Lakatosné Jutka beszéde a hajléktalan emberek kriminalizációjának költségeiről

Ez a cikk több mint 7 éves.

jutka_6.jpgJó napot kívánok, szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött A Város Mindenkié csoport mai sajtótájékoztatójára. Lakatosné, Jutka vagyok, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája. Azért vagyunk ma itt, mert a hajléktalan emberek hatósági üldözésének ellentmondásaira szeretnénk felhívni a figyelmet.

A Város Mindenkié csoport szerint a felelős kormány az, amely minden egyes polgárért, így a mélyszegénységben élő és hajléktalan emberek érdekében is ugyanúgy dolgozik. Ehhez hasonlóan, a városvezetéstől is azt várjuk, hogy minden szociális problémára keressék a kivezető, segítő utat. Mindezt a témához értő szakembereknek kell megtenni, az érintettek aktív közreműködésével.

Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy úgy a kormány, mint a városvezetés továbbra is csak két módját látja a hajléktalanság „kezelésének”: a rendészeti eszközökkel történő üldözést, illetve a hajléktalan szállókra való bekényszerítést. A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem vette komolyan azt, hogy a hajléktalanság valódi megoldása az emberhez méltó lakhatás biztosítása. Ehelyett egyre bővítik a hajléktalanszállók férőhelyeit és 2013 óta az alaptörvény tiltja az életvitelszerű közterületen tartózkodást.

2013-ban országos szinten 19 millió forintot különített el a kormány az életvitelszerű közterületen tartózkodás tiltásának végrehajtására. 2014-re ugyanezekre a feladatokra 227 milliót különítettek el. Ebből a pénzből az egész országban olyan szabálysértési irodákat állítottak fel, amelyek kifejezetten a hajléktalan emberek előállítására szolgálnak. Ezek közül a legaktívabban működő intézmény az, amely előtt most állunk: a volt Márton Áron Kollégium területén 2013 decembere óta 40 esetben állítottak elő hajléktalan embereket csak azért, mert nincsen otthonuk és nem távoztak alvóhelyükről, amikor a rendőr erre felszólította őket. Ennél azonban sokkal magasabb azoknak a száma, akiket nem állítottak elő, de eljárást indítottak ellenük életvitelszerű közterületen tartózkodás miatt – mára a megindított eljárások száma meghaladja a százat.

A minisztérium rendelete szerint a hajléktalan emberek ellen folytatott eljárásokat egy „hajléktalanszállón” kell lefolytatni. Azonban olyan, hogy hajléktalanszálló, nem ismert a magyar jogban. Van egyéjszakás éjjeli menedékhely, vagy fizetős átmeneti szálló. Mivel ennek a kategóriának egyik létező intézmény sem felelt meg, ezért ebben az épültben alakítottak ki egy ún. krízisszállást, ami egy ágyon kívül nem nagyon nyújt más szolgáltatást. Ezt eddig a Magyar Máltai Szeretetszolgálat működtette, de nemrég átkerült a BMSZKI kezelésébe. A Máltai Szeretetszolgálat adatai szerint ennek a krízisszállásnak a fenntartása nekik havonta 500 ezer forintba került, amit adományokból fedeztek és évi 6 millió forintot tesz ki A sajtóból úgy értesültünk, hogy megnyitása óta ötnél kevesebb ember döntött úgy, hogy az éjszakát itt tölti.

A hajléktalanság hatósági üldözésének költségei között vannak a rendőrség kiadásai is. A BRFK létrehozott egy külön csoportot, az ún. 16-okat, amelynek kifejezetten az a feladata, hogy a hajléktalan emberekkel szemben eljárjon életvitelszerű közterületen tartózkodás esetén. A csoport kialakításának és fenntartásának a költsége a Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint 2014-ben 32.460.000 forint.

A fenti számokból kiderül, hogy országos szinten 2013-2014-ben legalább 280 millió forintot költünk a hajléktalan emberek hatósági üldözésére, mely összegből legalább 470 hajléktalan ember önálló lakhatását lehetne támogatni egy éven keresztül (havi 50 ezer forintos támogatással számolva).

Tehát ezt a közel 300 millió forintot nem a valódi és érdemi megoldásokra költik, hanem az ürességtől kongó krízisszállásra, teljesen értelmetlenül, napi 24 órában működő járási hivatalokra, valamint egy speciális rendőrségi osztagra, amelynek fő feladata a hajléktalan emberek zaklatása és üldözése. Mert, amint az a BRFK saját statisztikáiból is kiderül, a törvény elfogadása óta több száz hajléktalan embert szólítottak fel a rendőrök arra, hogy hagyják el alvó és tartózkodási helyüket. A megbüntetett emberek csupán a jéghegy csúcsa – ők azok, akik nem akarnak vagy nem tudnak máshová menni. Ők minden bizonnyal a legkiszolgáltatottabb társaink, akik számára a rendőri zaklatás amúgy is a mindennapok „természetes” része.

Mindeközben a kormány rendszeresen hangoztatja, hogy mennyit költenek a hajléktalan emberekre, hogy milyen sokkal növelik a hajléktalanszállók férőhelyeit, és hogy senkit nem hagynak az utcán. Valóban nem! Vagy időlegesen tömegszállásokra kényszerítik őket, vagy rendészeti eszközökkel toloncolják el a fedél nélkül élő embereket. Pedig nem lehet minket a szőnyeg alá söpörni. Nem lehet minket eltüntetni. Mi itt vagyunk! Teljes jogú állampolgárai vagyunk Magyarországnak még akkor is, ha ezt egyre inkább meg akarják tőlünk tagadni!

Felszólítjuk a felelős döntéshozókat. hogy a helyzetet tudatosan, átgondolva, minket, hajléktalanságban élő érintetteket bevonva keressenek egy, a keresztény szellemiségű kormányhoz illő megoldást, ami a szociális szükségletekre és a lakhatásra épül. Felszólítjuk a kormányt és a városvezetést, hogy ne pocsékolják el a közös vagyonunkat felesleges és embertelen álmegoldásokra, hanem dolgozzanak azon, hogy a szegény állampolgárok is kijuthassanak nehéz helyzetükből és emberhez méltó otthonban élhessenek.

Velünk, ne ellenünk!

Lakhatást, demokráciát, jogállamot!

 

Képek a performanszról itt

 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.