Sajnos vannak emberek, akik arra kényszerülnek, hogy a legnagyobb hidegben is az utcán töltsék az éjszakákat. Megfelelő – illetve egyáltalán létező – lakáspolitika hiányában ez ma Magyarországon természetes.

Az elmúlt hetekben éjszakánként nagyon hideg volt. Február 11-től 16-ig ún. vörös riasztás is érvénybe lépett az extrém hideg miatt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hajléktalanellátó-rendszer számos intézménye a körülményekre tekintettel elengedi a korlátozó feltételeket, s válogatás nélkül fogadja az utcáról érkezőket. Ezek a „túlélési pontok” a vörös riasztás időtartama alatt nem küldenek el éjszakánként senkit.

A téli időszakban kiemelten fontosak a lakossági bejelentések. Hatalmas segítséget jelent a hajléktalan emberek és a hajléktalanellátásban dolgozó segítők számára, ha a városlakók odafigyelnek egymásra, és az éjszaka az utcán fagyoskodókról tájékoztatják a diszpécserszolgálatokat. Az életveszélyes hideg idején mindez természetesen hatványozott jelentőséggel bír.

A 20 óra után életbe lépő kijárási korlátozások következtében sokkal kevesebben vannak az utcákon. A lakossági bejelentések száma a tavalyi bejelentéseknek alig harminc százaléka.

Annak érdekében tehát, hogy a megfelelő információk eljussanak a diszpécserszolgálathoz a rászorulók hol- és hogylétéről, valamint a fedél nélkül élőkhöz a vörös kódról és a túlélési pontok elhelyezkedéséről, a mi önkéntes aktivistáink is- az Utcáról Lakásba Egyesület csapatával közel 80-an-  járták a várost esténként 7-től 10 óráig a vörös riasztás intervallumában.

Általános tapasztalatként számolhatunk be arról, hogy a fedél nélkül élők közül sajnos igen sokan a szélsőséges hidegben is  ódzkodnak az ellátóintézmények igénybevételétől, ismervén az ottani állapotokat.

Az, hogy a fagyhalál és az ellátórendszer közötti választás valós dilemma, a legkiábrándítóbb tények egyike. Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy az ellátóintézményekben dolgozók nélkülözhetetlen, embert próbálóan sok, mélységesen alulfizetett és méltatlanul megbecsületlen munkát végeznek.

Egy további, szerencsére kevésbé általános tapasztalat összefügg egy tegnapelőtt a Blikkben és később a Mércén is megjelent hírrel. Az írás arról számol be, hogy két rendőr megmagyarázhatatlan kegyetlenséggel megalázott és megvert két hajléktalan embert. Sokkolóval, ököllel és lábbal.

Nagyon sok esetben a rendőrök részéről emberséges, odaforduló, segítőkész magatartással találkoztunk. Ezzel szemben sajnos számos olyan esetről is tudunk, amelyik a Blikk által megírt eset mintájába illeszkedik.

Február 16-án csütörtök este 9 és 11 óra között a Király utca – Nagydiófa utca – Károly körút által határolt területre összpontosuló „életmentő járőrözésünk” közben kutyasétáltatókkal, luxusautók mellett álldogáló kétes alakokkal, hat hajléktalan emberrel, valamint rendőrökkel és az őket kísérő gépfegyveres katonákkal találkoztunk.

A rendőrök minket (két fiatal, középosztálybeli férfit) egy alkalommal sem állítottak meg. A hat fedél nélkül élő polgártársunk közül azonban négyen tudtak felmutatni bírságos papírt. Az osztályalapú diszkrimináció olyannyira látványossá vált, hogy nyomasztó volt az utcán tartózkodni.

Az állam nem egyszerűen megfeledkezik a legszegényebb állampolgárairól, hanem kiszolgáltatja őket a felfegyverzett házmestereknek.

A négy férfira rótt pénzbüntetést feltehetően az alapján határozták meg, hogy mennyire hiányos az öltözetük és milyen idősek. A legalacsonyabb bírság 5000 forint volt (alulöltözött, idős, súlyosan alkoholbeteg férfi), a legmagasabb pedig 50 000 forint (három napja az utcára került fiú, meleg ruhák, egészséges).

Iszonyatos felelőtlenség ilyen kiszolgáltatottságban élő embereket –jóhiszeműen feltételezve, hogy–  mindenfajta iránymutatás nélkül ítélkező rendőrökre bízni. Tudniillik 5000 forint egy olyan ember számára, aki a tél öt leghidegebb napján az utcán tartózkodik, életmentő lehet. Egy olyan ember számára, aki 60 000 forintból él egy hónapban az utcán, 50 000 forint elvétele a végső egzisztenciális megsemmisítéssel azonos. A 20 órakor életbe lépő kijárási korlátozás ezen nem változtat.

Summázva:

Nem bölcs dolog pénzbírságot kiszabni a hajléktalan emberekre, mert ez nem segíti őket abban, hogy lakáshoz jussanak.

Kérjük a rendőri testület ilyesmire hajlamos tagjait, hogy legyenek belátással, és ha lehet, se bírsággal, se pedig ököllel, lábbal vagy elektromos sokkolóval ne nehezítsék tovább azok sorsát, akiknek alapból is nehéz. Ne használják ki a kijárási tilalmat a legszegényebb állampolgártársaink vegzálására, üldözésére!