Ombudsmanhoz fodultunk a részleges kilakoltatási moratórium ügyében

Ez a cikk több mint 7 éves.

unesco.jpgdr. Székely László
Alapvető Jogok Biztosa

Tisztelt Alapjogi Biztos Úr!

A Város Mindenkié csoport azzal a kérelemmel fordul Önhöz, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 303. és 304. §-ainak alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatát a 2011. évi CXI. törvény 2. §-ának (3) bekezdése valamint 34. §-a, illetőleg a 2011. évi CLI. törvény 24.§-ának (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezni szíveskedjen.

A bírósági végrehajtásról szóló törvény kifogásolt szakaszai kizárólag azokban a végrehajtási eljárásokban rendelik el a kilakoltatási moratórium meghatározatlan ideig történő meghosszabbítását, amelyekben az adós lakóingatlanát devizakölcsön szerződésből eredő tartozás és járulékai behajtása érdekében árveréssel, árverésen kívüli, árverés hatályával történő eladással értékesítették vagy került sor az átvételére, vagy amelyekben a lakóingatlan kiürítésének célja devizakölcsön szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének kikényszerítése. A moratórium nem vonatkozik azokra, akik ellen a végrehajtási eljárás azért folyik, mert (akár önkormányzati, akár magántulajdonú) lakásuk lakbérét vagy a közműszámláikat nem képesek megfizetni. Álláspontunk szerint a rendelkezés sérti az Alaptörvény XV. cikkét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyenlőség alapelvét.

Indokolás:

A törvényhozó indokolatlanul különbözteti meg és hozza hátrányosabb helyzetbe azokat, akik nem devizakölcsönüket nem tudják törleszteni, hanem a lakhatásukat más módon oldották meg és ennek megfizetése okoz a számukra nehézséget (forintkölcsön, bérleti díj stb.).

A kilakoltatási moratórium (mint a lakhatáshoz való jog része) ugyan sajnos jelenleg Magyarországon nem testesít meg kifejezett értelemben vett alkotmányos alapjogot, azonban az Alkotmánybíróság konzekvens gyakorlata arra enged következtetni, hogy a diszkrimináció tilalmának határa az emberi méltósághoz való jog mint alapjog: a tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ide értve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. (61/1992. (XI.20. AB határozat)

Az idézett határozat utal arra is, hogy az államnak ugyan joga van figyelembe venni az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket, azonban ez a különbségtétel nem sértheti az emberi méltóságot. Az emberi méltóság sérelme pedig minden esetben bekövetkezik, amikor a megkülönböztetésnek vagy korlátozásnak nincs objektíven ésszerű indoka, vagyis önkényes.

Álláspontunk szerint ilyen objektíven ésszerű indok nem merül fel ebben az esetben. A devizaadósok és a más adósságaikat törleszteni vagy lakásuk bérleti díját megfizetni nem képes emberek ugyanabban a helyzetben vannak – valamilyen, általában rajtuk kívül álló oknál fogva képtelenek megfizetni lakhatásuk költségeit. A Város Mindenkié csoport szerint a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma nem csak a „devizahitelesekre” kellene, hogy vonatkozzon, hanem mindenkire.

A megkülönböztetés nem indokolható azzal, hogy az pozitív diszkriminációt valósítana meg, hiszen nincsen olyan alkotmányos alapjog vagy igazolható társadalmi cél, amivel ezt igazolni lehetne.

Fenti indokaink alapján kérjük, szíveskedjen kezdeményezni a jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatát!

Budapest, 2014. június 4.

Tisztelettel:

Bognár Eszter

A Város Mindenkié – Utcajogász program

[email protected]

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.