Éves beszámoló a civil szervezetek munkájáról

Ez a cikk több mint 7 éves.

human_kicsi.jpg2013. december 10-én az A Város Mindenkié ismét részt vett a civil szervezetek Gödör Klubban szervezett évértékelőjén, ahol én képviselhettem a csoportot. Várakozással tekintettem ez elé a rendezvény elé, mivel először vettem részt ezen az eseményen, ami számomra megtisztelő feladat volt. A  kivilágított pódiumon ültek a civil csoportok képviselői, valamint az est moderátora, Bombera Krisztina újságíró. Végtelen közvetlen, udvarias hölgyet ismertem meg személyében.

A civil szervezetek részéről beszámolót hallhattunk a korrupcióról, valamint arról a végeláthatatlan harcról, mely a korrupció felszámolásán dolgozik teljesen függetlenül minden politikai párttól, kis- vagy nagyvállalkozótól, közismert, vagy ismeretlen embertől, cégtől, vállalkozástól. Még csak nagyon kis eredményekről tudtak beszámolni, de sikerként könyvelték el, hogy elindult egy olyan folyamat, ahol már bizonyítani és tenni tudtak a korrupció ellen és természetesen folytatják a munkájukat minden nehézség, akadály ellenére is.

A TASZ képviseletében Stefi mondta el, hogy az Alaptörvény negyedik módosítása, valamint a szinte napról-napra változó új törvények mennyi munkát adnak a TASZ-nak mindenféle téren. Így például az iskolákban bevezetett rendőri jelenlét, a Szabálysértési Törvény, mely a fedél nélkül élő hajléktalan embereket kriminalizálja és sok egyéb emberjogi változás és kérdés, melyek egyértelműen jogellenesek. Ezek megtámadása egyre nehezebb, mivel a jelenlegi kormány az Alkotmánybíróság jogkörét is annyira lecsökkentette, hogy egyre nehezebb a jogszerűség kiharcolása. A TASZ természetesen mindent megtesz annak érdekében, hogy minden emberi jog érvényesítve legyen.

A Város Mindenkié éves értékelése során elmondtam a kunyhóbontásokkal kapcsolatos rendőrségi túlkapás miatti elmarasztaló ítéletet – a rendőrség ellen –, valamint azt a példaértékű kezdeményezést, amiben a X. kerületben már a második alkalommal kapnak lakást hajléktalan emberek, és ezzel négy családra emelkedik a „kunyhóból-lakásba” programban résztvevők száma. Beszámoltam arról, hogy A Város Mindenkié milyen küzdelmet vív a törvényhozók ellen az új Szabálysértési Törvény és a helyi rendeletek miatt, és elmondtam, hogy hol, milyen területek lettek kijelölve „hajléktalanmentes övezetként”. Elmondtam azt is, hogy a szabálysértési büntetések mennyire irreálisak, mert a fedél nélkül élő emberek különböző büntetése (közmunka, pénzbírság, elzárás) mind-mind egyértelműen a kriminalizálásról szól, és nem a humánus segítségről. Beszámoltam arról is, hogy a kormány és a városvezetés még mindig erősen csúsztat: nincs elég férőhely – mint ahogy azt terjesztik, a Tarlós által felvetett Hungexpó-n történő elhelyezés pedig teljesen elfogadhatatlan számunkra. A Város Mindenkié véleményét tolmácsoltam, miszerint a hajléktalan emberek rendészeti eszközökkel történő szállóra kényszerítése nem megoldás.  Elmondtam, hogy A Város Mindenkié a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalásáért, annak megvalósításáért, és azért küzd, hogy mindenkinek legyen megfizethető, emberhez méltó lakhatása. Szeretnénk terjeszteni a helyi önkormányzatoknál a „kunyhóból-lakásba” programot. Hálás közönség volt jelen, mindezek elmondása után tapsot kaptam, ami jól esett.

Mellettem a Greenpeace képviselője ült, aki a természetkárosítás szomorú eseteiről számolt be. Elmondta, hogy a világon milyen dolgokkal kell megküzdenie ennek a nemzetközi csoportnak. Mesélte, hogy azok a fiatalok, akik az olajfúró tornyok ellen tiltakoztak – és börtönbe kerültek – ma már nemzetközi nyomásra szabadlábon védekezhetnek, de a harcot nem adják fel, mindig, mindenhol felszólalnak, demonstrálnak, ahol a Földet, természetet veszélyeztetve látják emberi önzés miatt.

A következő megszólaló a tanárok és szülők részéről beszélt a nehéz oktatási rendszerről, ahol egyes iskolai vezetők „hatalmuknál fogva” olyan új iskolai rendet, tanári beosztásokat csinálnak, ami sem a túlterhelt diákoknak, sem a tanároknak nem felel meg. Az iskolákban – új elemként – a rendőri jelenlétet nem tartják megoldásnak. Ez csak arra jó, hogy megfélemlítsék a diákokat és a szülőket, és vannak olyan iskolák is, ahol felmondanak azoknak a tanároknak, akik ezek ellen felszólalnak.

Az utolsó felszólaló a NEKI képviselője volt, aki mag is roma származású és arról a nehéz harcról beszélt, ami a romák megkülönböztetéséről szól. Mesélt minden hátrányról, ami csupán a származásuk miatt éri a romákat, mesélt olyan helyről, ahol „gettósították” a romákat, vagyis külön, körbekerített cigánytelepre költöztették őket.  Mesélt olyan helyi vezetőkről is, ahol nem hajlandók tisztességes segítséget adni a lakosoknak, csupán azért, mert romák.

Abban minden civil szervezeti résztvevő egyetértett, hogy a mai rendszerben nagy szükség van az összefogásra, egymás támogatására, a közös felszólalásra, minden civil csoportnak segítenie kell a többiek munkáját, és hasznos lenne, ha több találkozó, beszélgetés jönne össze a civil csoportok között.Nekem – a buszom miatt – sajnos el kellett jönnöm. Amikor elköszöntem, búcsúzásként megtapsoltak!

2013. december 16.                                                                                                       Lakatosné Jutka

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.