Kilakoltatástól fenyegetett nyolcadik és kilencedik kerületi lakosok mentek el tegnap a kerületi közmeghallgatásra és képviselő-testületi ülésre, abban a reményben, hogy hosszas hiába való egyeztetési kérelem után végre meghallgatják őket.

Közmeghallgatás Józsefvárosban

Józsefvárosban 2014 eleje óta megugrott a kilakoltatások száma; legutóbb idén ősszel söpört végig a kerületen kilakoltatási hullám. A helyi lakosok kiállásának és lakhatási aktivisták fellépésének köszönhető nyomás miatt azonban a kerületi polgármester minden kilakoltatást függesztett március elejéig. A Város Mindenkié csoport józsefvárosi lakosokkal közösen, személyes egyeztetést kért Kocsis Mátétól. A súlyos tüdőbeteg Jéri Jánosné Anna Magdolna utcai lakos – akinek november elejére kitűzött kilakoltatását március elejére halasztotta a közelmúltbeli polgármesteri utasítás – a 2015. december 10-ei közmeghallgatáson azt kérdezte az önkormányzat képviselőitől, mi fog történni vele márciusban, amikor lejár a kilakoltatási moratórium, őt és fogyatékos fiát vajon újból az utcára kerülés fenyegeti-e majd.

Kocsis Máté polgármester válaszában a konkrét ügyben nem kívánt megnyilvánulni, de általában a kilakoltatások kapcsán kijelentette, hogy az önkormányzat a jövőben alaposabban kívánja vizsgálni az egyes kilakoltatási eseteket, illetve hogy Józsefváros felelősséget vállal a területén hajléktalanná vált lakókért (a más települések által „kibocsátott” hajléktalanokkal viszont nem szándékoznak foglalkozni). Bízunk benne, hogy ez azt jelenti, a jövőben a kerületben senkit sem fognak utcára tenni, és alternatív elhelyezést fog az önkormányzat biztosítani. Egy, A Város Mindenkié (AVM) által feltett kérdés nyomán az is kiderült, hogy március-április táján új rendeletet (vagy rendeletmódosítást) fognak előterjeszteni, melyben a lakáskiürítések gyakorlatára vonatkozóan is lesznek javaslatok. A polgármester munkaszervezési okokra hivatkozva söpörte le azt a kérdést, hogy eddig miért nem találkozott azokkal a kerületiekkel, akik hónapok óta szeretnének vele az ügyükben egyeztetni.

Az AVM fontosnak tartaná, hogy egyedi, szubjektív elbírálások helyett oly módon változtassák meg a nyolcadik kerületben a kilakoltatások gyakorlatát, hogy valóban tilos legyen megfelelő alternatív elhelyezés nélkül embereket kilakoltatni és vezessenek be minél több olyan eszközt, amely a lakásvesztés kockázatát csökkentheti (pl. adósságrendezést, szerződés újrakötési lehetőséget).

Ferencváros: A kényszerű foglalókat meghallgatták, de lakhatásuk rendezésére továbbra sem adnak lehetőséget

Hasonlóan rossz a helyzet a ferencvárosi Vaskapu utcában, ahol egy több éve üresen álló, és az önkormányzat által az enyészetnek hagyott házba felhatalmazás nélkül beköltözött több család, akik más lehetőség híján igyekeztek élhetővé tenni ezeket a lakásokat. Az önkormányzattól évtizedekig rá sem néztek a házra, hagyták teljesen tönkre menni, hogy aztán az épület állapotára hivatkozva elrendeljék a ház kiürítését. Korábban rendőrségi razziákkal és jogszerűtlen falazással próbáltak az ott élőkre ráijeszteni, majd két héttel ezelőtt egy elektromos vezeték kiégése miatt az önkormányzat életveszélyesnek nyilvánította az épületet. A szerződéssel nem rendelkező lakóknak az önkormányzat nem ajánlott fel alternatív lakhatási lehetőséget, aminek következtében húsz ember, köztük két várandós nő lakhatása vált teljesen bizonytalanná a télre.

A ferencvárosi képviselőtestületi ülésen Baranyi Krisztina képviselő kérésére szót adtak két Vaskapu utcai lakosnak. Danó Zoltán elmondta, hogy ő és családja több mint 20 éve kerületi lakosok, néhány éve egy 90 ezer forintos közműtartozás után kilakoltatták őket. Azóta számos alkalommal kérték az önkormányzatot, tegyék lehetővé számukra, hogy megfizethető lakhatáshoz jussanak. Lakatos Ferenc és családja 3 évvel ezelőttig albérletben éltek, miután ez a lehetőségük megszűnt, egy 18. kerületi erdőben laktak sátorban. A Vaskapu utcai ház egyik üresen álló lakásába egy éve költöztek be. Mind a ketten elmondták, hogy piaci albérlet fizetésére nincs elegendő jövedelmük, de – amint ezt az önkormányzat felé több alkalommal jelezték – szociális albérletet tudnának fizetni, és szívesen részt vállalnának lakásuk felújításában, amennyiben erre az önkormányzat lehetőséget adna. A képviselőtestület nem tárgyalta érdemben a lakosok kérését, Kállay Gáborné alpolgármester kioktató hangnemben javasolta a lakosoknak, hogy – Lakatosék esetében például havi 20 ezer forint körüli egy főre jutó jövedelemből – keressenek maguknak lakhatást a magántulajdonú albérletek piacán. Danó Zoltán és Lakatos Ferenc elmondták, hogy napi szinten keresnek megfizethető albérletet, alacsony jövedelmük és roma származásuk miatt nem sok reménnyel.

Józsefváros és Ferencváros nem csak szomszédos területek: az is közös bennük, hogy mindkét kerületben régóta zajlanak olyan városrehabilitációs programok, melyek eredménye az épületállomány megújítása a lakosság lecserélésének árán. Az önkormányzati lakásgazdálkodás mindkét kerületben nagyrészt a szegényebb lakosok kiszorításának eszközévé vált. A két önkormányzat lakásgazdálkodása felelőtlen és szinte minden szociális szempontot nélkülöz. Különösen igaz ez Józsefvárosra, ahol már évek óta nem írnak ki szociális bérlakás-pályázatot, és A Város Mindenkié csoport közérdekű adatigénylésére adott válaszok alapján az önkormányzat tulajdonában álló közel 5000 bérlakás mindössze 9%-a van szociális alapon kiadva. Ferencvárosban jelenleg ennél sokkal jobb a helyzet, azonban a kerület vagyongazdálkodási koncepciója szerint itt is növelni kívánják a piaci lakbért fizető bérlők arányát. Mindkét kerületben magas a kilakoltatások száma, különösen Józsefvárosban, ahol 2014 eleje óta több mint 300 család került az utcára.

Fotók: Várady István