A parlament döntése alapján ebben az évben a korábbiakhoz képest korábban, azaz a mai nappal indul a kilakoltatási moratórium és sokkal tovább tart: a kilakoltatásokat a jövő áprilisi választások utánra halasztották el. A téli kilakoltatási moratórium meghosszabbítása helyes, de nem elég. Elmondjuk, miért.
Hatályba lépett az néhány hete elfogadott törvény, ami kilakoltatási moratóriumot hirdet idén november 15. és jövő év április 30. között. Magyarországon – több európai országhoz hasonlóan – korábban is volt téli kilakoltatási moratórium: a végrehajtási törvény mostani módosítása a 2005 óta érvényben lévő, december 1. és március 1. közötti kilakoltatási moratóriumot hosszabbítja meg összesen két és fél hónappal.
A meghosszabbított moratóriumot a már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, azonban itt is érvényesek a szokásos téli moratórium kapcsán szabályozott kivételek (az „önkényes lakásfoglalókat” például továbbra is gond nélkül ki lehet lakoltatni, egész évben).
Az évek során a kilakoltatási ügyeletünk, az érdekvédelmi küzdelmünk és a csoportunkhoz kapcsolódó jogsegély-szolgálat, az Utcajogász tevékenységén keresztül nagyon sok kilakoltatási ügyet ismertünk meg. Tudjuk, hogy a kilakoltatás által fenyegetett embereknek milyen sokat jelenthet, ha két és fél hónappal hosszabb haladékot kapnak.
De azt is pontosan tudjuk, hogy a kilakoltatások halogatása nem megoldás.
A kormányzat feladata legelőször is a kilakoltatások megelőzése volna. Az Orbán-kormány a 2015 március elsejével megszüntette az országos lakásfenntartási támogatást – ahelyett, hogy jelentősen növelte volna az összegét, hogy az érdemi segítséget jelentsen a rászoruló háztartásoknak. A korábban a nagyobb települések önkormányzatai számára kötelezően előírt adósságcsökkentési támogatást is megszüntették – ahelyett, hogy az ország minden településén elérhetővé tették volna. A fővárosi Fidesz pedig ezzel párhuzamosan megvonta a fővárosi rezsit-támogatás költségvetési forrásait. A magánbérleti szektorban semmi nem szab határt a lakbérek emelkedésének – sőt, még az önkormányzatok is úgy emelhetik a „szociális bérlakások” lakbéreit, ahogy nem szégyellik.
A kilakoltatás egy folyamat végeredménye, és mindenkinek az a legjobb, ha nem jutunk el odáig. Ehhez pedig olyan lakáspolitikára van szükség, ami mindenki számára megfizethetővé teszi a lakhatást, és megelőzi a családok eladósodását.
Továbbá, a parlamentnek nem azt kellene törvénybe foglalnia, hogy – a közelgő választásokra tekintettel – a végrehajtók március helyett kivételesen csak májusban rakhatják utcára az embereket, hanem azt, hogy tilos bárkit, bármikor utcára tenni. A kilakoltatásokkal nem az a probléma, hogy esetleg hideg időben kerül rájuk sor, hanem az, hogy hajléktalanná tesz embereket. A megoldás nem egy hosszabb-rövidebb téli kilakoltatási moratórium, hanem egy egész éves kilakoltatási moratórium az elhelyezés nélküli kilakoltatásokra.
Ennek a bevezetése történhet fokozatosan, pl. annak az azonnali kimondásával, hogy gyermekes családokat, várandós nőket, tartós betegeket, fogyatékkal élőket és időseket nem lehet minimálisan elfogadható elhelyezés nélkül kilakoltatni. Néhány hete a hat fontosabb nem-szélsőjobboldai ellenzéki párt egyaránt támogatásáról biztosította az AVM 6 lakhatási pontját, így azt is, hogy „a gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatása tilos”, továbbá, hogy az önkormányzatoknak rendeletbe kell foglalniuk: „az önkormányzati bérlakásokból nincs helye az elhelyezés nélküli kilakoltatásoknak”.
Jól mutatja a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát annak az ötgyermekes családnak az esete, akiket néhány hete lakoltatott ki az egyik budapesti kerület egy önkormányzati bérlakásból. A család szerette volna törleszteni a korábban – munkanélküliség miatt – felhalmozódott lakbér-hátralékot, de ezt az önkormányzat nem tette lehetővé. Mivel az önkormányzatoknak nincsen semmiféle elhelyezési kötelezettsége, a családot csak az mentette meg a hajléktalanná válástól, hogy barátok ideiglenesen be tudták fogadni őket. Másik önkormányzati bérlakásra a kerületi lakásrendelet alapján nem pályázhatnak. A magánpiaci lakbérek az elmúlt években a duplájára növekedtek, ráadásul a többgyermekes családokat lakáspiaci diszkrimináció is sújtja – így az is kétséges, hogy tudnak-e megfizethető „albérletet” találni maguknak.
A hosszabb kilakoltatási moratórium önmagában azon sem fog változtatni, hogy jelenleg az önkormányzatok abban érdekeltek, hogy folyamatosan leépítsék lakásállományukat, megszabaduljanak a nemkívánatosnak ítélt lakóktól. A budapesti ingatlanpiac fellendülésével az önkormányzatok a nagyobb tömbjeiket is le akarják bontani, hogy a telkeket eladhassák. A legutóbbi ilyen eset, amiről hallottunk, a kőbányai Bihari utcai önkormányzati bérlakástömb: ezt a házat 10 éve egy szociális városrehabilitációs projekt keretében újították fel, most pedig cinikus módon életveszélyességre hivatkozva akarják lebontani. Csak a lakók töredékének ajánlanak cserelakást, a többieknek nagyvonalúan azt mondják, hogy „oldják meg máshogy a lakhatásukat”, és kilakoltatással, gyerekeik elvételével fenyegetnek.
A téli kilakoltatási moratórium mögöttes gondolata vélhetően az, hogy kegyetlen dolog utcára tenni valakit a téli hidegben. Ha már ideáig eljutottunk, idővel talán azt is sikerül mindenkinek belátnia majd, hogy utcára tenni valakit októberben, májusban vagy augusztusban is kegyetlenség.
Egész éves moratóriumot az elhelyezés nélküli kilakoltatásokra!
Fotó: Csoszó Gabriella
