Csendet akarok

Ez a cikk több mint 9 éves.

Ezzel a címmel adja elő Csalog Zsolt monológját Fullajtár Andrea színésznő a Katona József Színházban újra. Az 1996-os premiert követően ugyanis két évre rá levették a műsorról és csak idén került vissza. Talán van valami aktualitása? A darabban a színésznő egy hajléktalan nő életét meséli el.

A 2011. december 27-i előadásra a színház sajtósa – kérésünkre – meghívta A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagjait.  A meghívással az érintett (azaz hajléktalan) tagoknak – 12 fő – tiszteletjegy járt. Végül is tíz hajléktalan és öt szövetséges tagunk ment el az előadásra. A színház sajtósa kellő médiakampánnyal jelezte a nagyközönségnek, hogy e különleges előadásra egy tucat érintettet is meghívtak, így mint kiderült, olyanok is eljöttek, akik már látták az előadást. Teltház lett a kamarateremben. A művésznő sminkje olyan jól sikerült, hogy amíg meg nem szólalt, addig páran azt hitték, hogy egy eredeti hajléktalan nő ül velük szemben. Persze a hangja és – számomra, ahogy ezt meg is jegyeztem az előadást követő közönségtalálkozón – az ép fogazata mindenkinél tisztázta a félreértést. A történet és az előadó dinamikája nagyon hűen ábrázolta a 90-es évek eleji helyzetet. Ez annak volt köszönhető, hogy a szerző több órás interjút készített egy hajléktalan nővel, akivel a művésznő is találkozott, sőt meg is hívta a premierre, de oda sajnos nem ment el.

Az egyórás élvezetes monológ után egy negyedórás szünetet – és a színésznő sminkjének eltávolítását – követően közönségtalálkozó következett a kamarateremben. A hatvanfős közönség több mint fele ottmaradt. Persze az AVM tagjai teljes létszámban, és aktivitásuk is hasonló volt, mint egy Parlament előtti tüntetésen. A beszélgetésen az AVM tagok nagyon dicsérték a hajléktalan nő ábrázolását és a korképet, de őszintén kimondták, hogy érdekvédő aktivista szemmel a történet korleírása az utóbbi egy év eseményei miatt már valamennyire elavult. Persze nem minden darabot lehet a korhűség miatt átírni. Számomra az előadás legfontosabb tanulsága, hogy megmutatja a "hajléktalan" mögött az embert.

Az aktivisták azonnal elkezdtek törpölni azon, hogyan lehetne ezt a darabot a mai közönséghez eljuttatni. Felmerült a döntéshozók népes tábora és az ifjúság egyaránt. A művésznőnek főleg a második ötlet tetszett, persze az elsőtől sem zárkózott el. Végül is az derült ki, hogy az ifjúságot lehet könnyebben elérni, amiben az AVM iskolai programja is jó eszköz lehet. Az aktivisták kérdésére azok a nézők, akik már látták az előadást elmondták, hogy a mostani élesebb lett és megdöbbentőbb élményt nyújtott számukra.

A beszélgetés végén interjút kértem a Fedél Nélkül utcalap számára, amire a művésznő boldogan mondott igent. Társaink a csoportban irigykedve hallgatták a beszámolónkat, így előfordulhat, hogy újra megkérjük a színház menedzserét egy hasonló látogatásra.

Képek a színházi látogatásról itt.

2011. december 28.                                                                                    Balog Gyula

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.