A kormányzat ezen a télen sem védte meg a kihűléstől sem a közterületen, sem a lakásban élőket

Ez a cikk több mint 9 éves.

A halállal végződő fagyási sérülések lakosságszámhoz viszonyított száma hazánkban kiugróan magas. A CNN híradása szerint 2012 első két hónapjában közel annyian vesztették életüket Magyarországon kihűlés miatt, mint a sokkal népesebb Lengyelországban. A naptári tavasz kezdetén és a kilakoltatási moratórium lejáratának napján A Város Mindenkié csoport állásfoglalást tesz közzé a fagyhalál és a lakásszegénység összefüggéseiről. Az alábbiakban kifejtjük, hogy az utcán élő h emberek zaklatása, az alacsony jövedelműek lakhatási támogatásának csökkentése és a látványos krízisintézkedések helyett a kormányzat feladata az lenne, hogy felelős lakáspolitikával és megfelelő szociális támogatással megelőzze a tömeges lakásszegénységet és az aránytalanul sok fagyhalált Magyarországon.

A téli hideg leginkább a hajléktalan emberek egészségét, életét veszélyezteti. Különösen igaz ez akkor, ha az Európában elfogadott terminológiát elfogadva mind a közterületen, mind pedig a nem megfelelő lakáskörülmények között élő embereket is hajlék nélkülieknek tekintjük. A Hajléktalan-ellátó Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) szerint a nem megfelelő lakáskörülmények között élő emberek nem csupán a hajléktalanság „veszélyzónájában” élnek, hanem valójában hajléktalanok, mert a társadalmi kirekesztés miatt nem férnek hozzá az emberhez méltó lakhatáshoz. Egy bő évtizeddel ezelőtt született hazai meghatározás szerint ezeket a csoportokat együttesen otthontalan embereknek is lehet nevezni.

Noha a hajléktalan emberek hatósági zaklatása nem új keletű, 2010 óta a kormánypárti politikusok számos módon vetettek be hatósági erőszakot a közterületen élő emberek ellen, melyet gyakran a kihűlés elleni küzdelemmel igazoltak. Az egyik első ilyen intézkedés a hajléktalan emberek fővárosi aluljárókból történő kizárása volt még 2010-ben. Ezt követte 2011-ben az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” szabálysértéssé nyilvánítása és ennek – ismételt előfordulása esetén – elzárással büntetése, melyet jelenleg a Budapesten és Tatabányán alkalmazhatnak. Egy harmadik módszer a józsefvárosi szabálysértési iroda „melegedővé” történő átalakítása volt, mely a leghidegebb napokban az oda betévedő vagy a hatóságok által bevitt hajléktalan embereknek nyújtott ellátást azzal a kikötéssel, hogy a bent tartózkodók reggelig nem hagyhatták el a helyiséget.

Amellett, hogy mindezen eszközök alapvető emberi jogokat sértenek, nem is kellően hatékonyak: az egyre szűkülő kormányzati forrásokat immáron több mint két évtizede egy állandóan megújuló probléma kizárólag tüneti kezelésére használják fel. Ezzel szemben kiterjedt megelőzéssel sokak életét lehetett volna megmenteni és sokak mérhetetlen szenvedését lehetett volna elkerülni – ráadásul úgy, hogy az sokkal kevesebbe került volna mindannyiunknak, és nem járt volna a fedél nélkül élő emberek további jogfosztásával.

Fontos azonban, hogy eloszlassuk azt a népszerű elképzelést, hogy az életet követelő fagyási esetek túlnyomó többsége a közterületen élő embereket érinti. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI) nemrég közzétett tanulmányvázlata szerint a halállal végződő esetek 2/3 részben nem megfelelően fűtött lakásban történnek, míg csak minden ötödik fagyhalál történik közterületen – és ez sem feltétlenül ott élő embereket érint. A tanulmány szerint a lakásukban kihűlést elszenvedő emberek két területen szenvednek hiányt, mely feltételezhetően közvetlen összefüggésbe hozható sérüléseikkel.

–    Nincs elég jövedelmük a megfelelő fűtés biztosítására. Ezt a helyzetet energiaszegénységnek hívják, melyen akut esetben a lakásfenntartási támogatással lehet segíteni. Ennek a támogatásnak az összege 2012. január elsejétől jelentősen csökkent, mivel az Országgyűlés megszüntette az ún. helyi lakásfenntartási támogatást. Ez tovább súlyosbítja az amúgy is nehéz helyzetben élő emberek lakhatási problémáit, miközben a kihűlés és hajléktalanság elkerülése érdekében ezeknek a támogatásoknak éppen a radikális növelésére lenne szükség.
 
Fontos változás még, hogy a fővárosban is gyengült a lakhatási védőháló. A lakásvesztést és közüzemi eladósodást megelőzni kívánó Hálózat Alapítvány a Fővárosi Önkormányzat és a közüzemi társaságok hozzájárulásainak megszűnése következtében idén korlátozni kényszerül támogatási rendszerét, ami számos alacsony jövedelmű háztartás kényes pénzügyi egyensúlyát boríthatja fel. A havi díjkompenzáción túl az alapítvány bő másfél évtizedes alapítása óta mindeddig 30 ezer hátralékos háztartásnak nyújtott összesen 2 milliárd forint támogatást, valamint családok ezreinek nyújtott krízistámogatást lakbértartozásuk kiegyenlítéséhez. Ha a város vezetése nem vizsgálja felül döntését, akkor a támogatás teljes megszűnésével jövőre tízezrek lakhatása lehetetlenülhet el.

–    Kevés kapcsolatuk maradt a külvilággal. Az NCSSZI tanulmányában szakértők állítják, hogy a legtöbb, otthonában kihűlés következtében elhunyt személy kistelepülésen élő, 50 év fölötti egyedülálló, gyermektelen férfi. A család nélkül élő emberek támogatása a szociális ellátórendszer feladata, amely szolgáltatásai megerősítésével (tanyagondnoki, falugondnoki szolgálat, helyszíni látogatások, stb.) képes csak válaszolni a kihívásokra. További állami feladat a kistelepülések sorvadó közösségi életének szervezése és fejlesztése is, lehetőleg helyi civil szervezetek és a lakosság széles körű bevonásával. Ezek a tevékenységek segíthetik a szomszédsági viszonyok erősödését és javulását, hosszabb távon csökkentve a fagyási sérülések valószínűségét.

Az alacsony jövedelműek lakhatási támogatásának csökkentése, a krízisidőszakban kapkodva meghozott látszatintézkedések és a hajléktalan emberek zaklatása nem oldja meg a tömeges lakásszegénység problémáját. A Város Mindenkié csoport azt javasolja a kormánynak, hogy az aránytalanul sok magyarországi fagyhalál által jelzett társadalmi válságra a lakásfenntartási támogatás radikális növelésével, a rossz energiahatékonyságú lakások felújításával (erről lásd az Energiaklub vonatkozó tanulmányát), a helyi társadalom szolidaritását erősítő programok támogatásával, valamint az előremutató hazai kezdeményezések (pl. a Szociális Építőtábor és a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási programjai) megerősítésével válaszoljon. Ezen intézkedések megtételéhez számos külföldi példa áll rendelkezésre és még EU-s forrásokat is igénybe lehet venni – megvalósításukhoz „csupán” kormányzati akaratra van szükség.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.