Amíg az önkormányzat nem képes partnerként kezelni lakóit, addig a rendrakásra tett kísérlet emberek és családok értelmetlen kilakoltatását eredményezheti. Őket jelenleg csak a meghosszabbított moratórium védi lakhatásuk elvesztésétől. Aktivistánk beszéde június 14-i pécsi sajtótájékoztatónkon.

Aradi Fanni vagyok, A Város Mindenkié csoport aktivistája. Azért vagyunk ma itt, érdekvédő szervezetként, önkormányzati bérlőkkel közösen, mert holnap, június 15-én hosszú idő után ismét összeül a képviselőtestület. 

Jelenlétünkkel, mondanivalónkkal üzenjük a képviselőknek: a lakhatási válság mélyülése  helyben csak az ő munkájukkal akadályozható meg! 

A fejetlenség veszélyes helyzetet teremt, és az elmúlt két évben tapasztaltak azt mutatják, hogy a városvezetés alábecsülte a késlekedés következményeit.

És bár a hatékonyság jegyében már a második alpolgármester lett felelőse a témának, az ígért – és elvileg készülő – lakáskoncepcióról mindeddig semmi nem derült ki a nyilvánosság és a lakók számára.

A jelenleg is érvényes fideszes helyi Lakásrendelet kapcsán a mai napig nem zajlott hatásvizsgálat, nem mérték fel az abban foglaltak társadalmi következményeit. A lakásgazdálkodás működésében azonban a mai napig ez a rendelet érvényesül, szabályozásaival arra kényszerítve a rendszert, hogy egyetlen eszköze a kilakoltatás legyen.

A Lakásrendeletben foglaltak hatására tovább növekedett a szerződés nélkül bérlakásokban élők száma, jelenleg több mint ezren élnek jogbizonytalanságban. A rugalmatlan, szankciókra épülő rendelet által megkötött lakásgazdálkodás eddig sem kedvezett az együttműködésnek, ám az elmúlt időszakban elindult rendezési folyamat – lakáskoncepció hiányában – következetlenül és hibásan jár el számtalan esetben.

Tavaly nyáron a mindössze 7 ügyintézővel működő Lakásosztály kapta feladatául a részletfizetési kérelmek egyéni elbírálását. Pécsett az önkormányzati bérlakásban élők 60%-ának van lakbérelmaradása. A több mint 2000 háztartás helyzetének rendezése egyéni elbírálásban – lakásrendelet módosítás hiányában – nehéz, lassú, és sok esetben eleve nem lehetőség. Az önkormányzat nem működhet együtt több mint 500 bérlővel, akik tartozásuk mértéke és jogviszonyuk tisztázatlansága miatt nem jogosultak részletfizetésre.

Ők azok, akik most kilátástalanságban és bizonytalanságban várják sorsukat. 

Az adósságok behajtásában érdekelt önkormányzat egyelőre nem mutatott érdemi javaslatot az adósságok kezelésére, azonban következetesen figyelmen kívül hagy olyan tényezőket, amelyek utólagos felülvizsgálata elengedhetetlen kellene, hogy legyen a nehéz helyzetbe került lakók helyzetének megoldásához.

Ilyen például a kiszabott lakbér mértékének felülvizsgálata, és a szociális helyzetet figyelembe véve a tartozás visszamenőleges csökkentése. A felgyűlt, sok esetben behajthatatlan kintlevőség csak átfogó, alacsonyküszöbű adósságrendező program kíséretében elképzelhető.

A 2017-ben, a Fidesz által megszüntetett szolgáltatás számtalan család számára jelentette az adósságcsapdából való kikerülés lehetőségét. Azóta egyedül az EU-s pénzből működő TOP programok akcióterületein élők vehettek részt együttműködésben, ám csak a projektidőszak végéig.

A projektesített lakásgazdálkodás tehát véges, ráadásul rövidtávú hatása csak szűk területeken érvényesül, eredménye nem terjed ki az ebből kieső többezer háztartásra.

Nem is terjedhet, hiszen a jelenleg érvényes Lakásrendelet nem ad lehetőséget a jó gyakorlat további alkalmazására, így sem a tartozások tartós csökkenése, sem a jogviszonyok rendeződése nem lett következmény.

A rendrakás pedig kulcsfontosságú egy olyan rendszerben, amelyre – érdemi lakáspolitika hiányában – szóbeli megállapodásokon alapuló lakáskezelés, a lakáskiutalási rendszer befagyása, egyre romló állapotú lakásállomány, és jogviszonyaikat sorban elveszítő bérlők jellemzőek.

Amíg az önkormányzat nem képes partnerként kezelni lakóit, addig a rendrakásra tett kísérlet emberek és családok értelmetlen kilakoltatását eredményezheti. Őket jelenleg csak a meghosszabbított moratórium védi lakhatásuk elvesztésétől.

Az önkormányzat kaotikus nyilvántartását, a jogtalanul követelt kintlevőségeket, az elmúlt évtizedek önkormányzati mulasztását figyelmen kívül hagyó közműkikapcsolások, fenyegető hangvételű bérleményellenőrzések és írásbeli lakáselhagyási felszólítások az aggasztó jelei annak, hogy valahol mégis súlyos döntések születnek a bérlők és bérlakások sorsáról – koncepció hiányában – önkényesen.

A káoszban a rendrakást a rendelettel kell kezdeni. A holnapi a veszélyhelyzet utáni első élő Közgyűlés. Arra kérjük a képviselőket, kérdezzék meg: hol tart ez a munka? Mi a válasz a bizonytalanságban élő lakók sorsára?