2014. április 14 és 17 között Prágában jártunk. A találkozót, azaz az utazást, a szállást és ellátást az Erste Bank Alapítvány biztosította a tavalyi pályázatukon döntőbe jutottak számára (köztünk nekünk is). 2050 pályázóból 130 jutott a döntőbe, 30-an nyertek. A látogatás célja a volt, hogy egymás megismerésével kapcsolatokat építhessünk ki, és a szociális területeken munkálkodó szervezetek munkája és ötletei elterjedhessenek Európában. Prágában a helyiek találkoztak a Pozsonyból érkező két csapattal, és Budapestről a Menhely Alapítvány és A Város Mindenkié két hajléktalan képviselőjével.

A találkozón mindenki elmondta a saját tevékenységét és annak történetét. Egy született magyar tolmács, András fordított nekünk. Prágában szép helyen laktunk. Jó ellátásban részesültünk.

A képen jobbról balra Szergej és Alexandra, valamint Lucia és Andi Pozsonyból, majd Prágából a városnéző túrákból önmagát fenntartó Pragulictól: Teresa és Andrej.

Második nap kérésünkre megnézhettük a helyi utcalap szerkesztőségét, majd délután egy helyi fapados szállót, a Hajót, amit egy uszályon alakítottak ki. Innen mentünk a „hajléktalan városnéző túrára„.

Novi Prostor a prágai utcalap

A helyi Fedél Nélküli (Novi Prostor) sokban hasonlít a hazaihoz. Kilenc városban van jelen, Prágában nyomtatják, és vidékre is terjesztik. A különbség, hogy itt fix ára van az újságnak és féláron veszik a terjesztők. Több újságot értékesítenek, mint Magyarországon. 18 hivatásos újságíró készíti a lapot, ebből egy főszerkesztő és három szerkesztő fizetett alkalmazott, a többiek önkéntesek. Itt úgy alakult ki, hogy egy helyi hajléktalan színház köré szerveződnek a hajléktalan emberek, aminek egy fizetett rendező-vezetője van, és a hajléktalanok önkéntes színjátszásával mutatnak be darabokat, valamint a hajléktalan emberek számára és általuk szervezett sok egyéb program is ehhez a színházhoz kötődik.

Az idegenvezetés

A hajléktalanszállókon és menedékhelyeken hirdetik meg a lehetőséget, hogy hajléktalan emberek – képzés után – túrákat vezethetnek turistáknak. Négyhetes képzést kapnak azok, aki meg tudnak felelni az alapvető elvárásoknak: ki tudjon állni emberek elé, érthetően és folyamatosan tudjon beszélni, és a megbeszélt időben meg tudjon jelenni. Személyesen megismerkednek minden jelentkezővel, és a felkészítés során az egyes emberre szabják/gyúrják az ő saját történetes városvezetését. Prága nevezetes pontjait a saját élményén keresztül mutatja meg a túravezető, így több ember életsorsát is megismerhetjük ugyanazon a Prágán belül, ami így dupla élmény a közönségnek. Így kapnak Prágában a városban lakóktól hiteles és értékes túravezetést azok, akik a hajléktalan emberek által vezetett túrákra fizetnek be.

Prágában Jelenleg 3 útvonalon kilenc túravezetőt foglalkoztatnak. Mindenkit szerződéssel. Több éve folyik a tevékenység, eddig hat személy morzsolódott le a túravezetők közül. A turistáknak 250 koronába (kb. 2700 Ft) kerül fejenként a túra (maximum 20fő). A túravezető 350 koronát kap a cégtől, és ennél többet is kaphat a csoportoktól, amit megtart magának. A különbözetből tartják fent a Pragulicot, magát a szociális vállalkozást. Jó kapcsolatot építettek ki a helyi turistaszervezőkkel, akik ingyen ajánlják ki az ajánlataik között a programot (tekintve, hogy a bevétel azé a szervezeté, amelyik más állami támogatás nélkül segíti a hajléktalan emberek ellátását, ők így segítenek a maguk részéről). Viszonylag sok túrájuk van, havi 40-nél is több, ami az évszakok váltakozásával és a turisták számával együtt változik. Mi is kaptunk egy túrát, egy kábítószer-használó ember élettörténettel.

A hajó

Mégis az az élmény marad majd valószínűleg emlékezetes, amelyik véletlenül ért el minket: Az történt ugyanis, hogy a fapados szálló bemutatásakor az intézmény vezetője személyesen volt kalauzunk, és az ő értékrendje alaposan eltért a miénkétől. A tolmácsunk először nem is értette a szlenget, amikor az élősködőkről kezdett beszélni. A tetűt, ágyipoloskát, rühöt persze mi is ismerjük, de a szállófőnök az általa „segített„ emberekről beszélt ilyen szavakkal. A hajléktalan idegenvezetőnk azonnal leszállt a hajóról, majd többen követték, Balog Gyula társunkkal együtt. A szállóvezető álláspontja szerint a „mocsárban„ élő hajléktalan emberek karrierjének az a csúcsa, hogy ha bekerülnek az általa vezetett Hajóra. Szerinte nem termelnek semmit (pénzben mérve), és ezért semmit sem érnek ezek az emberek. De a hajónak van olyan programja, hogy szereznek ügyfeleiknek állást, meg szállást a szárazföldön, és ha pénzért dolgoznak (a rendszer által kihasználva, a társadalom legalján), akkor rendes emberek lehetnek…

Mi meg odamentünk a hajójára, mi akik azokkal az emberekkel foglalkozunk, akik már régen kiestek a lehetőségből is, hogy karrierben gondolkozhassanak, de emberi mivoltukat egyáltalán nem vesztették el. Sőt a társadalomtól kitaszított körülmények között teljes értékű emberi életet élnek. Persze pénzben mérve nem jelentősek ezek az életek. De mi van, ha valaki nem pénzben fejezi ki magát? A nyomorban az ember ráismer saját valódi értékére. A hamis anyagi értékrendet biztos, hogy maga mögött hagyja, mert a rendszer minden anyagit elvesz a hajléktalan emberektől. A régi kapcsolatai is megszűnnek, csak azok a kapcsolatok maradtak meg, amik az anyagiaktól függetlenek. Ezek pedig értékesebbek, mint a pénzzel fenntartott viszonyok.

Remélem az emberek Prágában is el tudják engedni az anyagi értékrendet, a pénzért szolgaságban éléssel együtt. Remélem, hogy hajóskapitányunk a megöregedése (és anyagi értéktelensége) előtt felismeri az emberi, pénzben ki nem fejezhető értékeket. Mindamellett, hogy pénzre igenis szüksége van a szegénységben élőknek is, az életüket hadd éljék maguk! És pénzzel zsarolva senki ne kényszeríthesse az embertársát a saját uralmának engedelmeskedni. Mert egyenlőek vagyunk!

A szomszédságunkban nem ismernek a magyarhoz hasonló szociális segélyezést, viszont minden rászoruló kaphat lakhatási támogatást, amiből ki tudja fizetni a szállók bérét, sőt élelemre is jut. 20 korona/éj a szálló, és 4000 korona a lakhatási támogatás(1 korona 11 forintot ér). Mert odakint a szolgáltatásokért díjat szeretnek kérni, hogy a viszonyok „normálisak” maradjanak, viszont megfizethető szinten tartják azokat.

Szeretettel búcsúztam Prágától, és az éjféli felszállás után sikerült a hálóvagonban reggelig, Magyarországig aludnom. Köszönjük szépen a lehetőséget!

2014. április 23.                                                                                             „gat”