József Attilára emlékeztünk

Ez a cikk 7 éves.

kolteszet.jpgÉppen három héttel a Világlíra Napja után újabb ünnepi alkalom a Magyar Költészet Napja. S mert A Város Mindenkié Csoport tagjai kedvelik a verseket, elhatároztuk, hogy kimegyünk a temetőbe fejet hajtani Költőnk és kora előtt. A megemlékezésben (nemcsak lelki) társakra is leltünk: ők a Közmunkás Mozgalom A Jövőért tagjai.

Találkozó: tizenöt órakor a Keleti előtt. Előbb érkeztem és már a cigarettám végére értem, amikor föltűnt az első ismerős, de nem felém jött, hanem egy kis csoportnak köszönt. Nekem is ott a helyem, villant át az agyamon; csak eddig még nem találkoztam velük. Ez jó és szép, de tíz-tizenkét ember József Attilának kevés – gondoltam. Mégis elindultunk, mert valaki hírt hozott a „fölmentő seregről”. A Fiumei úton találkoztunk velük, ők is tucatnyian voltak. Még nem oszlott el az aggályom, de a kapuban újra gyarapodott a létszám. Rokonok, barátok és ismerősök csatlakoztak. Amikor megláttam a sírnál várakozókat, végre megnyugodtam. Talán negyven, vagy egy kicsivel több ember gyűlt össze; életkor szerint bölcsődéstől nyugdíjasig.

Egy közösségi megemlékezés mindig üzenet értékű. Ha matematikára terelem a szót, akkor mindig van két ismert változó: ki tiszteleg és ki előtt. A harmadik általában ismeretlen: ki írja a kartotékot. Az persze lehet objektív krónikás is, aki csak az időpontot és a tényt rögzíti. Ám volt rá példa, hogy több került az adatlapra. Épp ezért megismétlem a résztvevők nevét. Annál inkább, mert az ünneplés is a bemutatkozással kezdődött. Tehát: A Város Mindenkié Csoport és a Közmunkás Mozgalom A Jövőért ünnepelte együtt József Attila születésnapját. Kevéske lámpalázas csönd után valaki a kör közepére állt és elkezdte az első költeményt. A többieknek némán mozgott a szája. Aztán spontán jött a többi, fölolvasás és versmondás követte egymást. A költő életművének minden részéből ízelítőt kaptunk: magánélet (anya és szerelem), elmélet (ideológia és verstan), rögtönzések, töredékek, idegen nyelvű próbálkozások. Rendező nélkül, ügyelő híján is teljes értékű műsor volt. A közönség – mi magunk – nagyon élveztük. Bizton állíthatom, hogy (rendezett háttérrel) a föllépők akár amatőr előadók is lehetnének.

Az időjárás kegyes volt. Csak ritkán csintalankodott kicsi szellő, amely elvitt néhány szót, mondatot. De közismert verseknél ez nem jelent zavart. Ha pedig az ismertséget említettem, az nem véletlen; szeretném jövőre ebben a kategóriában említeni a „Wolke” című nyolcsorost. Ezért zárásképpen leírom annak magyar fordítását.

2014. április 15.                                                                                                        Rédey Tamás

 

József Attila

Felhő

 

Nem maradsz társul énvelem,

inkább röpülsz, te könnyű felhő.

Ezért én eltemetkezem,

amíg a vágyam újra felnő.

 

Futsz, mert házamon nincs fedél,

és benne mindig nagy hideg van.

Majd szomorkodom, mint egér,

amely megázik csendbe’, lassan.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.