2016. január 5-én délután döntött a Pesti Központi Kerületi Bíróság annak a kilenc aktivistának az ügyében, akik tavaly október 15-én polgári engedetlenséggel akadályozták, hogy a józsefvárosi önkormányzat elhelyezés nélküli kilakoltasson egy rászoruló családot. Az élőlánc résztvevőit – köztük A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistáit – durva rendőri közbenjárással előállították és szabálysértési eljárást indítottak ellenük, a családot pedig kilakoltatták. A bíróság a mai döntésében kimondta az élőlánc résztvevőinek a szabálysértési felelősségét, és figyelmeztetéssel vagy pénzbírsággal sújtotta őket.
Andrea és családja 1977 óta élt Józsefvárosban, és 1984 óta lakott abban a lakásban, ahonnan októberben erőszakosan kilakoltatták. Annak ellenére, hogy súlyos beteg, Andreának van munkája, így tudta volna vállalni az évek során kamatozó tartozásának részletfizetését, amelyhez a Hálózat Alapítvány is támogatást nyújtott volna, ha az önkormányzat engedélyezte volna a részletfizetést és újra szerződést kötött volna a családdal. Az önkormányzat döntéshozói megtehették volna, hogy érdemi segítséget nyújtanak a családnak a lakhatási válsághelyzetük megoldására, de ezt – utólagos nyilatkozatukkal ellentétben – nem tették meg, és a kilakoltatás mellett döntöttek, noha – ismét csak az utólagos magyarázkodásukkal szemben – ezt az utolsó pillanatig lehetőségükben állt volna elkerülni.
A polgári engedetlenséggel ezúttal nem sikerült megakadályozni a család kilakoltatását, azonban minden bizonnyal jelentős szerepe volt abban, hogy egy héttel később Kocsis Máté polgármester a józsefvárosi képviselő-testület ülésén bejelentette a kilakoltatások felfüggesztését, és a kilakoltatásokhoz vezető folyamat felülvizsgálására utasította az önkormányzat munkatársait. Egy későbbi közmeghallgatáson pedig – utalva a szóban forgó kilakoltatásra és az ellene szervezett polgári engedetlenségre – megerősítette, hogy az önkormányzat a jövőben alaposabban kívánja vizsgálni az egyes kilakoltatási eseteket.
A kilakoltatott családnak – jelentős részben a polgári engedetlenséggel járó nyilvánosság, és az azt követő állampolgári támogatások hatására – végül egy átmeneti időszakot követően sikerült megoldani a lakhatását, jelenleg albérletben laknak. A külső kerületben talált olcsó albérletbe költözés azonban egy másik rendszerszintű problémára is rávilágít: érdemi lakáspolitika és megfizethető bérlakások hiányában a belső kerületekből fokozatosan kiszorulnak a kevésbé fizetőképes budapesti lakosok.
Az AVM álláspontja szerint az elhelyezés nélküli kilakoltatás alapvető jogokat sértő, embertelen gyakorlat, ami nem helyi, hanem rendszerszintű probléma, noha az önkormányzat saját adatszolgáltatása szerint a budapesti kerületek közül Józsefvárosban lakoltatják ki a legtöbb embert önkormányzati bérlakásból, és továbbra is sokakat fenyeget kilakoltatás a kerületben. Meggyőződésünk, hogy az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen erkölcsileg helyes akár törvénysértő (ugyanakkor erőszakmentes) módon is fellépni, a kilakoltatás akadályozása, és annak érdekében, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét a lakhatási válságra, valamint az állam és az önkormányzatok ezzel kapcsolatos felelősségére. Az aktivisták elismerték a rendőrök utasításainak való ellenszegülést, ugyanakkor amellett érveltek, hogy a kilakoltatások elleni erőszakmentes ellenállás – szemben az elhelyezés nélküli kilakoltatások gyakorlatával – nem veszélyes a társadalomra, ezért nem ismerték el, hogy szabálysértést követtek volna el. Az élőlánc társadalmi hasznát – és így a társadalomra való veszélyesség hiányát – a legegyértelműbben egyébként maga Kocsis Máté kerületi polgármester ismerte el azáltal, hogy részben éppen annak hatására rendelte el a kerületi kilakoltatások gyakorlatának felülvizsgálatát. A bíróság azonban figyelmen kívül hagyta az elhangzott jogi, jogfilozófiai és társadalompolitikai érveket, és a szabálysértési törvény mechanikus alkalmazásával megállapította a résztvevők szabálysértési felelősségét (noha csökkentette vagy mellőzte a korábban kirótt pénzbírságokat).
Az AVM álláspontja szerint a rászoruló háztartások hajléktalanná válásának megelőzése érdekében az elhelyezés nélküli kilakoltatások törvényi tilalmára és a kikényszeríthető lakhatáshoz való jog intézményesítésére van szükség, valamint a március elsejével megszüntetett országos lakásfenntartási támogatás újraindítására (a korábbinál jóval magasabb szinten), illetve az adósságkezelési szolgáltatás minden elérhetővé tételére minden arra rászoruló háztartás számára. A lakásgazdálkodás tekintetében rövidtávon a már meglévő állomány kizárólag szociális célú hasznosítására, hosszabb távon pedig egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására van szükség, részben az üresen álló ingatlanok hasznosításán keresztül. A lakhatási válság érdemi kezeléséhez nem a pénz, hanem a politikai akarat hiányzik.
A Város Mindenkié aktivistáit és szimpatizánsait az Utcajogász védte.
Fotó: Csizi Zsolt
