Balog Gyulával a Károli Gáspár Református Egyetem első éves szociális munkás hallgatóihoz látogattunk el. A rendhagyó szemináriumon hajléktalanságról, szociális munkáról és aktivizmusról beszélgettünk.

A bemutatkozás és A Város Mindenkié bemutatása után megkérdeztük a hallgatókat, mit gondolnak a hajléktalanságról, a hajléktalan emberekről, saját tapasztalataik és eddigi tanulmányaik alapján. A diákok a személyes élményeikről beszéltek inkább, történeteket meséltek és őszintén beszéltek az előítéleteikről is. Azt is hallhattuk, hogyan változtatta meg valakinek a hajléktalan emberekhez való negatív viszonyát a kötelező szakmai gyakorlat.
Gyula ezután saját életéről mesélt, arról, hogyan vált hajléktalanná, hogyan küzdött meg az alkoholizmusával, és hogyan jutott el oda, hogy ma leendő szociális munkásoknak tart órát.

Ezután arról beszélgettünk, miért választja valaki szociális munkásként a hajléktalan ellátást, milyen lehetőségei vannak a jelenlegi struktúrában. Én a saját utcai szociális munkás tapasztalataimról beszéltem, illetve arról, mi tart még mindig a pályán, és miért a szívügyem az Elsőként lakhatást módszer. Megosztottuk az Elsőként lakhatást programokban szerzett tapasztalatainkat és bemutattuk az Utcáról Lakásba! Egyesület kőbányai programját is.

Gyula pedig arról beszélt, hogy szerinte milyen az ideális szociális munkás. Mesélt a szociális munkásairól, akikkel mint hajléktalan emberekkel került kapcsolatba, ezzel egy új nézőpontot adva a hallgatóknak a saját szakmaiságukról való gondolkodáshoz.

Az óra hátralevő részében társasjátékot játszottunk, melyen keresztül a hallgatók saját bőrükön tapasztalhatták meg azokat a nehézségeket, amelyekkel a hajléktalan emberek nap mint nap találkoznak. A játék segítségével sok gyakorlati információt is át tudtunk adni a hallgatóknak a hajléktalansággal és a budapesti hajléktalanellátással kapcsolatban.

Bende Anna