Alszászi Erika 1983-ban költözött a XIII. kerületbe a Vizafogóra egy panellakásba férjével és három gyermekével. Férje 1998-ban bekövetkezett halála után kénytelen volt a lakást eladni, és valamilyen könnyebben fenntartható lakhatás után nézni. Így költözött át 2004-ben Zoltán fiával a Róbert Károly körútra, egy földszinti, kicsi albérletbe. Minden hónapban egy összegben, borítékban fizette a rezsit és a bérleti díjat a férfinak, akitől kivette a bérleményt.
2011-ben egy nap megjelentek az önkormányzat ügyintézői a lakásánál bréleményellenőrzésre. Ekkor derült ki számára, hogy a lakás, ahol addigra már hét éve élt, nem magán-, hanem önkormányzati tulajdon, és a férfi akitől bérelte, jogtalanul adta neki tovább. Egyik pillanatról a másikra nem csak az tisztázódott, hogy Erika és Zoltán jogcím nélküli használó, hanem hogy az általuk minden hónapban fizetett bérleti díjat az igazi bérlő nem fizette be az önkormányzatnak, és így 400.000 Ft tartozást halmozott fel.
Erika súlyosan cukorbeteg, nyugdíjas betegségének következtében jelenleg műtétre vár, gyógyszere havonta 30.000 Ft-ba kerül. Zoltán gerinc- és látásproblémái miatt leszázalékolt, jövedelmük nagyon alacsony. Tudták, ha nem tarthatják meg a lakást a hajléktalan ellátórendszerbe kényszerülnek, hiszen egy piaci albérletet fenntartani nem tudnak.
Ugyan a bérleményellnőrzés óta folyamatosan próbálnak egyeztetni a kerület vezetésével, igyekeznek elérni, hogy a lakásban maradhassanak, de eddig nem jártak sikerrel. Egyszer az önkormányzat lehetőséget adott arra, hogy megkössék a szerződést, de mivel az erre nyitva álló határidőt egyetlen nappal lekésték, az önkormányzat elállt a szerződéskötéstől.
Az XIII. kerület ilyesfajta hozzáállása azért is érthetetlen, mert Alszásziék tartozásukat rendezni tudnák a Hálózat Alapítvány segítségével, amely átvállalta a tartozás jelentős részének kiegyenlítését, a fennmaradó különbözetet önerőként Erika pedig már ki is fizette. Az Alapítvány azonban csak abban az esetben tud utalni, ha van érvényes szerződése Alszásziéknak. Az önkormányzat viszont nem köt szerződést velük, mert tartozásuk van. És így tovább, és így tovább – ez egy ördögi kör. Helyzetüket tovább súlyosbítja, hogy szeptember óta a végrehajtó 26.000 Ft-ot von Erika 77.000 Ft-os nyugdíjából. Ez akkor is folytatódna, ha a lakást elhagynák. Ha most költözniük kell, nem csak lakhatás nélkül maradnak, de jövedelmük is jelentősen kevesebb lesz, a helyzetük pedig teljesen kilátástalanná válik.
Október közepén Erika, Zoltán, két AVM aktivista, illetve az AVM egyik utcajogásza egyeztetett Borszéki Gyula Alpolgármester Úrral, illetve Csider László divízióvezető Úrral, akik ígéretet tettek arra, hogy az illetékes bizottság elé terjesztik Alszásziék ügyét.
Bízunk benne, hogy a szocialista vezetésű kerület komolyan veszi a területén élők lakásgondjaival kapcsolatos felelősségét – hiszen a szocialista párt 2014-es választási programjában külön szerepelt, hogy megválasztásuk esetén „segítséget nyújtunk a lakhatási problémák megoldásához”. Alszásziék és a Város Mindenkié csoport őszinte reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy választott politikusaink tartják magukat egy évvel ezelőtti ígéretükhöz, és a bizottság pozitívan dönt.
