Pósfai Zsuzsi vagyok, A Város Mindenkié csoport aktivistája. Nagyon örülünk, hogy múlt hétvégén az Ide Tartozunk Roma Közösségi Hálózat csatlakozott a mi Lakásmenetünkhöz, és hogy most mi is itt lehetünk. Az AVM-ben sokszor mondjuk, hogy lakhatási válság van. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy ma Magyarországon rengeteg ember számára elérhetetlen a biztonságos, megfelelő lakhatás. Pedig a lakhatás az élet minden más részének alapja, a nulladik pont. Mindenkinek laknia kell valahol.
Ehhez képest a magyar társadalom negyedének van lakbér- vagy rezsihátraléka, egymillió ember nem tudja megfelelően fűteni az otthonát és folyamatosan emelkednek az albérletárak (egyes belvárosi kerületekben 100-120%-kal is nőttek az albérletárak az elmúlt 2 évben!). Sok család a jövedelme nagy részét a lakása fenntartására költi. Az állam évtizedek óta csak a tulajdonszerzést támogatja – pedig ez sokak számára nem opció. Közben pedig a szegényebb háztartások számára elérhető lakhatási vagy szociális támogatásokat az elmúlt években folyamatosan csökkentették. Ezt nem hagyhatjuk – mutassuk meg, hogy nem csak a tehetősebbek lakhatása közügy, hanem mindenkié!
Azt akarjuk, hogy az állam ne az újabb tulajdonszerzés támogatására költsön, hanem arra, hogy mindannyian tényleg fenn tudjuk tartani a lakásunkat. Legyen szabályozva az albérleti piac, és ne lehessen senkit elhelyezés nélkül az utcára kirakni. Senkitől se vegyék el a gyerekét szegénység miatt, és legyen valós kiút a hajléktalanságból. Senkinek se kelljen döntenie, hogy egyen vagy lakjon!
Az AVM-ben a lakhatási helyzet társadalmi igazságtalanságairól szoktunk beszélni. Osztályhelyzetről beszélünk, és nem etnikai hovatartozásról. Az AVM működésének az osztályok közötti szövetség az alapja. Ettől függetlenül nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a romákat különösen sújtja a lakhatási szegénység. Nagyon sokan, akik megkeresik az AVM-et roma származásúak. Sok olyan esettel találkozunk, amikor azt lehet sejteni, hogy azért nem kap meg valaki egy albérletet, vagy azért akarja mindenáron kilakoltatni az önkormányzat, mert roma. Ne hagyjuk ezt a megkülönböztetést – olyan lakhatási mozgalmat akarunk csinálni, ahol egymás mellett áll roma és nem roma.
A lakhatási szegénység sokszor megfosztja az embert a büszkeségétől, a méltóságától. Az emberek bezárkóznak és nem mernek arról beszélni, hogy mennyi rezsivel tartoznak, vagy hogy már megjött a végrehajtótól a kilakoltatási felszólítás. Pedig a lakásszegénység nem a te szégyened, hanem a rendszer szégyene. A politika sosem magától változik meg, hanem ha arra kényszerítik az emberek. Ha az a többmillió ember, akit érintenek a lakhatási gondok összefogna, akkor hatalmas erőt tudnánk felmutatni, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni!
Fogjunk össze, szerveződjünk – mert a méltó lakhatás mindenkié, mert a város mindenkié.
A beszéd a Roma Büszkeség Napján hangzott el 2016. október 15-én.
