Valamikor a 60-as végén születtem Budapesten a VIII. kerületben. Egyéves koromban gyermekotthonba kerültem. 10 éve tudatosult bennem, hogy azóta hajléktalan vagyok.

Sok helyen laktam: szállón és a Margitszigeten is. Ennek is meg lehet találni a "szép" oldalát, csak észre kell venni.

2009 októberbe óta vagyok AVM-tag. Végre megértettem, hogy a hajléktalanság nem "öröklődő betegség". A csoportban tanultam meg küzdeni ellene. Mint ellátás munkacsoport tag, átláthatom az ellátórendszer működését.

Rájöttem arra is, hogy én is tudok segíteni az embereknek egy kis odafigyeléssel, beszélgetéssel. Itt nem csak hajléktalan társaimra gondolok. Talán ezek a felismerések segítettek abban, hogy meg tudtam állni a lejtőn.