A Város Mindenkiét nagyon sokan keresik meg amiatt, hogy elvesztették a lakhatásukat vagy ez fenyegeti őket. Bár teljesen önkéntes alapon működő érdekvédelmi csoportként kevés eszköz áll a rendelkezésünkre, mindenkinek megpróbálunk tanáccsal vagy egyéb módon segíteni. A Kilakoltatás naplók sorozatot azért indítottuk útjára, hogy láthatóvá váljon az a küzdelem, amit kiszolgáltatott emberek nap mint nap folytatnak a lakhatásukért és a méltóságteljes életért. Hosszú távon célunk, hogy a lakhatáshoz való jog mindenkit megillessen Magyarországon, amihez az is kell, hogy láthatóvá váljon a tömegeket érintő lakhatási válság. Az alábbiakban az elmúlt hónapokban és a 2018. november 15-én életbe lépett kilakoltatási moratórium alatt hozzánk érkező rengeteg segítségkérés közül mutatunk be néhányat.

Decemberben keresett meg minket egy nő, aki az egyik budai kerületben bérelt lakást egyetemista fiával egy magántulajdonostól. Korábban kiderült, hogy a lakás fűtési rendszere rossz, a javítás több százezer forintba került volna, amit a tulajdonos nem volt hajlandó kifizetni. Ezen kívül az árammal is gondok voltak, leszerelték a villanyórát, majd előre fizetős órát szereltek fel, amihez nem, illetve csak nagy huzakodás után voltak hajlandóak kódot adni. Nagyon gyorsan megromlott a kapcsolat, így abban állapodtak meg, hogy nem maradnak a lakásban, lelakják a kauciót és elköltöznek. A tulajdonos nem várta meg a megbeszélt határidőt, hanem már előtte „verőembereket” bérelt fel, akik fenyegették, zaklatták a családot. A nő nagyon félt, abban kért tőlünk segítséget, hogy minél előbb legyen hová menniük. Mi abban tudtunk nekik segíteni, hogy átmenetileg bekerüljenek egy olcsóbb munkásszállóra. Mivel mindketten keresnek, remélhetőleg hamarosan tartósabb lakhatásba tudnak költözni.

A kilakoltatási moratórium érvénybe lépése után keresett meg minket egy ötgyermekes család, akik évek óta a XX. kerületben élnek egy pici albérletben Azért kerestek meg minket, mert a tulajdonos az adott hónapban valami miatt néhány nappal korábban kérte el a bérleti díjat, mint szokta, és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem fizetik ki, akkor azonnal el kell hagyniuk a lakást. A családnak ez azért okozott nehézséget, mert a fizetést és a családi támogatásokat csak később kapják meg, és a hónap végére így is mindig elfogyott a pénzük. Vagyis esélyük sem volt korábban kifizetni az esedékes lakbért, mint az eredetileg megbeszélt időpontokban. Ebben az esetben pedig a tulajdonos azonnal utcára akarta rakni őket. Mivel a tulajdonossal nem sikerült kapcsolatba kerülnünk, a családnak abban tudtunk segíteni, hogy közösségi gyűjtéssel összegyűjtöttük a lakbérre szükséges pénzt, amit így időben át tudtak adni a tulajdonosnak. Az ígéret szerint a család márciusig maradhat a lakásban. 

Érdemes kiemelni, hogy mindkét fenti kilakoltatásra a végrehajtási törvény és ezen belül a téli kilakoltatási moratórium megsértésével került volna sor – ahogyan az a tapasztalataink szerint igen elterjedt a magánbérlemények esetében.

Még november elején, a kilakoltatási moratórium előtt keresett meg minket egy idős nő, aki egy kicsi, nagyon rossz állapotú budai önkormányzati bérlakásban  él 25 éve. Korábban élettársával lakott a lakásban, aki meghalt, az önkormányzat szerint pedig ő nem volt jogosult a bérlői jogviszony folytatására, , így jogcím nélkülivé vált. A nőnek van rendszeres jövedelme, a korábbról maradt közműdíj tartozást visszafizette, a lakbérrel pedig sosem maradt el. Az önkormányzat ennek ellenére sem volt hajlandó helyreállítani a jogcímét és egészen addig ki akarták lakoltatni a nőt, ameddig az AVM nem lépett be a képbe. Mi többször egyeztettük a helyi szociális szakemberekkel, üzenetet hagytunk a helyi polgármesternek és mozgósítottuk a helyi ellenzési politikusokat. Ennek eredményeképpen a kilakoltatást felfüggesztették legalább 2019. április 30-ig, a kilakoltatási moratórium lejártáig. A nő azóta is folyamatosan próbál időpontot kérni a polgármesterhez, egyelőre eredménytelenül.

Ez a történet ahhoz a ferencvárosi kilakoltatáshoz hasonló, amelyben egy gyermekes családot tett utcára az önkormányzat, utána pedig befalazta azt a földszinti, penészes lakást, nyilvánosan felvállalva, hogy a lakás állapota nem teszi lehetővé, hogy bárki másnak kiadják, költeni pedig nem akarnak rá. A fenti budai önkormányzati lakás is annyira rossz állapotban van, hogy minden bizonnyal hosszú ideig (vagy akár az ingatlan eladásáig vagy lebontásáig) üresen állna, ha utcára tennék a jelenlegi lakóját – akinek viszont esélye sincsen bárhol máshol laknia. 

November elején keresett meg minket egy fiatal nő, aki egyedül neveli négyéves fiát. Családi konfliktusok miatt nagyon gyors határidővel kellett elhagynia lakását és azért keresett meg minket, hogy tudunk-e neki segíteni anyaotthont vagy olcsó albérletet találni. Minden anyaotthont és családok átmeneti otthonát felhívott, amit csak tudott, de mivel sehol sem volt hely, mindenütt csak a várólistára tudott felkerülni. Végül a nyilvánossághoz fordultunk, hogy olyan albérletet keressünk, ami számára is megfizethető lenne. Többen jelentkeztek, akik vagy ötleteket adtak vagy maguk is felajánlottak rövidebb tartózkodási lehetőséget, amiért nagyon hálásak voltunk mi és a család is. Végül sikerült abban a vidéki városban albérletet találnia, ahol a munkája is volt, így szerencsére a helyzet megnyugtatóan rendeződött.

Az október 23-i ünnep előtt néhány nappal keresett meg minket egy család, akik tizenhárom éve laknak négy gyermekükkel Erzsébetvárosban. Mindkét szülő dolgozik. Vilmos festő, Krisztina pedig takarító. A kiskorú gyerekek a kerületi iskolákba járnak, a legidősebb lány munkát keres, de szeretne még tanulni is. A család 2010-ig egy 35 nm-es önkormányzati lakásban lakott. Mivel a lakás penészes és nedves volt, valamint túlzsúfolt az akkor hét tagú családnak, minőségi lakáscserét kértek a tulajdonos önkormányzattól. Miután a család megkapta a nagyobb cserelakást, nagyon boldogok voltak. Noha a felújítás költségei, a család alkalmanként nehéz anyagi helyzete és az önkormányzat felelőtlen magatartása miatt jelentős tartozásuk halmozódott fel, a lakásból jórészt valóban lakható otthon lett – az önkormányzat 2018. október 24-én mégis utcára akarta tenni a hattagú családot. Mivel az ünnep alatt nagyon nehéz volt bármilyen érdekvédelmi munkát folytatni, a nyilvánossághoz fordultunk az ügyben és több helyi és országos politikust is megkerestünk, hogy segítsen legalább elhalasztani a kilakoltatást. A család is próbált kapcsolatba lépni azokkal a helyi ügyintézőkkel, akiknek lehetősége volt a kilakoltatás leállításában. Végül a nyilvánosságnak és a sok megkeresésnek köszönhetően a családnak sikerült soron kívül időpontot kapnia a helyi vagyonkezelő vezérigazgatójától, aki megígérte, hogy elmarad a kilakoltatást, a szerződés visszaállításáról és a tartozások visszafizetéséről pedig később fognak egyeztetni.

Még a nyáron keresett meg minket egy Budapesten élő idősebb nő, aki egyedül lakik abban a lakásban, amit korábban elárvereztek. A lakáskiürítési eljárás még folyamatban van, ennek ellenére az új tulajdonos több alkalommal is megpróbálta őt törvénysértő módon kirakni onnan. Az egyik ilyen alkalommal elvitték a bejárati ajtaját, és amikor látták, hogy a lakás egy másik ajtajával igyekszik pótolni, a többi ajtót is elvitték a lakásból. A nő a hiteltartozást nem vitatja és a lakást is hajlandó elhagyni, ha ez jogszerűen történik meg, de addig nem. Mivel nem volt bejárati ajtaja, félt elhagyni a lakást és ezért az ügyeit is nagyon nehezen intézte. Neki végül azzal tudtunk segíteni, hogy közösségi gyűjtés segítségével összegyűjtöttük az ajtó visszaépítéséhez szükséges pénzt. Azóta a nő már többször jár az AVM csoport találkozóink is és sokkal szabadabban tudja élni az életét, hiszen nem fél ott hagyni a lakást, amit így jobban be is tud fűteni. 

Fotó: Vörös Anna