogy a soron lévő játékos gyorsan széket tudjon foglalni azok közül a megüresedett székek közül, amiről felálltak a jellemző, vagy nem jellemző tulajdonságú játékosok és – természetesen – nagy kavarodás alakult ki az újabb székfoglalás körül. Az folytatta a mondást, akinek nem jutott szék.

Utána olyan asztali foglalkozás következett, ahol több kiscsoportra osztva rajzzal, gyurmával, krétával jeleníthettük meg saját érzéseink szerint, ki van hozzánk legközelebb, vagy legtávolabb, akár család vagy csoport szinten. Én gyurmával adtam jelét a legközelebb és legtávolabb érzett embereknek, terveknek, álmoknak. Az talán nem lehet titok, hogy az AVM mindenki esetében FONTOS tényező.

A második nap keretében őszintén és szigorúan jellemeztük saját magunkat, bizalommal nyílva meg a jelenlévők előtt. Mindenki mérlegelte saját jó, vagy rossz tulajdonságát akképpen, hogyan lehetne a rossz dolgon jobb tulajdonságra átváltani. Ebből aztán egy pillanatnyi affér miatt rosszabb lett a légkör, nyomottabb a hangulat, ennek ellenére mindenki tovább dolgozott, s végül oldódott a feszültség. Az egymásba vetett bizalom, az egymás előtti kitárulkozás, a magunkról alkotott önkép, önkritika sokat elárult társainkról, AMIVEL SOHA, SENKINEK NEM SZABAD VISSZAÉLNIE!

Végül mindenki megrajzolta saját élete grafikonját, amik élesen hullámzó képeket mutattak. Én hálás vagyok ezért a két napért Vobnak és Jucinak, és bármikor szívesen részt veszek ilyen jellegű képzésben, amit tovább lehet fejleszteni. Remélem, találunk még erre lehetőséget.

Visszatérve az első nap első, tárgykiválasztásos játékra, a második nap végén megkaptam ajándékba az elemlámpát annak ellenére, hogy Jucinak fontos szerepet töltött be a konyhában! Örömmel és sokszoros köszönettel használom. Köszönetünket küldjük oktatóinknak ezért a nagyon hasznos két napért.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.