A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoport december 21-én a hajléktalan emberek üldözése ellen tiltakozott és a magyarországi lakhatási válság érdemi kezelését követelte a Kossuth téren. A tüntetésen, amelyhez csatlakozott a NANE Egyesület, a Dzsaj Bhim Közösség, a Hiteles Mozgalom és a Hallgatói Hálózat is, több százan vettek részt, jelentős részben hajléktalan emberek.
Az AVM három éve küzd a hajléktalan emberek megbélyegzése és hatósági üldözése ellen, ami nem a Fidesz-kormány alatt kezdődött, de mostanra csúcsosodott ki. Miután novemberben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az „életvitelszerű közterületen lakhatás” tiltását, a miniszterelnök „életszerűtlennek” nevezte a döntést, és kilátásba helyezte az Alaptörvény módosítását. Ezzel Orbán Viktor is csatlakozott a hajléktalan emberek ellen két éve folyó hadjárathoz.
A tüntetéssel az AVM arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakhatáshoz való jog nem csupán a fedél nélkül élő emberek ügye: az átfogó lakáspolitika hiánya széles tömegeket érint, többek között a bántalmazott nőket, a devizahiteleseket, a mélyszegénységben élő cigány és nem cigány magyarokat és a fiatalokat. A NANE Egyesületet képviselő Wirth Judit a hajléktalanság és a nők elleni erőszak összefüggésére hívta fel a figyelmet: „a női hajléktalanság egyik legfontosabb oka a gyerekkorukban a lányok vagy az anyjuk ellen elkövetett rendszeres erőszak, a másik pedig a felnőttkorukban elszenvedett párkapcsolati erőszak. Sokan csakis azért nem váltak még hajléktalanná, mert az ettől való rettegés arra kényszeríti őket, hogy kitartsanak egy elnyomó, erőszakos, kizsákmányoló, bántalmazó kapcsolatban.” A sajókazai Dzsaj Bhim közösség képviselője elmondta, hogy cigánytelep, ahol él egy nyomortanyához hasonlítható: „nagyon megnehezíti a cigányok életét, hogy egy 25 négyzetméteres lakásban 8-10-en is laknak. A közlekedés nehézkes, mert óránként járnak a buszok, és a cigánysoron található 4 csapot közel 800 ember használja. Nagyon rossz a kapcsolat az Önkormányzattal is, mert minden pályázatból ki hagyják a cigánytelepet.”
A Hallgatói Hálózat képviseletében Vida Katalin és Rakovics Márton kijelentette, hogy „nekünk nem a saját kiváltságaink megőrzése, hanem egy igazságosabb társadalom a célunk. Egy olyan társadalom, amelyben mindenkinek egyforma esélye van a boldogulásra – a lakhatásra és a tanulásra is.” A Hiteles Mozgalom képviseletében Szabó József felhívta a figyelmet, hogy „most már 112 ezer ingatlan vár kényszerértékesítésre, ami előbb-utóbb árverést jelent. Ez közel félmillió embernél jelentheti otthonuk elvesztését”. Végül, Lakatosné Jutka, az AVM hajléktalan tagja beszédében kiemelte, hogy „egy olyan országban szeretnénk élni, ahol mindenkinek van hol laknia. Miniszterelnök úr, mi is emberek vagyunk, ennek az országnak az polgárai még akkor is, ha Ön kizárólag kirekesztő módon tud beszélni rólunk! A lakhatáshoz való jog érvényesítése azt jelenti, hogy megfelelő szociálpolitikai intézkedésekkel az államnak olyan körülményeket kell teremtenie, hogy a lakhatás a szegény emberek számára is megfizethetővé váljon.”
A tüntetésen Erdős Virág költő „Na most akkor” című versét olvasta fel, majd a tüntetést egy közös performansz zárta le, amelynek során a résztvevők egy házat formáltak meg több száz gyertyából.
