Az ERSTE Bank 2012-ben pályázatot hirdetett hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó szervezetek, csoportok számára, akik a munkájukkal kapcsolatos, innovatív, már elkészült programokkal nevezhettek be. Számunkra a lényeg éppen ez volt, hiszen nagyon kevés van a meghirdetett pályázatok közül, amelyik visszamenőlegesen versenyeztetik, bírálják el a programokat, és nem a még csak tervezett munkákat bírálják el… Na, az ERSTE ezen kevesek közé tartozik.
A pályázat meghirdetése idején fejeztük be éppen A Város Mindenkié köztér munkacsoportján belül működő kutatócsoport által végzett Utca és jog kutatást (a kutatásról bővebben itt lehet olvasni), így szinte kézenfekvő volt, hogy ezzel induljunk az ERSTE pályázatán. Így is lett, beneveztünk, és elfogadták! A bank képviselői itt Budapesten is megismerkedtek a kutatással, míg végül értesítést kaptunk: nyertünk, bejutottunk a döntőbe. Ez számunkra tényleg nyerés, hisz ezres nagyságrendű pályamű indult a megmérettetésen és abból, ha jól tudom, kb. 120 szervezet jutott a döntőbe. Ez nagyon szép eredmény!
Ezek után hívtak meg minket Bécsbe, az utolsó megmérettetésre, azaz a díjátadó-gálára. Az egész eseménysor négynapos volt, és az ERSTE Bank minden meghívott vendéget bőkezűen ellátott. A szervezőknek arra is volt figyelmük, hogy más pályázókkal is megismerkedjünk, bővüljön a látókörünk, és esetleg kedvet kapjunk újabb pályázatokra. A más pályázókkal, pályaműveikkel való ismerkedést úgy biztosították, hogy szerveztek egy ún. szakmai napot, ahol mindannyiunkat beosztottak egy-egy csoportba. A csoportoknak név helyett betűket adtak, a miénk a T lett. Mint kiderült, a T-csoportba a hajléktalan emberekkel foglalkozó szervezetek, csoportok képviselőit sorolták be, így került többek között Balog Gyula is mellém, aki az ún. iskola programmal nevezett a versenyre a Fedél Nélkül támogatásával. Ezen a napon ismertük meg például Gőghová Dominikát, aki Pozsonyból jött, és az Odyseus programmal vett részt a versenyen. Ebben a programban prostituáltakkal és drogosokkal foglalkoznak, akik között (sajnos) szép számmal vannak hajléktalan emberek is. Dominika utcai szociális munkás, azaz terepen dolgozik. Mivel az AVM-ben úgyis tervbe van véve egy szociális munkás képzés, erre őt előzetesen meg is hívtam, aminek ő nagyon örült. Persze ennél sokkal több érdekes emberrel, programmal is megismerkedtünk, de itt most csak ízelítővel szolgálhatok…
Dél körül jött a nap fénypontja, az ebéd, amely köré egy hajléktalan szálló bemutatását szervezték meg. Ez is igen jól sikerült! Az étkezés a szálló éttermében zajlott le, aminek szintén sok érdekessége, egyedisége van: az elkészítéstől a működtetésén át sok minden egyedi megoldású. Az éttermet díszítő lambériát a szálló műhelyében hajléktalan emberek készítették, sőt még ott létünkkor is újabb lambériák készítése folyt, mely munkálatot meg is mutatták nekünk. Az étterem szakácsa, pincére is a szállón lakó hajléktalan emberekből került ki. Az étterem még egy hónapja sincs, hogy üzemel, így arról még nincs adatuk, hogy mennyiben fog a saját maga és a szálló fenntartásához hozzájárulni anyagilag. A szállón a szobák majdnem lakásszerűen vannak létrehozva. Egy szobában egy vagy két ember lakik. Ami fontos, hogy a szálló nem szegregál: vannak olyan szobák, ahol egyetemisták, főiskolások laknak, és vannak olyanok is, ahol hajléktalan emberek élnek. Vannak dolgozószobák is, ahol a diákok együtt vannak a hajléktalan emberekkel, segítve egymást.
Volt egy nap, amikor teljesen szabadok voltunk, azaz mindenki azt csinálhatott, amit akart. Mi, azaz Tessza, Gyula, és én úgy döntöttünk, hogy megtekintjük Bécsben a szociális bérlakásokat, mert úgy tudtuk, érdemes időt szentelni rájuk. Az elhatározást tett követte és nagyon megérte! Sokat beszélhetnék róluk, és még így is keveset mondanék, ahogy ezt már a helyszínen is sejtettük. Egy kép többet árul el az épületekről, mint száz oldal, és nem is egy kép készült! Mint utólag megtudtuk Bécsben nagyon hosszú ideig szociáldemokrata vezetés volt, amelynek nagyon fontos volt a lakáskérdés megoldása. Ezért szociális bérlakás-programot indítottak még a század elején – és még ma is nagyon sok lakásnak önkormányzatilag meghatározott bérleti díja van, így azt a szegényebb emberek is ki tudják fizetni. Ha valamikor Bécsbe keverednétek, feltétlen nézzétek meg őket!
Sajnos a döntőben már nem nyertünk, vagyis nem jutottunk azon 35 szervezet közé, ami a díj mellé még pénzjutalomban is részesült (minimum 16 ezer euró/pályamű). De mi úgy érezzük, hogy büszkék lehetünk így is magunkra: a kutatásra és a döntőbe jutásra. Annak pedig külön örültünk, hogy nagyon sok magyar szervezet jutott a döntőbe, és így a munkájuk elismerésben részesült. Gratulálunk nekik!
2013. július 7. P. Pisti
