Háromszáz ember tüntetett a méltó megélhetésért és a megfizethető lakhatásért a Magyar Szegénységellenes Hálózattal és A Város Mindenkié csoporttal a VIII. kerületben, ahol a napokban több rászoruló családot lakoltattak ki , köztük súlyosan beteg embereket és kiskorú gyermekeket. Csütörtökön az AVM élőlánccal próbálta megakadályozni az egyik kilakoltatást, de a rendőrök előállították őket, most pedig a csoport a nyilvánossághoz fordult, hogy segítsenek a család lakhatásának rendezésében. A menet megállt a józsefvárosi önkormányzat épületénél is, ahol a résztvevők – nagyrészt nyolcadik kerületi lakosok – az épületre tűzték üzeneteiket megfizethető bérlakásokat, és az embertelen kilakoltatások leállítását követelve.

A megfizethető lakhatás hiánya tömegeket érint. Magyarországon közel három millió állampolgár él lakásszegénységben, tehát lakás nélkül, tömegszállásokon vagy leromlott állagú, túlzsúfolt ingatlanokban. Közülük kb. 30 ezer ember hajléktalanként kényszerül élni. A magyar háztartások 26%-a küzd valamilyen hátralékkal. Eközben az állam és az önkormányzatok semmit nem tesznek azért, hogy az emberek lakhatási gondjai megoldódjanak. A szociális bérlakások száma csökken, ma már csak a teljes lakásállomány 1,5%-a önkormányzati bérlakás.

„Az én helyzetemben az a nagy nehézség, hogy nagyon függök attól, akinél lakok, hogy az ő életében bármi változás van, bármikor mondhatja, hogy költözzek, ahova tudok. És nem tudok.” – mondta el Erdőhegyi Márta, az AVM aktivistája, aki szívességből olcsóbban kiadott bérlakásban él. Felszólalt a meneten egy korábban kunyhóban élő, és az AVM és más civil csoportok segítségével önkormányzati bérlakáshoz jutó Csizi Zsolt: „Azt gondolom, hogy nem azon kellene, hogy múljon, hogy valaki kap-e önkormányzati bérlakást, hogy épp ki ül a polgármesteri székben, vagy hogy ismer-e támogató civil szervezeteket”.

Több olyan társadalmi csoport is van – például a romák, a nők, a menekültek, a bevándorlók, a fogyatékkal élők és az LMBTQ emberek – akiket a hátrányos megkülönböztetés több formája és kirekesztés is sújt, ezért őket a lakásszegénység is sokkal inkább érinti. Sok nő lakhatási alternatíva hiányában nem tud elköltözni bántalmazó partnerétől, ha pedig megteszi, gyermeke elvesztését is kockáztatja. „Nekem is el akarta venni az állam a gyermekem, ezért sokáig az utcán bujkáltam vele.” – mondta Csurika Mária, az AVM hajléktalan aktivistája, aki volt férje bántalmazása elől menekült fiával. A szintén jelentős lakhatási gondokkal küzdő fogyatékkal élők nevében a Rehab Critical Mass egyik szervezője, Kiss Csaba mondott beszédet: „Szervezetünk nagyon fontosnak tartja egy segítő és ösztönző lakhatási támogatási rendszer kialakítását, amibe a fogyatékos emberek is beleférnek.”

Mindeközben csak a Fővárosban minden tizedik, azaz majdnem 4000 önkormányzati lakás áll üresen, országszerte pedig közel 14.000. „Az összesen közel 400 ezer üresen álló lakás egyértelműen mutatja, hogy az állam és az önkormányzatok felelőtlen lakásgazdálkodást folytatnak.” – mondta Murányi László, az AVM hajléktalan aktivistája. A VIII. kerületi lakásgazdálkodás különösen felelőtlen és igazságtalan. Az elmúlt évek lakáspolitikai lépései mögött egyértelműen az a szándék húzódik, hogy a lakásvagyon privatizálásával párhuzamosan az önkormányzat kiszorítsa a városrészből a szegény embereket.

„A szegénység nem bűn, nem szégyen. Nem a te szégyened, nem a te bűnöd, hanem azé a rezsimé, amelyik belesodort és benne tart” – mondta Tyetyák Zoltán Miskolcról, ahol a városvezetés sorozatban hozott a szegény lakosság lakhatását ellehetetlenítő, őket kiszorító lépéseket. A városban ma szintén tartottak üres lakások menetet.

Képek az 5. Üres Lakások menetéről itt

Kapcsolódó anyagok:

Pazarló és felelőtlen önkormányzati lakásgazdákodás

Mennyibe kerül a lakhatási válság és mennyibe kerülne a megoldása?

Ne legyen lakás ember nélkül, ne legyen ember lakás nélkül – európai akciónapok

Erőszakos kilakoltatás Józsefvárosban

Félrevezeti a közvéleményt a józsefvárosi önkormányzat