Zsuzsát, egy 67 éves, egyedülálló idős hölgyet október 6. csütörtökön tett hajléktalanná a köztulajdonú ingatlanok körüli szervezett bűnözésről elhíresült belvárosi önkormányzat. Annak ellenére, hogy a kerület polgármestere, Szentgyörgyvölgyi Péter a Fővárosi Közgyűlés szeptember 28-i ülésén maga is megszavazta azt a határozati javaslatot, amely a kilakoltatási moratórium önkéntes meghosszabbítását kezdeményezte az önkormányzati bérlakások körében. Ily módon Belváros-Lipótváros Önkormányzata maga is vállalta, hogy azonnal intézkedik a kilakoltatási eljárások felfüggesztéséről.

Nem így történt.

A Város Mindenkié csoport (AVM) több alkalommal kérte, majd szólította fel írásban Szentgyörgyvölgyi Pétert a kilakoltatás leállítására. Ugyanezt kérte a polgármestertől a kilakoltatással fenyegetett idős hölgy, videóüzenetben. 

Eredménytelenül.

Megkeresésünkre először a Polgármesteri Hivatal Népjóléti Osztályának a vezetője küldte meg a szégyenteljes válaszát: az áldozathibáztató szöveg azt igyekezett megérvelni, bizonyára népjóléti szempontból, hogy miért egy rászoruló, idős polgártársunk hajléktalanná tétele a helyes – az egyedül helyes – intézkedés az „idősbarát” címkével büszkélkedő önkormányzat részéről. Amint azt a saját lakosaik életének a tönkretételén fáradozó önkormányzatoktól megszokhattuk, fűt-fát összehordtak a szeretetreméltó, az AVM-mel mindenben együttműködő idős hölgyről.

Azóta az önkormányzat, arcátlan módon, már nyilvánosan is vádaskodik azzal a polgárával szemben, akit éppen most tettek, ők, hajléktalanná.

Így például azzal rágalmazzák Zsuzsát, hogy a „lakóközösséggel az együttműködés teljes hiánya jellemzi, valamint a közösségi együttélés legalapvetőbb szabályainak sem tesz eleget”. Az AVM önkéntesei közül sokan sok órát töltöttek Zsuzsa lakásán, és mindennek semmi nyomát nem tapasztaltuk. A kilakoltatás npaján során pedig több olyan szomszéddal beszéltünk, akik teljesen értetlenül fogadták az önkormányzat rágalmait, hiszen nekik kifejezetten jó, baráti viszonyuk volt Zsuzsával. Csárdi Antal országgyűlési képviselő ugyancsak támogató, Zsuzsa kilakoltatása miatt felháborodott szomszédokról számolt be. 

Az önkormányzat a válaszában ugyanakkor el is árulta magát: lényegében bevallották, hogy az elmúlt években sem az önkormányzat, sem annak családsegítő szolgálata nem nyújtott semmilyen segítséget Zsuzsának sem a hátraléka és a jogviszonya rendezésében; sem abban, hogy számára egy olyan cserelakást biztosítsanak, amit hosszas (Zsuzsa számára hol fájdalmas, hol lehetetlen) lépcsőzés nélkül is megközelíthet; sem abban, hogy 67 évesen, betegen, megfelelően tudja fűteni az otthonát.

Megkeresésünkre később a kerület jegyzője, dr. Sélley Zoltán is elküldte a szolgalelkű válaszát: ő nem a polgármester által hajléktalanságra ítélt belvárosi polgárt hibáztatta, hanem a polgármestert mentegette. Hazugsággal: amennyiben azt állította, hogy „folyamatban lévő hatósági ügyekre Polgármester úrnak nincs ráhatása”. Amint azt a napokban egy másik botrányos kilakoltatás (és Gyurcsány Ferenc mentegetőzése) kapcsán tisztáztuk: a vonatkozó törvényi szabályozás szerint a végrehajtást kérőnek, esetünkben Szentgyörgyvölgyi Péter polgármesternek, bármikor lehetősége lett volna intézkedni a kilakoltatás leállításáról. 

Nem élt ezzel a lehetőséggel. 

Pedig jó alkalom lett volna erre, amikor a polgármester megszavazta azt a fővárosi közgyűlési határozatot, ami éppen a kilakoltatások leállításáról szólt; vagy amikor a polgármestert arról tájékoztattuk, hogy a Hálózat Alapítvány és a Menhely Alapítvány segítségével Zsuzsa azonnal, egy összegben rendezni tudná az adósságát, ha az önkormányzat hajlandó volna leállítani a kilakoltatását, és rendezni a jogviszonyát. 

Nem volt hajlandó.

A kegyetlen kilakoltatást A Város Mindenkié csoport, valamint a Szikra Mozgalom, az Extinction Rebellion Magyarország és az Utcáról Lakásba Egyesület aktivistái polgári engedetlenséggel akadályozták. Az erőszakmentes élőláncban három országgyűlési képviselő is részt vett: Csárdi Antal (LMP), Jámbor András (Szikra) és Tordai Bence (Párbeszéd). A rendőrség idővel eltávolította a végrehajtó útjából az élőlánc több mint 30 résztvevőjét. Az élőlánc felbontása – Zsuzsa hajléktalanná tétele – érdekében foganatosított rendőri kényszerintézkedések során az egyik résztvevő ujja eltört. Az eseményeket a Mérce végig élőben közvetítette. 

Közben Karácsony Gergely főpolgármester is a kilakoltatás leállítására kérte a végrehajtást kérő önkormányzat vezetőjét, Szentgyörgyvölgyi Péter polgármestert – hivatkozva a kilakoltatási moratórium önkéntes meghosszabbításáról szóló közgyűlési határozatra, amit a kormánypárti polgármester is megszavazott. A lakáskiürítés végrehajtását megelőzően a kerületi képviselő-testület több ellenzéki tagja is megjelent, és a támogatásukról biztosították a hajléktalanságra ítélt idős belvárosi polgárt és az őt védő aktivistákat. 

Zsuzsát, miután megfosztották az otthonától, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség szociális munkásai, a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálata, valamint az AVM önkéntesei segítették a legszükségesebb dolgai összepakolásában és a számára legkevésbé rossz bentlakásos szociális ellátás igénybevételében. Az idős hölgy egyelőre a Fővárosi Önkormányzat egyik átmeneti szállásán talált menedéket.

A fenti szomorú eseményekre, egy rászoruló budapesti nyugdíjas indokolatlan, kegyetlen kilakoltatására alapvetően rendszerszintű hibák miatt kerülhetett sor: azért, mert a magyarországi társadalompolitikai rendszer semmilyen érdemi védelmet nem nyújt a hajléktalanná válással szemben. Zsuzsa kilakoltatása arra a problémára is felhívja a figyelmet, hogy a helyi önkormányzatok rutinszerűen sértik meg a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosításáról szóló, törvényben rögzített kötelezettségüket – hogy nem a hajléktalanság megelőzésén, hanem annak újratermelésén dolgoznak.

A kilakoltatás szégyene, és annak erkölcsi, politikai felelőssége azonban a hazug, embertelen Szentgyörgyvölgyi Pétert terheli.