Sokan kérdezik tőlünk, mi is a baj az új törvénnyel, ami akár elzárással is büntetheti a hajléktalan embereket, de minimum bekényszeríti őket a hajléktalanellátó rendszerbe. Összeszedtük azokat a kérdéseket, amikkel a leggyakrabban fordulnak hozzánk és megírtuk rá a válaszokat is. Reméljük, így már mindenkinek tisztább képe lesz arról, miért is teljesen értelmetlen az új szabályozás és miért lenne szükség büntetés helyett lakhatásra és megfelelő jövedelemre ahhoz, hogy senkinek se kelljen se az utcán, se hajléktalanszállón élnie.

 

1. Miért nem mennek be a szállókra a hajléktalan emberek, amikor ott ingyen kapnak a szállás mellett enni-inni és még mosnak is rájuk

Szinte semmi sincs ingyen, sokféle hajléktalanszálló létezik és ezek közül nagyon sok helyen fizetni is kell a szállásért – főleg a jobb minőségű helyeken. Az átmeneti hajléktalanszállón a szállás díja 9 és 22 ezer forint között mozog, plusz havonta előtakarékosságot is kell gyűjteni, ami kb. 10 ezer forint. A többi intézményben változó a helyzet, néhol ingyenes a szállás, de ott nagyon rossz a lakhatási körülmény.

Ezen kívül, senki sem mos a hajléktalan emberre, azt magának kell elintézni még egy átmeneti szállón belül is úgy, hogy feliratkozik szociális munkásnál és kap egy időpontot, amikor moshat. Van, ahol ezért is fizetni kell. Plusz sok az ágyi poloska, konyhai csótány és az egyéb élősködő. Sok intézmény nagyon leromlott műszaki állapotban van.

Az ellátó intézményekben nehéz állampolgárnak éreznie magát a hajléktalanságba jutott embernek, sokszor hatalmi, függő játszma alakul ki az ott dolgozókkal és az ott lakókkal is. Mindenhol több emberrel egy szobában kell aludni (a fizetős helyeken kevesebbel, az ingyenes helyeken nagyon sokkal), emiatt nincs privát szféra sem. Ráadásul a jobb minőségű helyeken az ember csak limitált ideig tartózkodhat.

Van olyan hajléktalanellátó intézmény, ahol nem fogadják be pl.  a fogyatékossággal élő embereket, mert a hely semmilyen szempontból nem akadálymentes. Ha valaki a párjával szeretne egy helyen „lakni”, ez a mai rendszerben szinte lehetetlen.

2. Igaz, hogy azért nem mennek be a szállókra az emberek, mert a szállás másik kerületben van, ahova nem akar menni?

A hajléktalanellátásba nem kerületek szerint kerülnek be a hajléktalanságra jutott emberek, hanem ott kell élniük, ahol épp van üres férőhely. Egy jó átmeneti hajléktalanszállóra hosszú a várólista, és ezután még felvételi beszélgetésen is át kell esnie a jelentkezőnek. Addig pedig a hajléktalan ember csak várja a választ, hogy bekerült-e az intézménybe.

A lakcím bejelentéssel is gond adódik néha, mert az intézmények nem mindig jelentik be az embert annak ellenére, hogy ez kötelező lenne. Ráadásul ha még be is jelentik, a munkahelyek sokszor nem fogadják el az intézményi lakcímet, főleg ha csoportosan jelentkeznek állásra.

3. Igaz, hogy sokan szenvedélybetegek és ezt a szállón nem hagyják nekik?

Vannak szenvedélybetegek is a hajléktalan emberek között, de a hajléktalanság okai ennél szerteágazóbbak és a legtöbb hajléktalan embernek nincsenek alkohol vagy egyéb függőségi problémái. Ráadásul a legtöbb intézmény egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy szenvedélybetegeknek megfelelő ellátását nyújtson.

Az állami és önkormányzati lakáspolitika hiánya mellett, ami a hajléktalanság legfőbb oka, a következő személyes tényezők is szerepet játszanak abban, ha valaki elveszíti az otthonát: válás, kilakoltatás, bántalmazás, családon belüli erőszak, hátralékok, deviza- vagy más hitelfelvétel, fogyatékosság, tartós betegség, munkanélküliség és még a minimálbérnél is alacsonyabb jövedelem.

4. Igaz, hogy azért, nem mennek be szállóra, mert nem szeretik a szabályokat?

Sok ember együttélése nagyon nehéz és ember legyen a talpán, aki egy ilyen intézményben minden formális és informális elvárásnak megfelel! A hajléktalanszálló olyan, mintha valakinek 50-60 éves korában is egy nagyon szigorú kollégiumban kellene élnie 20-30 vagy még több társával.  A házirenddel mindenhol sok a gond, illetve a káosz, mert az intézmények között nagyon változó a házirendek szövege. A szállón élő emberek sokszor nincsenek megfelelően tájékoztatva a házirendről vagy arról, hogyan tudnak jogorvoslatot kérni.

5. Tényleg nem ingyenes mindegyik hajléktalanszálló?

Nem! A hajléktalanszállók kb. fele nem ingyenes. A hajléktalanellátásról az érintettek szemével itt lehet olvasni.

6. Most akkor van annyi hajléktalanszálló, hogy mindenkinek lenne helye? Végül is hány hajléktalan van és hány szálláshely?

A hajléktalanellátó rendszerben tavasszal, nyáron és ősszel kb. 10 ezer férőhely található éjjeli menedékhelyeken, átmeneti szállásokon és hajléktalanok rehabilitációs otthonaiban, ez a téli időszakban kb. 1500 férőhellyel megnő, de nemazért, mert ilyen sok új szállást nyitnak, hanem mert a legtöbbször a már meglévő helyekre több embert engednek be, így még inkább túlzsúfolttá válnak az amúgy is szűkös szállók. Az őszi és téli időszakokban a jobb minőségű, fizetős szállók lényegében 100%-os kapacitáson működnek és csak az ingyenes, de nagyon alacsony minőségű tömegszállásokon van csak szabad hely.

A Menhely Alapítvány becslése szerint egyetlen téli napon min. 14 ezer ember van hajlék nélkül – vagyis minden egyes napon minimum 2-3 ezren biztosan nem férnek be még a megnövelt kapacitású hajléktalanszállókra sem.

A Város Mindenkié hivatalos adatok alapján számolt becslése alapján 2015 során

• legalább 12 ezer ember kényszerült arra, hogy legalább egy éjszakát éjjeli menedékhelyen, azaz a legalacsonyabb színvonalú szállásnyújtó ellátást vegye igénybe
• 9000 ember élt átmeneti szálláson
• több, mint 30 ezer ember vett igénybe alatt nappali ellátást, vagyis szüksége volt segítségre alapvető szükségleteinek kielégítésében segítségre
• utcán legalább 3000 ember élt
• közel 9 ezer ember élt családok átmeneti otthonában, vagyis ennyi ember volt, akinek a családjával együtt nem volt hol laknia

7. Tényleg el kell hagyni reggel a szállót? Napközben hol tudnak lenni, ha el kell hagyni reggel a szállót?

Az ingyenes éjjeli menedékhelyek délután 6 és reggel 8 között vehetők igénybe, ezután ezeket az intézményeket el kell hagyni. Az átmeneti szállókon – ahol a lakók fizetnek az ott tartózkodásért – egész nap bent lehet tartózkodni. A szabálysértési törvény módosítása kapcsán meghosszabbították a nappali melegedők nyitvatartását, amik most már reggel 8 és délután 6 között kell, hogy nyitva legyenek, a hét minden napján.

8. Miért nem mennek el dolgozni a hajléktalanok, amikor rengeteg álláshirdetés van (pl. takarítói)?

A hajléktalan emberek 10%-a rendszeres munkaviszonnyal rendelkezik, 20%-uk alkalmi munkát végez, 30%-uk pedig valamilyen típusú nyugdíjat kap, vagyis aktív korában volt munkaviszonya. A többiek közül nagyon sokan hulladék-újrahasznosításból élnek, ami nincs elismerve munkaviszonyként. Mindezzel együtt, 2018 januárjában a hajléktalan emberek 20%-a kevesebb, mint 20 ezer Ft-ból, 60%-a pedig kevesebb, mint 50 ezer Ft-ból élt. Vagyis annak ellenére, hogy van valamilyen jövedelmük, az messze nem elegendő ahhoz, hogy lakást béreljenek – de akár arra sem, hogy megfelelően táplálkozzanak.

Sokan azért sem tudnak elmenni dolgozni, mert a munkahelyek nem fogadják el az intézmény címét, illetve sokaknak egyáltalán nincs lakcíme. A munkahelyek rendszerint ragaszkodnak ahhoz, hogy a lakcímkártyán legyen pontos lakáscím. Az ún. település szintű lakcímet gyakran szintén nem fogadják el.

Sok hajléktalan embernek nagyon leromlott az egészségi állapota, sok köztük a tartós beteg is. Sokan túl betegek ahhoz, hogy dolgozzanak (vagy csak nagyon kevés fajta munkát tudnak vállalni), de nem elég súlyos betegek ahhoz, hogy szociális ellátást kapjanak. Ezek egy része olyan betegség, ami nem feltétlenül látszik. Sokan éppen olyan életkorban vannak, amikor még nem tudnak nyugdíjba menni, de már nem szívesen alkalmazzák őket. Tehát elmételileg dolgozhatnának és dolgoznának is, de ahol tudnának dolgozni, ott a munkáltatók nagyobb eséllyel fiatalabb és egészségesebb embereket vesznek fel.  A fogyatékossággal élők közül is csak azt veszik fel, akik tudnak önállóan ellátni magukat és képesek a munkafolyamatot átlátni is.

A takarítói állás közepes erősségű fizikai munka, ráadásul sok helyen bizalmi állásként is kezelik, így egyáltalán nem jellemző, hogy akárkit felvesznek ezekre az állásokra. Összességében tehát jó fizikai állapotban lévő, fiatal és állandó lakcímmel rendelkező munkavállalókat keresnek, aminek a hajlék nélküli emberek jó része nem tud megfelelni.

Végül, önmagában az, hogy valakinek van munkahelye, még nem jelenti azt, hogy máris tud albérletbe menni – nagyon sokan nem keresnek eleget ahhoz sem, hogy egy szobát kifizessenek.

9. Nem lehet, hogy még a börtön is jobb nekik, mintha megfagynának az utcán?

A börtön senkinek sem jobb – éppen azért alakították ki ezeket az intézményeket a társadalmak, hogy oda senki se akarjon menni.

Ha Önnek feltennék a kérdést, hogy az utcán, egy erdei kunyhóban szeretne élni vagy például a Váci börtönben, és őszintén belegondoln a válaszába, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a börtönt választaná. Az utcán élő emberek ugyanolyan életet próbálnak élni, mint mindenki más, csak sokkal nehezebb körülmények között – vannak barátaik, ismerőseik, beszélgetnek másokkal, ügyeket intéznek, dolgoznak és általában a létfenntartásukért küzdenek. A börtön lényege az élet normális menetétől való megfosztás, a személyes szabadság teljes korlátozása. Ez senkinek sem „jobb”.

Ami pedig az utcán megfagyást illeti, a rendőrség adatai alapján 2017. október 15. és 2018. március 31. között 120 ember halt meg gyaníthatóan vagy megállapítottan kihűlésben, akik közül  46-an közterületen, 74-en pedig magánterületen haltak meg a hideg miatt. Vagyis a kihűléses halálesetek 62%-a fedett helyen, feltehetően lakásban történt. A fagyhalált nem a börtönnel lehet megakadályozni, hanem azzal, ha mindenki megfelelően fűtött lakásban lakik.

10. Talán azért kell megsemmisíteni a holmijukat, mert fertőzésveszélyes lehet

Ha egy holmi fertőzésveszélyes, akkor fertőtleníteni kell. Ha viszont nem az, akkor tilos bárkit megfosztani a tulajdonától, az értékeitől és a neki fontos tárgyaktól bármilyen helyzetben is él.

11. Miért kéne ingyen lakást adni bárkinek is?

Senki nem követel ingyenlakást. A lakhatáshoz való jog azt jelenti, hogy megfelelő szociálpolitikai intézkedésekkel az államnak olyan körülményeket kell teremtenie, hogy az a szegénységben élő emberek számára is megfizethetővé váljon. A lakhatáshoz való jog magában foglalja az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmát, és azt, hogy a társadalom minden tagja számára elérhető kell, hogy legyen a megfelelő színvonalú, azaz ivóvízzel, fűtéssel, világítással, csatornázással ellátott lakhatás. A lakhatáshoz való joggal az állam nem ingyen lakást biztosít, hanem olyan intézményrendszert épít ki és olyan lakhatási lehetőségeket teremt, amellyel az alacsony jövedelmű emberek is biztosítani tudják a lakhatásukat, és a bajba jutott emberek ki tudnak jutni nehéz helyzetükből.

12. Úgy hallottam, hogy volt már ilyen próbálkozás, hogy lakásba költöztettek hajléktalanokat, de nem tudtak mit kezdeni vele, hamarosan az utcán voltak megint. Van annak realitása, hogy Elsőként Lakhatást” keretében lakásba költöztessük őket?

Az Utcáról Lakásba Egyesület ötödik éve működtet elsőként lakhatást programokat, amelynek keretében 2017 végéig összesen 15 lakásban lakott 34 olyan ember, akik korábban hajléktalanok voltak. Az egyesület tapasztalatai szerint megfelelő támogatással mindenki képes arra, hogy lakásban éljen, amit az is bizonyít, hogy az 5 éves működés alatt összesen 2 esetben kerültek ki ügyfelek a lakhatási programból.

Egy észak-amerikai kutatásban összehasonlították az Elsőként lakhatás modellt a ma Magyarországon is uralkodó lépcsőzetes hajléktalan-ellátással. A kutatásban 225 súlyosan mentálisan sérült hajléktalan ember vett részt, akinek egy csoportja önálló lakhatást kapott, míg a másik csoport pedig bekerült az ellátórendszerbe. A hároméves kutatás azt igazolta, hogy az Elsőként lakhatás módszerrel még ennél a különösen sérülékeny csoportnál is nagyobb eséllyel lehet tartós sikereket elérni a lakhatás megtartásában: míg az első csoport 3%-a lett csak újra fedél nélküli, a második csoportban ez az arány 25% volt. Vagyis ez a megközelítés nemcsak jelentősen csökkenti a hajléktalan emberek számát, de nagy valószínűséggel meg is előzi az újból hajléktalanná válást.

13. Azért van annyi kiadatlan lakás, mert a törvények az albérlőt védik, ezért a lakástulajdonosok inkább ki sem adják

A Habitat for Humanity szerint hazánkban jelenleg a lakosság 10 százaléka lakik albérletben, a megfizethető és biztonságos bérlakásszektor azonban sokkal több ember lakhatási problémáján tudna javítani. A jelenlegi intézményi, szabályozási és ellenőrzési feltételek mellett a tulajdonos számára kockázatos kiadni a lakását, a bérlőnek pedig nem nyújt hosszabb távon megfizethető és biztos lakhatást a magánbérleti szektor. Vagyis a jelenlegi szabályozás senkinek sem jó, ezért nagyon fontos, hogy mielőtt megváltoztassák!

Fotó: Palotás Ágnes