Egy tatabányai polgár segítségkérése nyomán fordultunk a város polgármesteréhez egy kilakoltatás leállítása érdekében. 

A Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata mint végrehajtást kérő által kezdeményezett lakáskiürítési eljárás nyomán 2023. június 15. csütörtök 11 órára kitűzött kilakoltatás a segítséget kérő polgárt hajléktalanná válás fenyegeti. 

A tatabányai lakosnak az elmúlt években jelentős tartozása halmozódott fel az Önkormányzat felé. Az előzmények azonban azt is egyértelművé teszik, hogy az általa lakott önkormányzati bérlakás 1997-ben történt bérbevétele óta hosszú ideig (évtizedekig) maradéktalanul eleget tett a bérleti szerződésében foglaltaknak, és bármiféle probléma vagy késedelem nélkül fizette a lakbér- és közműdíj-számláit.

A lakáskiürítés időpontját először november 14-ére tűzte ki a végrehajtó, akkor azonban a kilakoltatást – a téli kilakoltatási moratórium közelségére tekintettel – az Önkormányzat elhalasztotta. A rászoruló tatabányai polgár azóta is kereste a megoldás és a hátralékrendezés lehetőségeit, ehhez azonban semmilyen érdemi segítséget nem kapott a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosítására törvényileg kötelezett Önkormányzattól. 

A kilakoltatással fenyegetett tatabányai nő jövedelmi és vagyoni helyzete nem teszi lehetővé, hogy lakhatását más módon biztosítsa. Kilakoltatása ahhoz vezetne, hogy utcára kerül; és vélhetően hosszú ideig, akár élete végéig hajléktalan élethelyzetbe kényszerül. Azt azonban a jelenlegi szerény jövedelme is lehetővé teszi, hogy a hátralékát nem jelentéktelen összegű törlesztőrészletekben – az aktuális lakásfenntartási kiadások megfizetése mellett – rendezze.

A polgármesternek küldött levelünkben éppen ezt kértük: egy esélyt, akár egy utolsó esélyt arra, hogy a hátralékát rendezze, a lakhatását megőrizze, és elkerülje a hajléktalanná válást.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdés 10. pontja értelmében: az Önkormányzat kötelező feladata „a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása”.

A lakáskiürítési eljárás felfüggesztése és egy hátralékrendezési folyamat megkezdése egyszerre biztosítaná, hogy az Önkormányzat fokozatosan, de a belátható jövőn belül hozzájusson a kintlévőségéhez, továbbá egy nehéz helyzetbe került, de együttműködésre, jövedelme növelésére és a tartozása megfizetésére nem csupán nyitott, hanem ezekre az elmúlt időszakban is jóhiszeműen törekvő tatabányai polgár hajléktalanná válásának a megelőzését, és ezáltal azt is, hogy az Önkormányzat a vonatkozó törvényi kötelezettségeinek megfelelően járjon el.

A lakhatási válsághelyzetek, nagy összegű hátralékok kezelésében és az elszegényedett lakosok hajléktalanná válásának a megelőzésében szerzett, hosszú évekre visszanyúló tapasztalataink szerint – ha a szándék, vagyis a hajléktalanná válás megelőzése melletti elköteleződés adott – az ehhez hasonló, hosszú évek óta húzódó ügyekben is lehetséges olyan megoldást találni, amely egyszerre elégíti ki az Önkormányzat hajléktalanná válás megelőzésével kapcsolatos törvényi kötelezettségéből, valamint az ésszerű lakás- és vagyongazdálkodási érdekekből következő kívánalmakat.

A kilakoltatásokkal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy mi az eladósodott, kilakoltatással fenyegetett lakók felelőssége. Ez fontos etikai kérdés, álláspontunk szerint azonban még fontosabbak a következő erkölcsi kérdések:

• Milyen állam az, ami mindösszesen havi 22 800 forint ellátást biztosít a tartósan munkanélküli polgárainak? 
• Hogyan lehet 22 800 forintból megélni és megfizetni a lakásfenntartás költségeit? Hogyan lehet 22 800 forintból adósságot törleszteni? 
• Logikus-e felróni valakinek, hogy nem fizet, ha erre részben éppen azért képtelen, mert az adósságai miatt a keresete jelentős részét levonják, illetve „inkasszózzák” a bankszámláját? 
• Igazságos-e állami kényszerrel nyomorba és hajléktalanságba taszítani valakit azáltal, hogy a levonások törvényi szabályozása szerint lehetséges, hogy valakinek – 2023 januárjáig – csak havi 28 500 forint, és azóta is csak havi 60 000 forint jövedelme maradjon? 
• Ésszerű-e a levonások ilyen szabályozásával ellenösztönözni az elsődleges munkaerőpiacon való részvételt? 
• Mire jó, ha egy a hátraléka miatt a bérlői jogviszonyát elvesztett lakáshasználótól egy önkormányzat a korábbi bérleti díj többszörösét kitevő lakáshasználati díjat követel – hogy minél előbb, minél jobban eladósodjon?
• Logikus-e valakit azért kizárni a hátralékkezelési szolgáltatásból, mert nincsen bérleti szerződése – ha azért nincs bérleti szerződése, mert hátraléka van? 
• Hogyan teljesíti egy önkormányzat a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosításával kapcsolatos kötelező feladatát, ha egy hajléktalanná válással fenyegetett polgár az önkormányzat szociális intézményétől azt a tájékoztatást kapja, hogy ők nem tudnak neki segíteni?
• Teljesíti-e egy önkormányzat a hajléktalanná válás megelőzésével kapcsolatos kötelező feladatát, ha egy hajléktalanná válással fenyegetett polgár csak annyi „segítséget” kap az önkormányzati szociális ellátórendszertől, hogy felajánlják, hogy – ha van szabad férőhely – elhelyezik a hajléktalan személyek átmeneti szállásán?
• Ésszerű-e utcára tenni valakit az adóssága miatt, hogy aztán az adóssága többszörösét  kitevő közpénzből lássák őt el mint hajléktalant?
• Ad-e a kormány és a helyi önkormányzat érdemi segítséget és valódi lehetőséget a rászoruló polgároknak ahhoz, hogy kikerüljenek egy olyan adósságspirálból, amibe bármilyen okból – akár nekik felróható okokból is! – belekerültek?

A konkrét tatabányai ügyben őszintén reméljük, hogy a polgármester méltányosan dönt, és esélyt ad a város egy rászoruló lakosának, hogy rendezze a hátralékát, megőrizze a lakhatását, és elkerülje a hajléktalanná válást. Ellenkező esetben nem lesz más választásunk, mint hogy polgári engedetlenséggel (élőlánccal) akadályozzuk a kilakoltatást.