Bolba Márta (Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség): „Hiszem, hogy az állam nem tolhatja át a felelősséget az egyénekre, a rendszerszintű lakhatási gondokat és munkanélküliség következményeit csak a rendszerszintű változtatások, a felelős társadalompolitika tudja orvosolni.

Most azért állok itt, hogy kimondjam az egyszerű tényeket: ha börtönbe zárjuk az otthontalanokat, akkor ez a lehető legdrágább és embertelenebb megoldás a szegény emberek lakhatási problémáinak megoldására. Ma Magyarországon nincs elegendő férőhely a hajléktalanellátásban, pénzt vontak ki az ellátórendszerből. Kunyhót építeni azt jelenti, hogy az ember, vagy a házaspár lehetőségéhez mérten megpróbál mindent megtenni a méltó lakhatás megteremtéséért. Kunyhót figyelmeztetés nélkül, hulladékkezelés címszó alatt elszállíttatni kegyetlenség.”

Fabiny Tamás, evangélikus püspök: „Nem vagyunk álszentek, nyilván mindenki tudja, hogy ez rendkívül bonyolult probléma. Senki nem örül annak – én sem –, ha a háza kapuján kilépve nap mint nap tapasztalja, hogy már megint oda vizeltek. Ugyanakkor próbálunk segíteni, a családommal például takarót vagy élelmet viszünk a villamos megállójában meghúzódó rászorulóknak. Készül egy evangélikus állásfoglalás, amelynek az a lényege, hogy semmiképpen sem a közterületekről való kitiltás a megoldás, hanem az intézményhálózat fejlesztése. Amíg nem biztosított a megfelelő pénzügyi és infrastrukturális háttér, addig hiába mondja a főpolgármester vagy bárki más, hogy vonzó hajléktalanszállók vannak Budapesten. Mert nincsenek. Nem lenne szabad, sőt – erősebb szóval – bűnös dolog kriminalizálni a hajléktalanokat, ráadásul azelőtt, hogy a megfelelő feltételeket biztosítottuk volna.”

Radnóti Zoltán, rabbi: „Én – Radnóti Zoltán rabbi – már aláírtam a petíciót… Miért?

Rabbiként. Mert a hajléktalanságnak és magának a hajléktalanoknak büntethetősége ellentmond minden ó- és újszövetségi alapelvnek. (lásd a cikk végén)

Emberként. Mert a „homo sapiens”-ek, azaz mi, az értelmes emberek – többek között – abban is különbözünk a körülöttünk lévő állat és növényvilágtól, hogy átérezzük a másik ember érzéseit, mi is rezdülünk az ő rezdüléseire, és nekünk is fáj az ő fájdalma. Akár a barátom, akár ismeretlen ember is lett légyen ő.”

Radvánszki Péter, rabbi: „Rá kell, hogy ébredjünk, hogy amikor egy kiszolgáltatott embert látunk, nem csak azzal a lehetőséggel nézünk szembe, hogy mi is a helyében lehetnénk, vagyis egyfajta lehetőséggel. Hanem azzal is, hogy valójában bizonyos cselekedetek hiányában, a láncolat sorain tehetetlenül végigmenve, egészen biztosan az ő helyében leszünk. Erre nem csupán a különböző etikai törvények hívják fel a figyelmünket, hanem a Tóra történetei is, amiben a szereplők gazdagságból szegénységbe taszítódnak, Kánaánból Egyiptomba és onnan visszavándorolnak. Azonban rajtunk múlik, hogyan használjuk a Tóra algoritmusát. Az ideális létet maga a Tóra egésze biztosíthatja számunkra, és ezért magának a népnek kell megteremteni az ideális társadalmat, saját törvényei alapján. Bármikor újra a sivatagban találhatjuk magunkat, ahogyan bármikor elkövethetjük a sivatagban vándorló nép hibáit. Ugyanakkor bármikor megteremthetjük magunkban az ideális létet biztosító kultuszt. A Harmadik Templom már felépült, hiszen mindig is létezett. Mi lehetünk a használói, szereplői, hiszen az ismert szabályrendszerünk alapján működik A mi döntésünk, hogy a lázadó és szenvedő nép, vagy az állandó egyensúlyt biztosító kultusz narratíváit választjuk magunkénak. Figyelembe véve azt, hogy a Tóra világából valójában ki nem léphetünk, akkor világossá válik, hogy mi a Tóra szereplőivel egyek vagyunk, mássá nem válhatunk. „A Tórában minden benne van.” Ekkor azonban a törvényszerűségek ismeretében, figyelembevételével cselekedhetünk egy jobb élet reményében. Hiszen ezen narratívák és törvények összessége mutatja a legjobban, hogy az egyetlen út a gazdasági és szociális stabilitáshoz az etikus társadalomban rejlik.”

Bokor Közösség: „A hajléktalanokkal kapcsolatos új törvényi szabályozás mély megdöbbenést váltott ki közösségeink tagjaiból. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a hajléktalanokkal kapcsolatos új törvényi szabályozás ugyanúgy tartalmaz embertelen elemeket, amint az előző, e kérdést szabályozó törvény is: összességében nem szolgálja a társadalom, és főleg nem hajléktalan embertársaink ügyét. A Jézustól megismert morál szerint a bármilyen okból elesett vagy lecsúszott, társadalom peremére sodródott ember éppúgy Isten képmása, mint minden ember. Jézus példamutatóan, élete kockáztatásával, a vallási és világi hatalmasságokkal szembeni konfliktusok vállalásával is, egyértelmű elköteleződéssel foglalt állást: személyes és tevékeny szeretettel szolgálta az elesetteket. Számunkra e kérdés megközelítésében a jézusi mérce az etalon.”

Szent Egyed Közösség: „A hajléktalanok, a kunyhólakók, koldusok, a más megélhetés híján engedély nélküli utcai árusok társadalmunk leggyengébb tagjai közé tartoznak. Velük szemben a kemény fellépés helyett sokkal inkább az egyéni mérlegelés, „diagnózis”, segítségnyújtás lehet az államtól jogosan elvárt határozottság jele. Ahogyan Ferenc pápa mondta: az igazi erő az irgalomban és a gyengédségben van. A közösség álláspontja szerint Magyarország a hajléktalanoknak is hazája, ezért nem lehet velük mostohaként bánni, nem lehet egy egész embercsoportokat közrendi vagy közegészségügyi problémaként kezelni, miután a hajléktalanság és a létbizonytalanság megannyi formája olyan társadalmi és gazdasági folyamatok terméke, amelyekért nem az elszenvedői a felelősek.”