A Józsefvárosi Önkormányzat a tavalyi év végén még biztató ígéreteket tett szegényellenessége miatt csoportunk által rendszeresen kritizált lakásgazdálkodásával kapcsolatban, de sajnos az a tapasztalatunk, hogy az ígéretek nagy részét az önkormányzatnak egyáltalán nincs szándékában megtartani. Az elmúlt hónapokban újra felerősödött a kilakoltatási hullám, és újfent számos önkormányzati bérlő keresett meg minket azzal, hogy az önkormányzat – sok esetben korábbi ígéreteit megszegve, vagy kifejezetten aljas és a jogszerűség határait súroló módszerekkel – lakoltat ki bérlőket.
Júniusban élőlánccal próbáltuk megakadályozni Danó Katalin és családja kilakoltatását, sikertelenül. Katalin gyermekétől, Anitától néhány nappal később emiatt a gyámhatóság a gyerekeit is elválasztotta. Július közepén sikerült elérnünk, hogy Danó Andrásné Gizella, jóhiszemű jogcím nélküli lakos kilakoltatását elhalasszák, de Gizella lakhatása hosszútávon jelenleg sem megoldott. A kerületben működő Közöd Civil Társaság szintén nemrég számolt be arról, hogy a hátraléka rendezése kapcsán az illetékes vagyongazdálkodóval mindvégig együttműködő Jéri Anna családját július 21-én kilakoltatták az Európai Uniós forrásokból felújított Magdolna utcai ház egyik lakásából. A sort hosszan folytathatnánk, az ügyek nagy részének közös vonása, hogy az önkormányzat embertelen módon jár el rászoruló bérlőivel szemben, sok esetben esélyt sem adva arra, hogy lakásukban maradhassanak.
Hátralékos bérlőkből „önkényes beköltözők”
Szintén a kilakoltatás szélére került R. K., három gyermekével (közülük kettő kiskorú) és élettársával, akik a Nagyfuvaros utca 26. alatt 2007 óta béreltek az önkormányzattól egy lakást. A lakást az évek során a család saját költségen komfortosította, galériát építettek bele, hogy a gyerekek elférjenek, fürdőszobát alakítottak ki. Az önkormányzat tulajdonában álló felújításra több, mint 1.3 millió forintot költöttek.
2012-ben az édesanya munka nélkül maradt, és ezért megcsúszott a bérleti díjak fizetésével, néhány év alatt a kamatozó tartozásokból 1.2 millió forintos adósság gyűlt össze. Az önkormányzat nem hosszabbította meg R. K.-ék szerződését, hiába kérte a család, hogy kössenek részletfizetési megállapodást egy új szerződésért cserébe: ekkor már tudták volna fizetni a részleteket.
Másfél évvel ezelőtt a Nagyfuvaros utcai épületet a Magdolna Negyed Program második szakaszának részeként elkezdték felújítani, a felújítás időtartamára pedig minden lakosnak ideiglenes cserelakásokat ajánlott fel a Józsefvárosi Önkormányzat. R.K.- ék nem szerettek volna elköltözni a sokkal rosszabb minőségű és kisebb Dobozi utcai cserelakásba, de a józsefvárosi vagyongazdálkodó munkatársa megnyugtatta őket: pusztán egy évről lenne szó, utána visszaköltözhetnek a felújított házba.
De, amint kiderült, az önkormányzat szándékai egészen mások a családdal, és a lakással. Az év végén a családot már ki szerették volna lakoltatni a Dobozi utcai lakásból, de ekkor még – egy kerületi képviselő közbenjárásával – sikerült elhalasztaniuk a végrehajtást. Ezt követően a család ismét azt kérte az önkormányzattól, hogy adjanak lehetőséget arra, hogy tartozásukat részletekben fizessék ki. Nem jártak sikerrel. Pusztán azt a „lehetőséget” kapták a vagyongazdálkodótól, hogy – amennyiben augusztus 31-ig egy összegben befizetik 1.2 milliós tartozásukat – újra szerződést kötnek velük, más esetben önkényes beköltözőkként lakoltatják ki őket Dobozi utcai lakásukból. A családnak természetesen nincs hirtelen 1.2 millió forintja, így jelenleg azzal néznek szembe, hogy szeptember elején elveszíthetik otthonukat.
A család több éve próbálja rendezni jogcímét, több alkalommal kérte az önkormányzatot, hogy adjanak részletfizetési lehetőséget, és több kerületi érdekvédelmi szereplő segítségét is kérte abban, hogy segítsék őt ügyében. A Józsefvárosi Önkormányzat mindeddig hajthatatlannak bizonyult.
Az önkormányzat lépése megdöbbentő: „önkényesnek” azokat a lakókat szokták tekinteni, akik a tulajdonos engedélye nélkül költöznek be egy ingatlanba, röviden: lakásfoglalókat, és nem olyan embereket, akiket – noha határozott idejű szerződésük lejártával jogcím nélkülivé váltak – maga az önkormányzat költöztet cserelakásba. Nehéz elképzelni más indokot az önkényessé nyilvánítás mögött, mint azt, hogy az „önkényes beköltözőkre” nem vonatkozik a téli kilakoltatási moratórium, őket tehát bármikor ki lehet lakoltatni lakásukból, ráadásul „önkényesek” ellen sokkal egyszerűbben és gyorsabban lefolytatható a végrehajtási eljárás, mint jogcímüket vesztett bérlők ellen.
Józsefváros újjáépül – kirakják a szegényeket
A Józsefvárosban zajló folyamatokat kiválóan jellemzi, hogy – Danó Andrásné Gizelláéhoz és Jéri Annáéhoz hasonlóan – R. K. Nagyfuvaros utcai lakás is olyan házban található, ami a Magdolna Negyed Program keretében lett felújítva. A városrehabilitációs programban felhasznált uniós pénz felhasználásának feltétele, hogy annak elköltése szociális célokat szolgáljon, vagyis a program semmiképpen nem szolgálhatná a helyben élő szegényebb lakosság kiszorítását a városrészből. Azt a könyörtelen tempót nézve azonban, amellyel – korábbi, nyilvánosan tett ígéreteiket megszegve – a felújított házakból lakoltatják ki a hátralékos bérlőket, nem lehet kétségünk afelől, hogy a kerület nem lát szívesen rászorulókat csinosított közterein és lakóépületeiben. A rászoruló bérlőktől elvett lakásokat feltehetően arra érdemesnek tartott embereknek adják ki, vagy a rehabilitáció által felvert áron értékesítik, és ezáltal szintén magasabb státuszú lakókat vonzanak a kerületbe.
Ahogyan arról korábban írtunk, Józsefváros új, „bérlővédelmi programja” is azt mutatja, hogy a kerület rehabilitációja a szegény, érdemtelennek ítélt lakók kiszorításával, és a bérlakásállomány további apasztásával jár. A kerület emberemlékezet óta nem írt ki olyan lakáspályázatot, amelyen rászoruló emberek is eséllyel indultak volna, frissen kiírt lakáspályázatán is oktatók és hallgatók jelentkezését várja.
A Város Mindenkié csoport továbbra is azt követeli, hogy Józsefváros a szegényebb lakókra is olyan lakosokként tekintsen, akiknek éppúgy joguk van részesülni a városrehabilitáció előnyeiből, mint a kerület módosabb lakosainak, és ne arra használják a városrehabilitációs folyamatokat, hogy a szegényebb lakosoktól megszabaduljanak! R. K. ügyében a nyilvánvalóan helyes megoldás az volna, ha a kerület lehetőséget adna arra, hogy a család részletekben rendezhesse tartozását, és újra szerződést köthessen.
