Szomorúságunk és dühünk indított minket arra, hogy reagáljunk arra a rendőrségi intézkedés-sorozatra, mely egy pár hete éppen a Blaha Lujza téren folyó ételosztásnál ütötte fel a fejét. Mint köztudott, a Blaha Lujza téren mindennap osztanak meleg ételt a hajléktalan és rászoruló embereknek. Sajnos, nagyon hosszú sor áll az egy tányér ételért, mely elsősorban a magyar kormányt minősíti. Nem egy és nem két napja osztják az ételt, megszokott rendszerességgel ott vannak, és még sok más helyen a városban. Nagy szükség van rájuk! Sokan hálásak vagyunk azért, hogy a legelesettebbek étkezési/éhezési gondját sok magánember és szervezet felvállalja. Ebben az esetben az Ételt az Életért Alapítvány kap emberségből jelest, hiszen ezt a feladatot lényegében átvállalja az államtól.

De hogy ne legyen minden olyan tökéletes: a helyi hatóságok ismét beavatkoztak ebbe a nemes cselekedetbe, természetesen, rendészeti eszközökkel! Újabban a rendőrök a falatnyi életért sorban állókat igazoltatják. Miért is ne? Persze lehet, hogy ez csak a véletlen műve: éppen arra jártak, valaki gyanúsan viselkedett és ezért igazoltatták. Az igazoltatás ugyanis mindig célhoz kötött cselekedet kell, hogy legyen: célja lehet az adott személy személyazonosságának megállapítása a közrend és közbiztonság védelme, illetve a társadalomra különböző mértékben veszélyes magatartások (szabálysértések, bűncselekmények) megelőzése vagy üldözése érdekében. Úgy tűnik, hogy ma Magyarországon ételért sorban állni vagy szegényes ruhát hordani egyes rendőrök szerint már önmagában is gyanús.

A Blaha Lujza téri eset egyáltalán nem egyedülálló. A Város Mindenkié Utca és jog kutatásából ugyanis kiderül – amelynek során 400 hajléktalan embert kérdeztünk meg a rendőrséggel kapcsolatos tapasztalataikról – hogy a kérdezést megelőző 30 napban a megkérdezettek 59%-ának volt része igazoltatásban. Ráadásul az igazoltatottak harmadával ez több, mint 4 alkalommal történt meg. Vagyis adataink szerint a hajléktalan emberek jelentős részét hetente legalább egyszer igazoltatják! Ez minden bizonnyal messze meghaladja egy átlagos állampolgárt igazoltatással kapcsolatos tapasztalatait.

Az a tény sem különleges sajnos, hogy egy ételosztás alkalmával igazoltatják a sorban állókat. A kutatásból és saját tapasztalatból is tudjuk, hogy igencsak gyakori, hogy a rendőrök „lecsapnak” egy-egy szociális intézmény környékére és tömegesen igazoltatják az ott – legtöbbször kényszerből – tartózkodó hajléktalan embereket. Ezekben az esetekben a hatóságok lényegében kihasználják az érintettek kiszolgáltatott helyzetét: ha valaki egyszer beállt a sorba ételért, nem áll ki onnan akkor sem, ha kifejezetten zavarja a folyamatos igazoltatás, hiszen ezzel a napi bevetőjét veszélyeztetné.

A hatóságok mindig találnak megfelelő kifogást az igazoltatások magyarázatára: biztonsági ellenőrzés, a bűnöző elemek kiszűrése, verekedés, garázdaság megelőzése, stb. Pedig az Utca és Jog kutatás adatiból bizony az is látszik, hogy a hajléktalan emberek igazoltatása során nem kapcsolódik nagyobb valószínűséggel szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetéséhez, mint bármely állampolgár esetében. Akkor pedig mi értelme van folyamatosan zaklatni a fedél nélkül élő embereket?

Ez az igazoltatási gyakorlat rávilágít arra, hogy az egyes rendőrök gyakran a hatályos jogszabályok rendelkezéseit megszegve, törvénytelenül járnak el. Nem valós okok alapján – azaz nem a pontosan megfogalmazott közcélok megvalósítása érdekében – intézkednek. A háttérben, minden valószínűség szerint, az államhatalom részéről nem kívánatosnak ítélt társadalmi csoportok ellehetetlenítése van. A hatalom rendészeti eszközökkel, fölénye tudatában megszégyeníti és megfélemlíti a társadalom szélére sodródott embereket. Tudjuk, hogy nem igazán kellemes látvány az éhes emberek hosszú sora. De úgy véljük, hogy ha a kormány szégyelli a Magyarországon jelenleg uralkodó társadalmi állapotokat, inkább emberhez méltó körülményeket kellene biztosítania azoknak, akiknek nincsen hol lakniuk vagy nincsen mit enniük.

De ne hagyjuk, hogy semmibe vegyék az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről törvényekben lefektetett elveket! Igenis van lehetőség fellépni az igazságtalanságok, törvénytelenségek ellen. Az intézkedések jogszerűtlenségének foka alapján különböző módokon és különböző szervekhez lehet fordulni. Ha például az igazoltató rendőr sértő vagy megalázó módon jár el és emberi méltóságunkat veszi semmibe, panasszal lehet fordulni az illetékes rendőrkapitányság vezetőjéhez (ezt feltétlenül írásban kell megtenni!). Ha súlyosabb, alapvető emberi jogokat sért a rendőri intézkedés (pl. indokolatlanul megbilincselnek valakit), akkor a Független Rendészeti Panasztestülethez lehet panaszt benyújtani, amely véleményezi az esetet és továbbítja döntés végett a felsőbb szintű hatósághoz (pl. BRFK). Nagyon fontos, hogy minden olyan esetben, amikor a rendőrség jogszerűtlenül jár el, panaszt, illetve bejelentést tegyünk! Ameddig nem tudjuk bizonyítani, hogy milyen hatalmas problémáról van szó, addig a hatóságok sem fognak a jelenséggel érdemben foglalkozni. Az Utca és jog kutatás az első lépés volt, de most azokon a sor, akik ezeknek a megkülönböztető gyakorlatoknak az elszenvedői: a szegény és rászoruló embereken. Álljunk ki jogainkért, ne hallgassuk el, ha valamilyen jogsértés ér minket! (Bármilyen panasz megtétele ügyében konkrét segítséget lehet kérni A Város Mindenkié csoport Utcajogász programjától.) 

Végül, a felháborodásunk mellett köszönetünket szeretnénk kifejezni azoknak az állampolgároknak, akik szóvá tették a Blaha Lujza téri helyzetet és készek megvédeni a hajléktalan és mélyszegénységben élő emberek jogait – erre a magyar kormány láthatóan nem hajlandó, így csak egymásra számíthatunk.

Lakatosné Jutka, Sándor Ferenc, Keresztes Jenő és Udvarhelyi Tessza

A Város Mindenkié

Budapest, 2013. június 12.