A Város Mindenkié üdvözli, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat a LÉLEK Programmal példát mutat a többi önkormányzatnak és a hatósági eszközök hiábavaló erőltetése helyett végre kiveszi részét a területén hajléktalanná vált emberek támogatásából. A program gyengeségei ellenére fontos lépés lehet ahhoz, hogy a hajléktalan emberek megfelelő lakhatáshoz jussanak. Mindezzel együtt nem szabad elfelejteni, hogy a rászorulókra összpontosító és országos hatályú lakáspolitika nélkül a hajléktalanság problémája nem oldható meg.

Kocsis Máté az elmúlt évben a hajléktalan emberek zaklatásának programmá emelésével vált hírhedtté. Úgy tűnik, hogy a hajléktalan emberekkel szemben alkalmazott embertelen politikáját a 2011 novemberében beindított ún. Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási, Egzisztenciateremtési Közösségi (LÉLEK) Programmal igyekszik (utólagosan) igazolni. Bár a hajléktalan emberek hatósági üldözését még a legjobb minőségű szolgáltatások megléte sem igazolhatja, a program értékelését újszerűsége mellett annak gyors elterjedése (Józsefváros után Ferencváros és Kőbánya is hasonló programot indít), valamint Kocsis Máténak a parlamenti FIDESZ-frakció hajléktalanügyi referensévé történt kinevezése is megkerülhetetlenné teszi.

A LÉLEK program több pozitív elemet is tartalmaz, így például a programba kerülők szociális támogatást és munkalehetőséget is kapnak (ez utóbbit az önkormányzat városüzemeltetéssel foglalkozó szervezeténél). A résztvevők először az önkormányzat által kialakított átmeneti szállóra költöznek, ahonnan előre nem tisztázott időpontban önkormányzati bérlakásokba költözhetnek. Ezzel a felépítéssel a program megvalósíthatja a hajléktalan-ellátás két évtizede kitűzött, de csak a legritkább esetben beteljesített célját: átmeneti szociális támogatás és szállóelhelyezést követően az együttműködő hajléktalan emberek tartós lakhatásba kerülnek.

A pozitív elemek ellenére a kezdeményezés számos ponton felülvizsgálatra szorul. A program keretében az otthonvesztésük előtt legalább 5 évig a kerületben bejelentett lakcímmel rendelkező, munkaképes és együttműködő hajléktalan embereket támogatják. Ismerve hazánk lakcím-nyilvántartási anomáliáit (pl. több tízezren nem rendelkeznek állandó lakcímmel), a célcsoport ilyen szűk meghatározása rengeteg otthonát elvesztő embert egyszerűen kizár a részvétel lehetőségéből. Ezen kívül, a program nem jelent megoldást a Józsefvárosban hajléktalanná vált munkaképtelen emberek számára sem, pedig éppen ők azok, akik sokszor a legnehezebb helyzetben élnek. Végül, nem világos, hogyan fognak megfelelni a szigorú szabályoknak az intézményes ellátásokkal kapcsolatban bizalmatlan, a szolgáltatásokat általában elutasító, közterületen élő hajléktalan emberek, pedig a program alapvető célja éppen a közterületi hajléktalanság felszámolása lenne.

Mindezek következtében félő, hogy a LÉLEK programban olyan emberek kényszerülnek majd arra, hogy a költséges fenntartású átmeneti szálláshelyen éljenek, akiknek elsősorban nem szociális támogatásra, hanem elsősorban munkára és megfizethető albérletre lenne szükségük, és akiknek a lakhatását kiterjedt és jól célzott lakhatási támogatásokkal is meg lehetne oldani. Kérdés, hogy az önkormányzat és az állam által a program beindítására fordított 211 millió forint jelentős részét szükséges-e olyan szolgáltatásokra költeni, melyekre a programban résztvevőknek valójában nincs szükségük?

A LÉLEK program megfelelő alternatívája, kiegészítése lehetne az ún. Elsőként Lakhatás megközelítés, mely szerint nem a lépcsőzetes ellátással, hanem a biztonságos lakhatás azonnali megteremtésével lehetséges a valódi reintegráció. A számos európai országban is sikeresen alkalmazott megközelítés segítségével a tartósan utcán, jelentős függőségi és/vagy mentális problémákkal élő embereket is azonnal tartós lakhatásba juttatják, majd az otthonukban nyújtott szociális munkával támogatják.

Végezetül, a tömeges lakásvesztést és hajléktalanságot nemcsak egy-egy kerületi modell program keretében, hanem országos szinten, a rászorulókra koncentráló, országos szintű lakáspolitikával kell megoldani. Az átmeneti elhelyezést nyújtó hajléktalan-ellátás mellett a felelős lakáspolitikának része kell, hogy legyen a lakásfenntartási támogatás radikális emelése, valamint a szociális bérlakás-szektor és az adósságkezelés bővítése.

A program részletes értékelése innen letölthető.