Józsefváros a korábbi években élen járt a központi kormányzat által gerjesztett lakhatási válság súlyosbításában. A helyi lakosok és A Város Mindenkié csoport tiltakozását követően október végén sikerült elérni, hogy a folyamatban lévő kilakoltatási eljárásokat felfüggesszék, arra azonban ez idáig semmilyen garanciát nem kaptak a lakásgondokkal küzdő józsefvárosi lakosok, hogy az önkormányzat ne ott folytassa márciusban, ahol októberben abbahagyta. Két héttel ezelőtt, egy nyilvános beszélgetésen dr. Sára Botond alpolgármerter biztató kijelentéseket tett a VIII. kerület lakásgazdálkodásával kapcsolatban. Csoportunk újra találkozót kér az önkormányzattól.
Az országos kiterjedtségű lakhatási válságot egyetlen önkormányzat sem tudja egyedül megoldani. Mégis nagy a felelőssége a települési (illetve Budapesten a kerületi) önkormányzatoknak. A rendszerváltás óta a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik a köztulajdonú lakásokkal való gazdálkodás, és a szociális alapú lakhatási támogatások rendkívül szűk körének biztosítása is egyre inkább önkormányzati feladatkörré válik. A korábban a szociális törvényben meghatározott normatív lakásfenntartási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás 2015 márciusi megszüntetése egy azok közül az intézkedések közül, amelyek tovább súlyosbították a szegényebb emberek lakhatási problémáit. Tavaly márciusától tehát még nagyobb az önkormányzatok felelőssége, mert a lakásgazdálkodáson kívül a lakhatáshoz kapcsolódó pénzbeli ellátásokról is saját hatáskörben döntenek. A Város Mindenkié csoport több alkalommal hívta fel a figyelmet arra, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat intézkedései ahelyett, hogy enyhítenék a lakhatási válságot, még rosszabb helyzetbe hozzák a kerület legszegényebb lakóit. A kerületben, ahol különösen magas a lakásszegénységben élők aránya, 2014 eleje óta megugrott a kilakoltatások száma: legutóbb ősszel söpört végig a kerületen kilakoltatási hullám. Az AVM adatigénylése szerint 2014 eleje óta több mint 300 önkormányzati lakásból történt kilakoltatás a 8. kerületben! Ez a többi kerület kilakoltatási adataihoz képest kiemelkedően magas szám.
A kerület lakáspolitikájának következménye többek között az is, hogy az anyagi okok miatti, jogellenes gyerekelvételek száma a legmagasabb Józsefvárosban: egy évben majd 200 kiskorú kerül intézménybe vagy nevelőszülőhöz, pusztán azért, mert a család lakhatása ellehetetlenül.
A Város Mindenkié csoport, kerületi lakosokkal közösen, több alkalommal tiltakozott a kerület lakáspolitikája ellen. Október 15-én durva rendőri beavatkozást kiváltó élőlánccal próbáltuk megakadályozni egy súlyos egészségügyi problémákkal küzdő család kilakoltatását, két nappal később több százan tüntettünk az önkormányzat épülete előtt az elhelyezések nélküli kilakoltatások gyakorlata ellen. Október 22-én Kocsis Máté polgármester bejelentette, hogy ideiglenesen felfüggesztik a kerületi kilakoltatásokat, és felülvizsgálják a kilakoltatásokhoz vezető folyamatokat. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtási törvényben szabályozott kötelező téli kilakoltatási moratóriumnál másfél hosszabb haladékot kaptak az önkormányzati lakások kilakoltatás által fenyegetett lakói. A döntés után több alkalommal kezdeményeztünk találkozót a polgármesterrel annak érdekében, hogy a döntéshozóknak a lakásgazdálkodás felülvizsgálata során biztosan legyen alkalma tekintetbe venni a lakásszegénységben élő kerületi lakosok meglátásait és javaslatait is, és hogy ennek eredményeképpen a kilakoltatások márciusban ne ott folytatódjanak, ahol októberben abbamaradtak. Megkereséseink azonban válasz nélkül maradtak.
Biztató fejlemények
Az előzmények tükrében biztató fejlemény – noha normális körülmények között említést sem érdemelne – hogy január 28-án, a Kettős Mérce blog által szervezett, Szegény vagyok, maradhatok? című lakhatási témájú beszélgetés keretén belül dr. Sára Botond józsefvárosi alpolgármester hajlandó volt nyilvánosan vitatkozni A Város Mindenkié csoport tagjaival. Csoportunk tagjai, Alszászi Erika és Misetics Bálint, valamint a józsefvárosi Közöd Civil Társaság képviseletében megjelent Dallos Judit felvetései nyomán az alpolgármester több biztató kijelentést is tett.
Az AVM és a Közöd Civil Társaság által is kritizált józsefvárosi lakásrendelet tiltja, hogy lakásbérleti szerződést kössenek azokkal a lakosokkal, akikkel egyszer már szerződést bontott az önkormányzat. A kerület ezáltal – ahelyett, hogy segítené – bünteti azokat a lakókat, akik jövedelmi helyzetük miatt eladósodtak. Dr. Sára Botond alpolgármester a január 28-i beszélgetésen elmondta, hogy márciusban tervezik módosítani a lakásrendeletet, ennek során a rendeletből kikerülne az az – általa is Alaptörvény-ellenesnek tartott – lábjegyzet, amely alapján ez a rendelkezés a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazandó. Az AVM álláspontja szerint azonban a rendelet akkor is jelentős akadályokat gördít majd az elé, hogy az eladósodott bérlők rendezni tudják a lakhatásukat, ha a lábjegyzet hatályon kívül helyezésével legalább a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmáról szóló alapelvvel már nem lesz ellentétes. Az AVM azt javasolja, hogy a rendeletet oly módon módosítsák, hogy a szerződéskötésből jelenleg rendeleti úton kizárt jogcím nélküli lakók is rendezhessék lakhatásukat.
Az alpolgármester azt javasolta az érintetteknek, hogy „újra keressék meg az önkormányzat illetékes szerveit, és kössenek részletfizetési megállapodást”. Reméljük, hogy az önkormányzat szándéka őszinte, és azoknak a bérlőknek, akiket korábban elutasítottak, valóban lehetőséget adnak arra, hogy lakásukban maradjanak. Az AVM a Közöd Civil Társasággal együtt arra biztatja a kilakoltatás által fenyegetett bérlőket, hogy éljenek az dr. Sára Botond ajánlatával, jelezzék újra részletfizetési szándékukat a józsefvárosi vagyongazdálkodó felé, bízva abban, hogy az önkormányzat a korábbiaknál belátóbb lesz, és lehetővé teszi, hogy a szegényebb lakosok lakásukban maradhassanak.
Az alpolgármester az elhelyezés nélküli kilakoltatások kapcsán is belátónak tűnt. Misetics Bálint kérdésére, miszerint nem volna-e helyes legalább a gyermekes családok és a legsérülékenyebb csoportok esetében a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatásának tilalmát, és ezzel összefüggésben alternatív elhelyezés biztosítását, garanciális jelleggel rendeletbe foglalni, dr. Sára Botond kifejtette, a kerület célja, hogy senki ne kerüljön utcára: „Nem lehet úgy kilakoltatni – egy embert sem, nem hogy családot – hogy nem biztosított számára legalább az átmeneti otthon.” Reméljük, hogy az alpolgármester állításai nem bizonyulnak üres szavaknak, és a kerület felhagy az elhelyezés nélküli kilakoltatások gyakorlatával, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy különösen a gyerekes családok ne veszítsék el lakhatásukat.
Józsefvárosnak számos eszköz áll rendelkezésére, amelyekkel enyhíthetné a lakhatási válságot. A kerület, példának okáért, eddigi gyakorlatától eltérően, lehetővé tehetné, hogy lakáspályázatain a szociálisan rászoruló lakók is elindulhassanak, és szociális lakbért fizethessenek. A kerületben jelenleg amúgy is nagyon alacsony a szociálisan alapon bérbeadott lakások aránya, az összes bérbeadott lakás mindössze 9 százaléka. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a február 4-i testületi ülésen a képviselőtestület még azt az előterjesztést is leszavazta, amely előírta volna az önkormányzati bérlők tájékoztatását a szociális lakbér igénylés feltételeiről.
A Város Mindenkié csoport a Józsefvárosban kiemelkedően súlyos lakhatási válsághelyzet megfelelő kezelése érdekében továbbra is egyeztetést sürget a Józsefvárosi Önkormányzat, a nem kis részben a kerületi lakásgazdálkodás következtében a kilakoltatás szélére került lakosok, és csoportunk képviselői közt. Dr. Sára Botond alpolgármester a január 28-i beszélgetés után csoportunk tagjainak ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben egyeztet velünk. Ezen felbátorodva hivatalosan is találkozót kérünk dr. Sára Botond alpolgármestertől.
Fotó: B. Molnár Béla
