Megemlékezésül megosztjuk veletek azt a szöveget, amellyel Kovács Gábor Tamás barátunkat, aktivista társunkat 2019-ben a TASZ Szabad Díjára jelöltük.
Amióta ismerjük csodáljuk őt azért, amit csinál és képvisel. A háttérben, csendesen, saját lehetőségeihez mérten nagyon sokat tesz azért, hogy Magyarország igazságosabb és jobb hely legyen azok számára is, akik hozzá hasonlóan saját otthon nélkül kényszerülnek élni.
Hosszú ideje hajléktalan, lakását egy lakásmaffia-ügyben vesztette el. Korábban mentőápolóként és buszvezetőként dolgozott, jelenleg nyugdíjas. 2010-ben a Külső Mester utcai hajléktalanszállón találkozott A Város Mindenkié csoporttal, elmondása szerint először az „írói énjét” fogta meg a csoport: hogy itt lehet írni olyan témákról, amik őt érintik, érdeklik, mint például a hajléktalanság és az alkoholizmus.
Gt, ahogyan a csoportban becézzük őt, nagyon szeret olvasni, írni, tanulni, az AVM egyik nyári egyetemén is előadott. Az AVM hatására, 55 évesen kezdett el teológiát hallgatni egy főiskolán. Részben az ottani szemináriumaihoz írt dolgozatokhoz, részben pedig önszorgalomból tanulmányozza az erőszakmentesség és az erőszakmentes ellenállás filozófiáját, elsősorban Gandhi írásait. Csoszó Gabriella „Fotózás és aktivizmus” kurzusának is hallgatója volt, azóta is képzi magát fotózásból, fényképeivel az AVM munkáját segíti: akciók, események fotósaként megörökíti a csoport munkájának legfontosabb pillanatait.
Az AVM aktív tagjaként sokféle feladatot vállal. Jelenleg az AVM egyik rangidős és legmegbízhatóbb tagja. Korábban elsősorban a hajléktalanság kriminalizációja, a hajléktalan emberek által épített kunyhók illegális lerombolása és a hajléktalan embereket sújtó zaklató igazoltatások ellen, valamint a lakcím nélküliek érdekében szervezett kampányokban volt aktív, de részt vett a Bihari utcai kilakoltatások ellen szervezett munkában is. Ő szervezte – odaadással és megbízhatóan – az AVM-nek azt a programját, amiben adomány szemüvegeket gyűjtöttünk, azokat önkéntes optikusokkal bemérettük, majd egy szemészeti vizsgálat után arra rászoruló hajléktalan emberek között osztuttuk szét. Egy időben ő koordinálta az AVM tagjainak tartott ingyenes bevezető angol órákat is. Az AVM kommunikációs munkacsoportjában is szerepet vállal, ő az egyik gondozója a csoport Facebook oldalának. Nagyon fontos neki a más elnyomott csoportokkal való szolidaritás, gyakran képviseli ehhez kapcsolódó alkalmakon az AVM-et.
Ami a legfontosabb: évek óta ő végzi az AVM egyik legnehezebb és legnagyobb felelősséggel járó feladatát, a csoport fő szervezési találkozójának a koordinálását, amit két alapító szövetséges tag, Udvarhelyi Tessza és Misetics Bálint után ő vállalt el először az AVM hajléktalan tagjai közül. Ez egyebek mellett azt jelenti, hogy heti rendszerességgel előkészíti a talákozókat, összegyűjti az összes témát, amiről a találkozón beszélnünk kell. Ő az, aki biztosítja, hogy minden kampány- és munkacsoport-találkozóról eljussanak az információk a nagycsoport találkozóira, vezeti az AVM naptárát és nyomon követi a „külsős megkeresések” sorsát.
Gábornak először 2005-ben és azóta többször infarktusa volt, legutóbb a implantált defibrillátor hozta vissza a klinikai halálból. Az utóbbi években vissza-visszatérően hosszabb kórházi kezelésekre szorul. Ilyenkor is mindig azt kéri, hogy könyveket vigyünk be neki, hogy olvashasson; illetve a laptopját, hogy tudja követni a csoport munkáját. Egyik hosszabb kórházi tartózkodása alatt kapott az alkalmon, és egy ottani program keretei között beletanult a fazekasságba: barátait saját készítésű tányérokkal, bögrékkel és különböző dísztárgyakkal lepte meg.
Azt mondja: le is lehetne feküdni és hagyni, hogy ne történjen semmi, meg lehet dolgozni is és aktívan tenni azért, hogy más legyen.
Ő ez utóbbit választja, komoly betegséggel küzdve, sokszor fáradtan, de itt van, és ő a láthatatlan háttérmunkás, aki folyamatosan, kitartóan dolgozik a változásért. Már nehezen bírja, ha hosszú ideig kell állnia valahol, és az előállítás is biztosan megviselte volna, mégis önként jelentkezett az AVM egyik kilakoltatás ellen szervezett polgári engedetlenségi akciójába, hogy ő is élőlánccal védje egy sokgyermekes családot az elhelyezés nélküli kilakoltatástól.
Nem hagyja magát: amíg csak az egészsége engedte, biciklivel járt kőbányáról a belvárosba és vissza. De nem csak az AVM-ben aktív, és nem csak a biciklizéssel teszi próbára a szervezetét. Aktív szerepet vállalt a Szociális Építőtábor nagykanizsai lakóház-felújításaiban, tavaly pedig egy jótékonysági kampány keretében – külön orvosi engedéllyel – 100 métert úszott, és ezzel több mint 150 ezer forint adományt gyűjtött, hogy ferencvárosi hátrányos helyzetű gyerekek fotózást, önkifejezést, képviseletet tanulhassanak. Az AVM közösségi életében is fontos szerepet játszik: nagy szakállára tekintettel, hagyományosan ő a csoport mikulása.
Gábor idén 62 éves, jelenleg az OIKOS-Segítőházban él.
Gábor azon kívül, hogy hajléktalan, súlyos, tartós és visszatérően életveszélyes betegségekkel küzd, az ideje nagy részét mégis azzal tölti, hogy másokért – mások lakhatásáért, szabadságáért, egyenlőségéért és méltóságáért – dolgozik. Szerintünk éppen ezért ő a legszabadabb ember: mert azáltal és ahogyan a társadalmi igazságtalanságok ellen küzd, a saját helyzetéből és egészségi állapotából fakadó korlátokon is fáradhatatlanul felülkerekedik.
Misetics Bálint, Faragó Reni