Csuhai Ágnes vagyok, Monoron születtem 1952. szeptember 21-én. Az általános iskolát Monoron végeztem, ezután emelt szintű gyors-, és gépíró iskolába jártam Budapesten a X. kerületi Szent László téren. Az iskola elvégzése után a budapesti Műszaki Egyetem Technológia Karán voltam gyors- és gépíró, majd a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál is gépíróként dolgoztam. Közben levelező szakon az akkor még pénzügyi technikumként működő I. Istvánba iratkoztam be, hogy megszerezzem a közgazdasági érettségit, ez sikerült is.
1972-ben férjhez mentem egy lakatoshoz, aki közben kisiparossá vált. Monorra mentem dolgozni a Maggyárba, ahol anyagkönyvelőként és gépíróként dolgoztam. Jött a GYES. Közös gyermekünk Ágnes (1974. augusztus) éppen az érettségi után született, majd Gábor 1976-ban. A közös életünk válással végződött. Miközben a gyerekek bölcsődébe és óvodába kerültek, én a Mezőgép Vállalathoz mentem dolgozni Monoron. Ezen a munkahelyen ismerkedtem meg a második férjemmel, egy gyereknap alkalmával. Ő KISZ-titkárként és gépészmérnöki végzettséggel szerkesztőként dolgozott. Ezen a munkahelyen is voltam titkárnő, majd újból a GYES következett. Kinga nevű lányunk 1981-ben született.
Igazán szép és jó életünk volt. Sokat jártuk a környező szocialista országokban és sok más helyre is elmentünk kettesben is: Olaszország, Franciaország, Jugoszlávia, Hamburg. Ekkor már a férjem egy mozi vezetője volt, középosztálybeliek voltunk. 1989-ben született negyedik gyerekem, Zita.
Innen azonban már elindult lefelé a lavina. Én a családdal foglalkoztam: a gyerekekkel és az idősekkel. Közben mozi-pénztárossá és mozigépésszé is váltam, a férjem pedig nyitott egy videotékát, és voltak autósmozis próbálkozások is. Ezek sajnos mind csődbe mentek, és lassan lehetetlenné vált a helyzet. Kiléptem a Kft-ből lett Bt-ből és három műszakban dolgoztam Thomass és Betz nevű cégnél betanított munkásként, majd elkezdtem az AMWAY-nél a termékforgalmazást. Később ZEPTER-tanácsadóként a hét legjobb kereskedője is lettem. Ezekből a munkákból egy ideig én tartottam el már csak négyünket, mert a csőd miatt a férjem nem dolgozott.
A tartozások miatt sokfelől jöttek a fenyegetések, és a megromlott anyagi helyzetünkből adódóan a kapcsolatunk is megromlott. Már nem tudtam semmit elhinni. Ez a rettegés volt és sok-sok munka időszaka volt nekem. Az alkohollal próbáltam elviselhetővé tenni a létet, ami kórházhoz, majd pszichiátriára vezetett és oda-vissza. 23 év után egy újabb válás, és én egyedül maradtam. 2002-ben a férjem elvesztett egy 5 éves polgári pert a tartozásai miatt. Ő lelépett a két lánnyal, nekem meg jött a végrehajtás, kilakoltatás. Albérletek, kórház, munka, szállók és ezek ismétlődése.
Én 2010. július 25-től, az Anonim Alkoholistákhoz (AA) kerülésem óta nem iszom alkoholt, és innen indult a spiritualitás is az életemben. Azóta nagyon sokat dolgozom a személyiségfejlődésen, a jobbá váláson és ezután már tudatosan választottam a pozitív hozzáállást, a szeretetet. A meditáció segítségével egy újabb életformában élek a korlátlan fejlődés lehetőségével. Így vagyok jól, alakul az életem.
Nagy segítség volt nekem a kőbányai LÉLEK-program, ahol már 1 éve lakom, és ehhez jött A Város Mindenkié, Amálka közreműködésével. Az AVM az új életemet is jelenti, ahol hasznosnak érzem magam és a képzések segítenek nekem a folyamatos fejlődésben. Szeretem az embereket, közösségi embernek érzem magam. Részt veszek, amiben képesnek érzem magam a feladatra. Az AVM-en belül a lakhatási munkacsoport és a HANEM tagja vagyok, de minden érdekel, ami a csoportban történik.
Szeretek olvasni, és nem zavar, ha sok ember figyel, ezért is olvasok fel szívesen például József Attila születésnapján vagy egy-egy felvonulás előtt. Sok képzésen vettem részt, voltam több konferencián, és a Nőkongresszuson is a hajléktalan embereket képviselni, és felhívni a figyelmet a problémáinkra.
Az AVM céljai, tevékenysége, és minden, amit és ahogyan tesz, nekem nagyon tetszik, és értelmes törekvésnek tartom. Látom az elmúlt 4 éves küzdelmet és közben a csoport kemény munkáját, ahogyan halad előre és egyre több ember szemében nő naggyá és tekintéllyé. Érzem az erejét a tetteiből és hatásaiból. Tetszik, hogy egyesekben félelmet is kelt.
Az elmúlt egy év alatt korábban elképzelhetetlennek tartott álmaim valósultak. Sok jó emberrel találkozhatok naponta, önkéntesen mozdíthatok előbbre dolgokat és segíthetek előbbre jutni másoknak is. Hiszek az AVM kitűzött céljaiban, és hálás vagyok, hogy részt vehetek ezek megvalósításában.
És végül a számomra legfontosabb hír: elképzelhetetlennek tűnt sokáig, de most már biztos, hogy az idén a karácsonyt már egy „saját” szociális bérlakásban töltöm. Ez számomra csoda!
Csuhai Ági
Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.
