Csúsztatások és előítéletek: Kocsis Máté polgármesterrel vitatkoztunk

Ez a cikk több mint 10 éves.

Szeptember 6-án az MSZP józsefvárosi irodájában került sor arra a vitára, amelyen Kocsis Máté józsefvárosi polgármester, Molnár György, az MSZP józsefvárosi önkormányzati képviselője, Iványi Gábor, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, valamint A Város Mindenkié részéről Bene Géza vett részt. A vita apropója a szeptember 25-ére kitűzött helyi népszavazás az utcai hajléktalanság és kukázás hatósági üldözéséről.

A Város Mindenkié csoport több másik szervezettel – a Menhely Alapítvánnyal, az Új Szemlélet csoporttal és a Tízek Tanácsával – közös népszavazási kampányt folytat a szegények megbélyegzése és kriminalizálása ellen, ezért örültünk az alkalomnak, hogy szemtől szembe vitatkozhatunk a józsefvárosi polgármesterre. (Még akkor is, ha egyébként mind a vita helyszínének, mind a kerekasztal résztvevőinek kiválasztását szerencsétlennek tartottuk, és ezt a szervezőknek jeleztük is.) Az eseményen Bene Gézán kívül összesen további négy tagunk vett részt. Szerencsétlen volt, hogy a vita közönsége nem kapott lehetőséget kérdésekre. Elvben ugyan lehetett papírra írva kérdéseket eljuttatni a beszélgetés házigazdájához, Komássy Ákoshoz, az MSZP hely elnökéhez, végül csak a kérdéseknek egy kis része került felolvasásra (és azokra sem igazán érkeztek válaszok).

A józsefvárosi polgármester egy nagyon csúnya csúsztatással kezdte, és egy nagyon csúnya csúsztatással fejezte be a hozzászólásait. Első megszólalását annak szánta, hogy a szövegkörnyezetükből kiragadott idézetek olvasson fel annak a józsefvárosi egyeztetésnek a jegyzőkönyvéből, amin a kerületben érintett hajléktalanellátó szervezetek, a kerület vezetése valamint – hívatlanul – hárman A Város Mindenkié csoport három tagja is részt vettünk. Evvel Kocsis azt a látszatot keltette, mintha a Menhely Alapítvány vagy az Oltalom Karitatív Egyesület résztvevő képviselői egyetértenék a budapesti és józsefvárosi Fidesz kirekesztő hozzáállásával és alkotmányellenes intézkedéseivel. A vita utolsó hozzászólója is ő volt: ekkor reagált Bene Géza felvetésére, miszerint az összes olyan cselekmény, amelyre a köztéri hajléktalanság és a guberálás hatósági üldözése mellett érvelők hivatkoznak – köztéri alkoholfogyasztás, köztéri vizelés, erőszakos koldulás, hangoskodás, szemetelés – már a most hatályos szabálysértési jogszabályok szerint is tilos, az ezek elleni fellépéshez tehát nincsen szükség sem a hajléktalan emberek, sem azok kriminalizálására, akik kukázni kényszerülnek. Ezt az érvet Kocsis szándékosan félreértelmezte, és azt mondta, hogy nem érti, hogy ha az ő javaslatuk semmi újat nem tartalmaz evvel kapcsolatban, akkor miért van ekkora felháborodás.

Kocsis rendszeresen úgy utalt „a Józsefvárosiakra” az „kerület lakóira” vagy az „itt élőkre”, mintha azokba a VIII. kerületben élő hajléktalan emberek nem tartoznának bele, mintha a hajléktalan emberek nem a közösség tagjai lennének, akiknek az élethelyzetét és igényeit (ahogyan a lakásban lakó emberekét is) figyelembe kell venni a kerületi közpolitika kialakításában, hanem valamilyen olyan veszélyforrás, fenyegetés, ami kívülről fenyegeti a közösséget. Többször elmondta – felmentve magát az alkotmányellenes intézkedések felelőssége alól és a saját előítéleteit a józsefvárosiakra vetítve ki – hogy nem őt zavarják a hajléktalan emberek („Engem nem zavar semmi.”), hanem a kerület lakóit. Szintén saját felelősségét igyekezett elhárítani és saját előítéleteit vetítette ki a józsefvárosiakra, amikor arról beszélt, hogy a lakóközösségek nem tűrnék, ha avval beállítana állítana be hozzájuk, hogy az egyik lakásban ezentúl hajléktalanok fognak lakni. (Ez persze arról is árulkodik, hogy a polgármester nem érti: a „hajléktalan” nem azt jelenti, hogy valaki valamilyen ember, hanem azt, hogy valamilyen helyzetben van, ti. nincsen neki hol laknia, és ezért a „hajléktalanok fognak itt lakni” felvetés teljesen értelmetlen.)

Iványi Gábor elsősorban a kereszténység erkölcsi tanításai alapján kritizálta a polgármester hozzáállását, és azt hangsúlyozta, hogy volna tisztességes, emberséges megoldás is. Érdekes és szép volt, amit azzal kapcsolatban mondott, hogy a jézusi tanítások tükrében Józsefváros kiváltságos helyzetben van, hogy ekkora részt vállalhat rászoruló embertársainkról való gondoskodásról. Arra a polgármesteri felvetésre, hogy miért nem oldják meg a hajléktalanellátók a hajléktalanságot, azt válaszolta, hogy ez olyan lenne, mintha a mentőstől kérnénk számon valaki hosszútávú jólétét és egészséges életvezetését.

Molnár György alapvetően egyetértett azzal, hogy a VIII. kerület aránytalanul nagy részt vállal a hajléktalanság kezelésében, ugyanakkor kiemelte, hogy a valóban létező problémára a fideszes vezetés alkotmányellenes válasza számukra elfogadhatatlan. Felvetette, hogy egy olyan rendszert kellene kialakítani, ahol nem azok a helyi önkormányzatok viselnék a hajléktalan emberek ellátásának költségeit, ahol a hajléktalanság megjelenik, hanem azoknak a településeknek az önkormányzatai, amelyeken a hajléktalan emberek éltek hajléktalanná válásukat megelőzően. A hajléktalanság megelőzése alapvető fontosságú, a javaslatnak ugyanakkor nincsen túl sok értelme, amennyiben alapvetően most sem a hajléktalanellátó intézményeknek helyet adó helyi önkormányzatok, hanem központi költségvetés támogatásaiból – az állami normatívákból – működnek a nappali melegedők és tömegszállások. Az MSZP szociálpolitikával foglalkozó képviselője továbbá azt kérte a polgármestertől, hogy a Fidesz támogassa, hogy a díjhátralékos háztartások közmunkával tudják törleszteni az adósságukat az önkormányzati lakások esetében.

Bene Géza avval kezdte, hogy A Város Mindenkié csoport attól függetlenül fellép a hajléktalan embereket sújtó kirekesztő szemlélet és intézkedések ellen, hogy azokat éppen ki képviseli: így például az egyik első tüntetésünket arra válaszul szerveztük, hogy Molnár Gyula akkori MSZP-s újbudai polgármester „hajléktalan-mentes övezetek” kialakítását helyezte kilátásba. (Ennek, az MSZP irodájában nagyon fontos volt elhangoznia.) Géza emlékeztetett arra is, hogy a hajléktalanság kriminalizálásával szemben, amit a Fidesz egyre erőteljesebben képvisel, tiltakozott rajtunk kívül az ELTE Szociálpolitika Tanszéke, az európai hajléktalanellátó szervezeteket tömörítő FEANTSA, a budapesti hajléktalanellátó szervezetek konzultatív fóruma, a Tízek Tanácsa, a Társaság a Szabadságjogokért és az összes ellenzéki párt is. Géza kiemelte, hogy noha más kerületekhez képest valóban nagyon sok hajléktalanellátó intézmény működik Józsefvárosban, az önkormányzat szinte semmit sem költ erre: az intézményeket többnyire civil szervezetek, egyházak, illetve a főváros működtetik, és alapvetően a központi költségvetésből származó normatívákból finanszírozzák őket. Szerintünk is jobb volna, ha több intézmény lenne a gazdag kerületekben, ez teljesen jogos felvetés, de erre nem az a megoldás, hogy még a VIII. kerületi intézményeket is leépítjük, illetve a polgármesternek erről nem a főpolgármesterrel kell egyeztetni elsősorban, hanem egyrészt a gazdagabb kerületek – fideszes – polgármestereivel, másrészt a kormánnyal: arról, hogy legyen szociális lakáspolitikája az országnak. Ráadásul Kocsis parlamenti képviselő is, ezért kezdeményezhetné a hajléktalanság csökkentéséhez és újratermelődésének megelőzéséhez szükséges társadalompolitikai reformok meghozatalát. (Erről, sajnos, szó sincs: ehelyett Kocsis az egyik előterjesztője annak a törvényjavaslatnak, ami immár közvetlenül elzárással büntetné a „közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát”.)

A polgármester a beszélgetés közben sohasem nézett a vita éppen beszélő résztvevőire, ehelyett eltúlzott arckifejezésekkel hozta a közönség tudomására, hogy mit gondol az elhangzottakról. Bántó volt, ahogyan Kocsis – akit mindenki túlzó tisztelettel, „polgármester úrként” szólított meg – rendszeresen „Gyuriként” utalt Molnár Györgyre, pedig az MSZP szakpolitikusa mintegy 30 évvel idősebb nála. Szintén bántó volt, ahogyan – a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt közös polgármesteri jelöltjeként, illetve miután ezen a vitán is hencegett saját keresztény hitével – teljesen lekezelően válaszolt Iványi Gábor lelkipásztor kereszténységgel kapcsolatos érveire.

A vita elvben jövő héten folytatódik – legalábbis az MSZP és Kocsis Máté között. Annak apropója pedig az lesz, hogy a polgármester a sok őt ért kritikára válaszul bejelentette, hogy ősszel ki fognak dolgozni egy programot „a helyi hajléktalan emberek felzárkóztatására”, és ebben számítanak az MSZP részvételére. Sajnálatos módon ugyanis Kocsis Máté nem hallotta meg – válaszra sem méltatta – Bene Géza kérését a problémában legközvetlenebbül érintettek: a hajléktalan emberek egyeztetésekbe való bevonását illetően. Kocsis egyúttal arról is tanúbizonyságot tett, hogy mennyire érdeklik a kisebbségi álláspontok: arra a felvetésre, hogy a kisebbik ellenzéki párt, a témában egyébként igen aktív (ld. például itt, itt és itt) LMP képviselőit is érdemes lenne meghívni az egyeztetésre, csak annyit válaszolt hogy „Minek?”. (Sem Kocsis Máté, sem a Fidesz nem tudják, hogy a kisebbségi vélemények figyelembe vétele nélkül nincsen demokrácia.)

A Város Mindenké csoport aktivistáit szeptemberben megtalálhatóak lesznek majd a Kálvária téren, az ideiglenes piacon a Karácsony Sándor utca és Szerdahelyi utca sarkán és a 32-esek terén, valamint józsefvárosi hajléktalanellátó intézményekben.

Lakhatást, ne zaklatást!

2011. szeptember 9.                                                                                             Misetics Bálint

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.